CyberPress

Friss képek a Marsról
www.magyarhirlap.hu
A második amerikai űrszonda is sikeresen elérte a Vörös Bolygót, sőt, elküldte első színes képet is a pasadenai irányítóközpontnak.
/ KÉPGALÉRIA /

Az amerikai űrhivatal (NASA) bejelentése szerint az Opportunity nevű űrjármű leszállóegysége sikeresen landolt a Marson. A leszállást követően felvette a kapcsolatot a Földdel, és az első képeket is továbbította az amerikai irányítóközpontba.

A marsi egyenlítő közelében tartózkodó Opportunity több mint 10 ezer kilométerre dolgozik a Spirit nevű űrjárműtől. Az Opportunity egyébként hasonló felszereltésű, mint a korábban a Marsra érkező Spirit. A két űrjármű közös célja az élet utáni kutatás.

Amerika (is) a Holdra tart
Századunk első évtizedeiben újabb űrvetélkedés kezdődik
Népszabadság
www.nol.hu Szerző: Horvai Ferenc

Az elképzelt holdbázis és az űrhajó fantáziaképe (kép: NASA)
A Bush-bejelentés előtt a NASA hosszú távú emberes űrprogramjának homlokterében a Nemzetközi Űrállomás állt. Noha az idősebb George Bush már 1989-ben meghirdette a Mars-programot, a NASA által akkor kért 400 milliárd dollár túl soknak bizonyult ahhoz, hogy a terv megvalósulhasson.

Az 1989-ben bejelentett határidő 2019, az Apollo-11 holdraszállásának 50. évfordulója lett volna. Ifjabb Bush már nem bocsátkozott jóslatokba: először építsünk állandó személyzettel ellátott bázist a Holdon, s majd azt követően kutatóexpedíciók indulhatnak a Naprendszer távolabbi égitesteihez is, elsősorban a Marshoz.

Az elnök óvakodott attól, hogy tervét illetően költségeket is említsen. Annyit azonban elmondott, hogy a 2008 és 2014 között kifejlesztendő új holdűrhajót a Nemzetközi Űrállomás 2010-es elhagyásával és az űrsikló-flotta nyugdíjazásával felszabaduló, évi mintegy hatmilliárd dollárból lehetne finanszírozni. Addig is a következő öt évre egymilliárd dollárral megemelik a NASA költségvetését, amit a NASA belső átcsoportosítással 11 milliárdra kell, hogy kiegészítsen. Ám így is kérdéses, lesz-e elég pénz a holdűrhajó kifejlesztésére.

Az elképzelés szerint 2015 és 2020 között hajtanák végre az 1972 óta első holdraszállást. Így teljesülhetne Eugene Cernan, az utolsó Holdon járt ember ígérete: „Megfogadjuk, hogy visszatérünk, békével és reményekkel, az egész emberiségért.” 2024-től kiterjesztett küldetéseket hajtanának végre, amelyek célja egy állandóan személyzettel ellátott bázis építésének előkészítése lenne.

Nyilvánvaló, hogy egy holdbázis kiépítése éveket vehet igénybe. Így valószínű, hogy az ezt követően meginduló esetleges emberes Mars-programhoz kifejlesztendő űrhajó, lakómodul, stb. miatt egy Marsra-szállásra legkorábban csak a 2030-as években kerülhet sor.

Miért lett épp most olyan fontos a Hold? 1972 óta nem járt ember a Holdon, miért kellene épp 2020-ig visszatérni oda? A választ sokan abban látják, hogy az idén kerül sor az elnökválasztásra az Egyesült Államokban. Ám még jó pár indokot lehet felsorolni. A NASA presztízse óriásit csökkent a Columbia űrrepülőgép tavaly februári tragédiája után. A Challenger-katasztrófa utáni sokk óta először fordult elő, hogy Amerika hosszabb ideig nem juttat embert az űrbe. Ezt még tetézheti, hogy az orosz Szojuz űrhajókat kell mindezért igénybe venni. Egy olyan űrhajóét, melyet még a hatvanas években a versenytárs Szovjetunió fejlesztett ki. Ám a NASA számára még ennél is nagyobb döfést jelentett, hogy tavaly a Kínai Népköztársaságból saját fejlesztésű űrhajóval Föld körüli pályára állt, majd onnan épségben visszatért Jang Li-vej, az első kínai űrhajós.

Ilyen lenne a munka a Marson? (kép: NASA)
Bush terve azt is tartalmazza, hogy 2008-tól űrszondákat küldenek a Holdra, előkészítve ezzel az ember 2020-ig történő visszatérését. Azért érdemes lehet megemlíteni, hogy utoljára 1998-ban járt amerikai űrszonda a Holdnál, s 2008-ig nem is terveztek újabbat. Noha jelenleg is a Hold felé tart az Európai Űrügynökség Smart-1 nevű, új technológiákat is tesztelő szondája, míg a kínaiak 2007-re, az indiaiak pedig szintén 2008-ra tervezik első saját holdszondájukat.

