Sopronban a Deák téri Kölcsey-szobornál ünnepi megemlékezéssel és koszorúzással emlékeztek meg a Magyar Kultúra Napjáról.
Diákok, tanárok, és Kölcsey emlékezete előtt tisztelgő soproniakhoz Walter Dezső polgármester intézett köszöntőt.
,,Szeresd a hazát!" - idézte Sopron polgármestere a Himnusz költőjét.

- Szeressük városunkat, szeressük hazánkat, és szolgáljuk Európát! - mondta Sopron polgármestere, a Kölcsey-szobornál összegyűlteknek.
Az ünnepi megemlékezés további részében Darabos Eszter, az Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola 12.A osztály tanulója szólt a Magyar Kultúra Napjáról.

Mind inkább gyorsuló ritmusú életűnk rohanó tempójában egyre jelentősebbek azok az ünnepek, amelyek megállásra, elgondolkodásra késztetnek bennünket, bevilágítják, beragyogják hétköznapjaink szürke egyhangúságát. Különös jelentőséggel bírnak az olyan eseményekre emlékeztető napok, amelyek irányt szabnak egy nép, egy nemzet számára. Amelyek szembesítenek önmagunkkal, feltárják nemzeti múltunkat, mélyítik önismeretünket, és utat, irányt mutatnak a jövő felé. Ilyen ünnepünk a magyar kultúra napja, amelyre minden évjanuár 22-én emlékezünk. S hogy miért? Mert ezen a napon “született meg" egy szatmárcsekei nemesi birtokon nemzetünk himnusza 1823-ban, tehát immár 181 esztendeje.

Darabos Eszter, az Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola diákja méltatja a Magyar Kultúra Napját

Mert miről szól a Himnusz? Nemzeti bűnökről és jogos büntetésről, bűnhődésről. A magyarságot, őseinket Isten gondoskodó szeretete vezette erre a szép, bőségesen termő, gazdag tájra, életteret, élet lehetőséget biztosított számunkra.

Vezette a fegyvert emelő kart, ha ellenség támadt ránk, segített a talpra állásban, az újrakezdésben, ha a tatár- vagy törökdúlta országban a magyarság földönfutóvá vált, s “nem lelé honját a hazában". Ám a kegyosztó Isten haragját jogosan éreztette az önmagával békében élni nem tudó magyarsággal. A versben felsorolt pusztulás - víziók közül a legmegrázóbb az “önsorsrontás" és annak következménye, a nemzetpusztulás : “Hányszor támadt tenfiad szép hazám kebledre / S lettél magzatod miatt magzatod hamvedre". Isten kiengesztelhető, megbocsátó, a bűnöst megszánó, áldást adó. De hát feltétlenül így kell élnünk? Önmagunkat tépve marcangolva Zrínyi szavaival élve: "bűnökben fertezvén?"

A rendezvényen közreműködtek az Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola

A Magyar Kultúra Napját ünnepeljük. A kultúra - mint fogalom - jelenti az emberi társadalmak által létrehozott anyagi és szellemi javak összességét, ezen belül a műveltséget, az igaz, valós értékek megbecsülését, emberhez méltó magatartásformát, civilizált életet. A kultúra nem rombol, hanem alkot, építi, gyarapítja az anyagi és szellemi javakat, ismereteket. Önismeretre serkent, megbékélésre int (egymással és önmagunkkal), útmutatást ad, hogy el tudjunk igazodni -és élni- az ember alkotta szépségek erdejében. Nagy alkotóink: politikusok, írók, költők segítenek és segítettek ebben. Köztük Kölcsey Ferenc, egyike legtisztább jellemű politikusainknak. Híres művét (unokaöccséhez, Kölcsey Kálmánhoz írta). Intelmeiben olyan gondolatokat fogalmaz meg, melyek ma is érvényesek:

“Szeresd a hazát!" Szeretni az emberiséget, ez minden szívnek föltétele. Az emberiség egészének mindegyik tagja “rokonunk", szeretetünkre és szolgálatainkra egyformán számot tart. De bizonyos helyhez kell kapcsolódnunk...Tekints szívedbe, s ott leled a természettől vett tudományt...mely egy hazához lánccol ! Aktív, tettekben megnyilvánuló hazaszeretet, igaz emberség, a kultúra megbecsülése és gyarapítása a cél.

Példájukért övezze nevüket a hála a tisztelet és az utókor, jelen korunk köszönete is.

Sopron városa, továbbá kulturális intézmények képviselői elhelyezték a Magyar Kultúra napja előtt tisztelgő koszorúikat Kölcsey Ferenc szobrának talapzatánál.

T.É.