|
A remény variációi kivételesen gazdaggá tették képeit,
és életét is
2004. január 23-a van, néhány perccel múlt 5 óra. A Várkerület
Galériában minden kellék készen áll. A falakon Szarka Árpád festőművész
képei függenek. A közönség, család, egykori tanítványok a Széchenyi Gimnáziumból,
az Orsolya térről, tisztelők, rajongók gyűltek össze és egy kivételes tehetség,
egy kedves, mély érzésű soproni polgár tíz év után ismét itt van közöttünk.
Jó estét Tanár Úr, jó estét Árpi bácsi! Köszönjük, hogy eljöttél!
Prof. Dr. Winkler András
Nagyon hiányoztál. Hiszen tíz éve már, hogy alapvetően megváltozott
a kapcsolatunk Szarka Árpád festőművésszel. Tíz éve múlt, hogy utoljára
láttuk kedves alakját, és hangját is egyre messzebbről halljuk már. Tíz
éve, hogy már nem szeretett városában, Sopronban alkot, fest, és rajzol,
hanem nagy égi vásznán.
A festőművész özvegye és fia, Szarka György
A kiállítás képeit szemlélve a klasszikus, örök Szarka Árpád
tárul elénk, színgazdagságában, óriási mesterségbeli tudással. A kedvenc
témák: Sopron, a Dunántúl tájai, a Balaton, színes virágok. A sötétből
diadalmasan előtörő fények, mintegy saját sorsát ábrázolva, hiszen keresztjei
nagyszámúak voltak. A Sopron vármegyei család sarjaként idegen országban
született, de örök sopronivá vált ember sohasem vesztette el hitét, bizodalmát.
Senki sem ismert annyi zöld színárnyalatot, mint ő. A remény variációi
kivételesen gazdaggá tették képeit, és életét is.
Szarka Árpád, amikor más elkeseredett volna a szörnyű háborús
évek, a kegyetlen fogság után az élet nagy ajándékának tartotta szabadulását.
„Olyan erdőkben éltem, ahol nem voltak állatok, madarak és emberek haltak
meg mellettem".
Amikor Sopronból menni késztették volna, ő maradt. Inkább
az általános iskolát választotta, de Sopront. Így találkozhattam vele,
mint tanárommal az Orsolya Téri Általános Iskolában. Maradandó élmény számunkra
a rajzóra Szarka Árpáddal a még romos városban, a Nagyuszodánál, a Szent
Mihály templomnál. Felejthetetlen, amikor odajött hozzánk és átvette a
ceruzát. Még ma is látom a kezét imponálóan siklani a papíron.
Szarka Árpád sokoldalú
művész volt. Akvarelleket, olajfestményeket, pasztellképeket
alkotott. Tájképek, városképek, csendéletek, portrék, történelmi, bibliai
kompozíciók készültek műhelyében. És, talán kevesebben tudják, hogy kiváló
karikatúrákat rajzolt.
Téli képeiből sugárzik a hó tisztító jóindulata, önmaga fehérségét
áldozza fel a tisztaságért. Őszintén tükröződnek a vízfelületek. A fák,
a bokrok meghitt barátaink.
Szorgalmas művész volt, jól kihasználta a neki mért időt.
Sok-sok tárlatáról gondosan összegyűjtött vendégkönyvei, a soproni művész,
a kiváló pedagógus történeti dokumentumai. Megható, mikor egy kisdiák a
kiállítástól ihletve rajzolni mert a vendégkönyvbe. Vitorlást, és színes
virágokat. És egy vers, melynek utolsó sora: „Szeressétek ezeket a fákat!"
Szarka Árpád nagyhatású művész, és ember volt. Festményei, alkotásai Európa
számos országába, sok világrészre eljutottak. A Soproni Aranykönyvben olvashatjuk:
„Örült ennek, mert úgy érezte, hogy messze költözött képeivel egy kicsit
Sopron szépségét és üdvözletét küldte szét a világba."
Szarka Árpád az a művész volt, akivel ugyanolyan meghatározó élményt
jelentett személyesen találkozni, mint alkotásaival.
Kedves Család, Kedves Vendégeink!
A Soproni Képzőművészeti Társaság ma hálával telten
megidézte Szarka Árpádot, a festőművészt, az embert,
a tanárt. Érezzük, eljött. Mikor a megnyitót írtam, tudtam, Árpi bácsi
atyai jó-barátom mellettem áll, és fínoman vezeti a ceruzámat, mint egykor.
A kiállítást megnyitom.
Prof. Dr. Winkler András
Elhangzott 2004. január 23-án, a Várkerület Galériában Szarka Árpád
festőművész emlékkiállításának megnyitóján. A kiállítás megtekinthető 2004.
február 6-ig munkanapokon 10-16 óráig, szombaton és vasárnap 10-13 óráig.
2004. január 23., péntek 23:49
|