Bush szerint el kell jutnunk a Holdra, ott állandó bázist kell kiépíteni, majd ezt követően vághatunk neki a Mars meghódításának. Európa másképp gondolja.

Az Európai Űrügynökség (ESA) az Európai Uniótól független tudományos szervezet. Ez általában kedvez az űrprogramoknak, talán a népszerűsítés hatékonyságát kivéve. Ezért az amerikai terveknél jelenleg sokkal kidolgozottabb ESA-tervek kevesebbekhez jutottak el, mint Bush bejelentése.

Az ESA 2001-ben hirdette meg három évtizedre tervezett Aurora-programját. A tervek szerint a három évtized alatt indítandó valamennyi űrszondát és fejlesztést e programnak rendelik alá. A cél a teljes Naprendszer, de leginkább a Földhöz közeli, szilárd felszínű égitestek felderítése. Kiemelten fontos égitest ebből a szempontból a Mars. Az Aurora-program ugyanis az első emberek Marsról Földre történő visszatérésével ér véget.

Ennek érdekében az európai űrkutatók 2030-as befejezéssel olyan ütemtervet dolgoztak ki, amelynek keretében a távirányított és az automatikus dokkolást, a Föld és a Mars légkörében történő repülési és leszállási technikákat kísérleteznék ki. Az ESA szakemberei úgy látják, a Mars-utazás tesztelésére a Hold a kínálkozó égitest. A majdan Marshoz eljuttatandó űrhajókat és lakómodulokat ezért a Holdra is el kell juttatni, így építvén ki egy holdbázist, noha az tényleg csak egy lépcső lenne a program egészében.

Az Aurora-terv két, időben jól elkülöníthető részből áll. A 2005 és 2015 közötti időszakban a legfőbb cél a technológiai fejlesztés és a kutatás. Ennek szellemében 2005 és 2015 között kétféle feladaton dolgoznak majd a kutatók.

Az egyik az irányjelző program, amelynek keretében a technikai fejlesztésekre, s azok „élesben” történő kipróbálására helyezik a hangsúlyt, elsősorban Föld körüli pályán keringő műholdak automatikus dokkolására és más műholdak visszatérésére. Mindez nem új feladat, hiszen az ESA korábban a Nemzetközi Űrállomásra tervezett egy mentőűrhajót, aminek kísérleti példányát 1998-ban sikeresen elindították, s az a világűrből épségben visszatért.

A következő tíz év másik feladata a Zászlóshajó missziók végrehajtása. 2009-ben indulna a Marsra az ExoMars űrszonda, fedélzetén a Pasteur nevű, élet után kutató roverrel, 2011-ben pedig már a talajmintát visszahozó Mars Sample Return indulna. Utóbbi sikere esetén az ESA Tanács dönt, s határozatot hoz arról, folytatható-e, s ha igen, milyen ütemben az Aurora-program.

A 2015 és 2030 közötti évek elején további mintavevő szondák indulnak a Holdra és a Marsra azzal a technikával, melynek kifejlesztését 2015-ig kell befejezni. Ezek sikerét követően kell megépíteni a lakómodulokat és az űrhajókat. A tervek szerint a lakómodul már várni fogja az űrhajóst a felszínen. Kétféle űrhajót építenek majd, az egyik Föld körüli pályáról Mars (vagy Hold) körüli pályára szállítja az űrhajósokat, a másik pedig onnan a felszínre és vissza.

A Marsra-szállás előtt a technikát a Holdon kell kipróbálni, ezért az űrhajókat először oda küldik előbb automatikusan, majd személyzettel. Az európai tervek szerint ezért a holdraszállásra 2020 és 2025 között kerülhet sor. Ha mindezt sikerrel végrehajtják, egy automata Mars-misszió után, 2030-ban indulhatnak az első űrhajósok a vörös bolygóra.

Az ESA nem győzi hangsúlyozni, hogy az Aurora-programot komolyan gondolják, s az esetleges kudarcok a programot nem állítják le. Viszont késleltetik, hiszen ez lépcsőzetes felépítésű: nem lehet egyetlen lépcsőt sem átlépni.

Ne feledjük, az Aurora-program hazánk számára is fontos lehet, hiszen Magyarország várhatóan néhány éven belül csatlakozhat az Európai Űrügynökséghez, s így a felsorolt programokban tevékenyen részt vállalhat.

Kína nem akar a Marsra menni. Ám annál inkább meg akarja hódítani a Holdat. Lüan En-csie, a kínai nemzeti űrhivatal vezetője tavaly decemberben bejelentette, hogy 2007-ben kéttonnás keringőegységet állítanak Hold körüli pályára, ami legalább egy évig működik (Csang''o-1). Ezt követően 2010-ben mintavevő missziót indítanak kísérőnk felszínére.

Lüan azt is elmondta, hogy ha a két misszió sikerrel jár, következhetnek az emberes utazások.

A kínaiak koncepciója szerint ennyi repülés elegendő lesz, hiszen a technika már rendelkezésre áll, nekik azt újból már nem kell kifejleszteniük, mint annak idején a két nagyhatalomnak.

