Magyar Kultúra Napja - megemlékezés a Himnusz
költőjének szobránál
"Szeresd a hazát!"
Sopronban a Deák téri Kölcsey-szobornál ünnepi megemlékezéssel
és koszorúzással emlékeztek meg a Magyar Kultúra Napjáról.
Diákok, tanárok, és Kölcsey emlékezete előtt tisztelgő
soproniakhoz Walter Dezső polgármester intézett köszöntőt.
,,Szeresd a hazát!" - idézte Sopron polgármestere
a Himnusz költőjét.
Nincs ennél fontosabb és nagyobb üzenet a Himnusz születésnapján
- fogalmazott a polgármester, aki utalt arra, hogy a Magyar Kultúra Napja
az ország EU-csatlakozása előtti utolsó ünnep. Ezért a csatlakozás
utáni időkben még inkább hangsúlyt kap Kölcseynek unokaöccséhez intézett
figyelmeztetése: "Szeresd a hazát!"
- Szeressük városunkat, szeressük hazánkat, és szolgáljuk
Európát! - mondta Sopron polgármestere, a Kölcsey-szobornál összegyűlteknek.
Az ünnepi megemlékezés további részében Darabos
Eszter, az Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola
12.A osztály tanulója szólt a Magyar Kultúra Napjáról.
A Magyar Kultúra Napja
Mind inkább gyorsuló ritmusú életűnk rohanó tempójában
egyre jelentősebbek azok az ünnepek, amelyek megállásra, elgondolkodásra
késztetnek bennünket, bevilágítják, beragyogják hétköznapjaink szürke egyhangúságát.
Különös jelentőséggel bírnak az olyan eseményekre emlékeztető napok, amelyek
irányt szabnak egy nép, egy nemzet számára. Amelyek szembesítenek önmagunkkal,
feltárják nemzeti múltunkat, mélyítik önismeretünket, és utat, irányt mutatnak
a jövő felé. Ilyen ünnepünk a magyar kultúra napja, amelyre minden évjanuár
22-én emlékezünk. S hogy miért? Mert ezen a napon “született meg" egy szatmárcsekei
nemesi birtokon nemzetünk himnusza 1823-ban, tehát immár 181 esztendeje.
A Himnusz az irodalmi műnemek közül a líra egyik műfaja,
régi, görög eredetű, de a középkorban is kedvelt, ünnepélyes hangú, leginkább
istenhez szóló költemény. Ha önmagában nézzük, nem különösebben ünneplésre
méltó, hiszen akkor valamennyi irodalmi műfajnak szentelhetnénk egy napot.
Ez a Himnusz, amelyet Kölcsey Ferenc, a magyar reformkor író politikusa
alkotott, azonban a miénk, magyaroké.
Ha ünnepélyes alkalmakkor felcsendül az Erkel Ferenc
által(1844)megzenésített formában, (legyen az sportesemény, nemzeti ünnep,
vagy a szilveszteri pohárcsendülés), valami meghatott érzés vesz rajtunk
erőt, megállunk (nemcsak szólásból), hanem önkéntelen belső indíttatástól.
Igen, ez a mi nemzeti létünk, sorstörténetünk szimbóluma.
Sokak véleménye szerint talán egyetlen nemzetnek
sincs ennyire szomorú fájdalmas hangú himnusza. Ennyire pesszimisták lennénk?
Talán igen. Hiszen mint a mű - a szerző által külön kiemelt- alcíme megjelöli
“A magyar nép zivataros századaiból". Mert népünk történelme valóban “zivataros",
évszázadokon átívelő küzdelem és szenvedéstörténet, amelyet gyakran nemcsak
külső erők, hanem magunk okoztunk önmagunknak. A XVI.-XVII. Század jellegzetes
műfaja a jeremiád. Vallásos jellegű siralmas ének a bibliai Jeremiás próféta
modorában. Kölcsey Ferenc történelem -szemlélete is hasonló.
|
Darabos Eszter, az Eötvös József Evangélikus
Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola diákja méltatja a Magyar Kultúra
Napját
|
Mert miről szól a Himnusz? Nemzeti bűnökről és jogos
büntetésről, bűnhődésről. A magyarságot, őseinket Isten gondoskodó szeretete
vezette erre a szép, bőségesen termő, gazdag tájra, életteret, élet lehetőséget
biztosított számunkra.
