A logika azt mondatja, hogy: Ha Sopron nyugati részében van Jereván, akkor meg miért is ne lehetne ugyanott a Földközi-tenger melléke is.
A mediterráneum. Sőt, akár maga a tenger.
E sokat és bizonyára a lényeget sejtető névadások szimbolikája mögött – nomen est... – akár a mély összefüggéseket is megkereshetnénk (és csodálkozhatnánk is rendesen), de maradjunk inkább annak a történelmi pillanatnak a kiélvezésénél, amely tulajdonképpen nyelvtörténeti, hiszen egy jövevényszó magyarosítása érhető tetten, akkor, amikor Sopronba (nyugatról keletre !!) bejövet megpillathatjuk az irányt mutató táblát: Mediteráno (sic).

A probléma gyökerét az unos-untalanul ismételgetett globalizmusra se nagyon vezessük vissza (bár megtehetnénk), sokkal inkább arra, hogy az étterem nevét, egy sem olaszul, sem magyarul írni nem tudó egyén helytelenül, azaz hibásan írta fel egy táblára, amely az országba és a városba érkezőket fogadja.
Szóval a helyzet egyáltalán nem nyelvtörténeti, hacsak abból a szempontból nem, hogy egy magára valamit is adó céget nem zavarja hogy a nevét helytelenül írják ki arra a táblára. Mi több: ezért fizet is?
Közben gondolom, a cégtulajdonos nem maga festette, szerelte össze, engedélyezte és helyezte oda a táblát, tehát többen is vannak azok, akik tényleg azt hiszik, hogy a ,,mediteráno" így leírva, magyarul, vagy bármilyen más nyelven jelent valamit.

Hogy Pannónia eme vidékén miért éppen mediterrán jellegű kínálat várja az éhes utast? Aki ezért jön Soproba, az legalább megtalálja. Mert például Nápolyban, aztán kereshetik a poncichter-éttermet! Azt sem feszegettük, hogy a valamikori Tentazione nevű ruhásbolt, hogyan és miként vált Kísértéssé... Ez egy másik történet. Kosztolányi kb. 70. éve már megírta.

Az egészben a legaggasztóbb mégiscsak az, hogy ameddig az a tábla, ezzel az ijesztő felirattal hirdeti magát, addig a magyar helyesírást (mindezek ellenére remélhetőleg) ismerő autósok társadalma igen nagy veszélyben van (míg a többiek degeszre ehetik magukat mediterrán hangulatban).

Ó, te nagy és közös Európa, akivel a nagy közösködésre készülünk, lám-lám, nem csak időben, de észrevehetően térben is közeledsz! (Ámbár érdekes módon; amolyan tengerien. Csoda, hogy nincs rá szavunk?).

T.É.
 

Fotó: Tóth Zsombor