Az 1900-as évek elején díszítő- és freskófestő szakon végzett soproni Sterbenz Károly, aki csaknem végigélte a huszadik századot (1901-1993), a város egyik nevezetes festője. Nevéhez fűződik Sopron legsikeresebb, a város "PR"-éhez hozzátartozó "látványtereinek" felfedezése és azok első megörökítése éppen ilyen célból is. Bár népies tartalmú és jellegű képeit nem mindenki szereti, és nehezen is lennének beilleszthetők a magyar művészettörténelem első vonalába, az a könyv, ami 2003-ban hagyta el (mintaértékű feldolgozás és kivitel után) a Hillebrand Nyomdát Bellák Gábor értő magyar nyelvű és Krisch Imre nagyszerű német fordításában tolmácsolva a tényeket, - melyeket Sterbenz Károlyról egy soproninak tudnia kell, mást pedig valóban érdekelhet -, szóval ez a könyv egy igazi gyöngyszem a soproni értékmegőrzés kiadványtörténetében.

Az alig száz oldalas kiskönyv három részre tagolódik. Az első a magyar nyelvű és németre fordított Sterbenz életrajzot tartalmazza, a második a ceruzarajzok fejezete, a befejező táblák pedig Sterbenznek az egészen egyedi és különleges ex libris művészetét mutatják be.
A Sterbenz Károly műveket már látott soproni polgár is csak a legnagyobb meglepetéssel lapozgathatja a kiadványt, amikor a ceruzarajzokban (fontos tudni: a legnehezebb, a rajztudásról "legárulkodóbb" technikáról van szó) egy olyan virtuóz rajztudású, nagyvonalú képek megalkotására képes művészt ismertet fel a kiadó, aki aligha széles körben ismert. Néhány, hatalmas lendülettel vett ceruzavonallal kibontakozik a jellegzetes soproni vagy Sopron környéki látkép, vitathatatlanul egyéni vonást nyer a láthatóan kroki-szerűen rajzolt arcképvázlat. Csak a művészettörténet legnagyobbjai voltak képesek ilyen sommázó, ilyen energikus vonalakkal (alig)teli vázlat alkotására.