Vezette a fegyvert emelő kart, ha ellenség támadt
ránk, segített a talpra állásban, az újrakezdésben, ha a tatár- vagy törökdúlta
országban a magyarság földönfutóvá vált, s “nem lelé honját a hazában".
Ám a kegyosztó Isten haragját jogosan éreztette az önmagával békében élni
nem tudó magyarsággal. A versben felsorolt pusztulás - víziók közül a legmegrázóbb
az “önsorsrontás" és annak következménye, a nemzetpusztulás : “Hányszor
támadt tenfiad szép hazám kebledre / S lettél magzatod miatt magzatod hamvedre".
Isten kiengesztelhető, megbocsátó, a bűnöst megszánó, áldást adó. De hát
feltétlenül így kell élnünk? Önmagunkat tépve marcangolva Zrínyi szavaival
élve: "bűnökben fertezvén?"
|
A rendezvényen közreműködtek az Eötvös József
Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola
|
A Magyar Kultúra Napját ünnepeljük. A kultúra - mint
fogalom - jelenti az emberi társadalmak által létrehozott anyagi és szellemi
javak összességét, ezen belül a műveltséget, az igaz, valós értékek megbecsülését,
emberhez méltó magatartásformát, civilizált életet. A kultúra nem rombol,
hanem alkot, építi, gyarapítja az anyagi és szellemi javakat, ismereteket.
Önismeretre serkent, megbékélésre int (egymással és önmagunkkal), útmutatást
ad, hogy el tudjunk igazodni -és élni- az ember alkotta szépségek erdejében.
Nagy alkotóink: politikusok, írók, költők segítenek és segítettek ebben.
Köztük Kölcsey Ferenc, egyike legtisztább jellemű politikusainknak. Híres
művét (unokaöccséhez, Kölcsey Kálmánhoz írta). Intelmeiben olyan gondolatokat
fogalmaz meg, melyek ma is érvényesek:
“Szeresd a hazát!" Szeretni az emberiséget, ez minden
szívnek föltétele. Az emberiség egészének mindegyik tagja “rokonunk", szeretetünkre
és szolgálatainkra egyformán számot tart. De bizonyos helyhez kell kapcsolódnunk...Tekints
szívedbe, s ott leled a természettől vett tudományt...mely egy hazához
lánccol ! Aktív, tettekben megnyilvánuló hazaszeretet, igaz emberség, a
kultúra megbecsülése és gyarapítása a cél.
“Az erény áldozattal jár...feláldozásával pillanatnyi kényünknek, önhasznunknak,...gyűlölségünk
elnémításával, megbékéléssel, a munkás, tevékeny életvitel gyakorlásával".
Erre int Kölcsey és nemzetünk számos nagy alakja. A magyar kultúra napját
akkor ünnepeljük méltóan, ha megfogadjuk tanácsaikat, és aszerint igyekszünk
élni, tenni, cselekedni.
Példájukért övezze nevüket a hála a tisztelet és az utókor, jelen korunk
köszönete is.
Hazaszeretet: egyike az ember tiszteletre legméltóbb
érzelmeinek, de sok kívántatik míg annak tiszta birtokába juthatunk. Minden
áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van. Mert
tudd meg, e szóban: haza, foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak
egész összessége….
Oltár, atyáid által Istennel építve, ház, hol az
élet első örömeit ízleléd, föld, amelynek gyümölcse táplált; föld, megszentelt
föld, amely majd befogad."
Sopron városa, továbbá kulturális intézmények képviselői
elhelyezték a Magyar Kultúra napja előtt tisztelgő koszorúikat Kölcsey
Ferenc szobrának talapzatánál.
T.É.
2004. január 22., csütörtök 17:22
|