Ha Kína tényleg arra készül, hogy a második évtized előtt embert juttasson a Holdra, akkor akár egy újabb, bár az előzőnél jóval szerényebb űrverseny is kialakulhat, ám már három űrhatalom részvételével.

A kérdés az, hogy az Egyesült Államok hajlandó-e feladni vezető helyét a világűrben?

Időről időre felbukkannak különféle „bizonyítékok”, amelyek az 1969 és 1972 közötti amerikai emberes Hold-program létét kérdőjelezik meg, s állítják be egyszerű stúdiófelvételként. Néhány országban már bemutatták a Moonhoaxers (Hold-átverők) című dokumentumfilmet, amelyben az Apollo-programban dolgozó szakemberek nyilatkozzák, hogy valójában Nixon megbízásából Stanley Kubrick rendezte meg a holdraszállást. Eszerint az űrhajó Föld körüli pályára állt, ám ott is maradt, hogy a súlytalanságot szimulálhassák. A filmben olyanok nyilatkoznak, mint Donald Rumsfeld jelenlegi védelmi miniszter vagy Henry Kissinger egykori külügyminiszter. Néhány kiragadott „bizonyíték”: az amerikai zászló lobogni látszik a nem létező holdi légkörben, az egyik kövön pedig C betű olvasható (mint egy stúdiókelléken). A cáfolatok leírásánál most ne vizsgáljuk a politikai érveket, azt, hogy a Szovjetunió azonnal jelezte volna, hogy nem járt amerikai űrhajós a Holdon (lévén a szovjet követőantennák épp úgy vehették az adást, mint az amerikaiak). Nézzük inkább a tudományos érveket. A NASA soha nem titkolta, hogy több képet retusáltak. Ennek két oka is lehetett: az egyik, hogy több képen a köveket tudományos elemzés céljából megjelölték. Így kerülhetett C betű az egyik kődarabra. (Az eredeti képeken a betű hiányzik.) A zászlót sem a szél fújja: felül rúddal kimerevítették, majd úgy igazgatták, hogy lobogó zászló hatását keltse. (Ennek ellenére egyértelműen felismerhető a kimerevítés.) S vajon miért hasonlít úgy a holdi talajra annak a mintának az összetétele, amit a NASA jóvoltából az ELTE-n tanulmányoznak? A 2001-ben forgatott Moonhoaxers című filmmel kapcsolatban csak annyit, hogy bizonyos elemeit tekintve egyértelműen utólagos összevágásokból készült, s a nyilatkozók egy része életében nem dolgozott a NASA-nak. S akiket mindez még nem győzött meg, az nézze meg a nyolcvanas években forgatott Capricorn One (Földi űrutazás) című filmet, amelyben az USA-nak nincs pénze a Mars-program finanszírozására, így leforgattatja azt – teljes titokban. Mai szemmel nézve azonban egyértelmű, hogy még akkor sem voltak meg a megfelelő stúdiókövetelmények egy ilyen „átveréshez”. Ha pedig a nyolcvanas években nem tudtak leforgatni egy – akkor már ismert környezetben játszódó – Marsra-szállást, hogy forgathatta le Kubrick az Apollo-11 holdraszállását? Jelenleg az amerikaiak negyede százaléka nem hiszi el, hogy Neil Armstrong valaha is járt a Holdon.

Vörös színű fényárba borult az Eiffel-torony. A káprázatos kivilágítással a francia főváros jelképe öt éjjelen keresztül tiszteleg a kínai újév előtt. A Majom Évének beköszöntét a franciaországi és a távol-keleti országból érkezett kínaiak ezrei ünnepelték Párizsban. Ebből nem maradhatott ki az Eiffel-torony sem, amely óránként a szokásos fehér csillagvillódzás befejeztével teljesen elsötétült, majd kis hatásszünet után bíborvörösben izzott fel.

Kerry legnagyobb New Hampshire-i ellenfelének, Howard Deannek a felesége ezzel ellentétes taktikát választott. Judith Steinberg ugyanis kihúzta magát a kampányból, mondván: orvosi munkájára kell koncentrálnia. A feministáknál ezzel szerzett ugyan jó pontot, és sokan úgy tekintenek rá, mint a modern nőre, aki megpróbálja összeegyeztetni a karriert és a családot, de a legtöbb elemző mégis úgy véli, távolmaradásával rontja férje esélyeit, hiszen ezzel azt mutatja, hogy a választás nem is olyan fontos. Ráadásul Dean felesége kijelentette, hogy ha férjét elnökké választják, ő akkor is folytatni kívánja munkáját, amire még nem volt példa Amerikában. Még Hillary Clinton is feladta jogi pályafutását, pedig őt az utóbbi évtizedek legaktívabb First Ladyjének tartották, ellentétben a legkevésbé aktívak közé sorolt Laura Bushsal. Ráadásul a közvélemény nagy része az aktivitást is csak meghatározott területeken fogadja el. Ezek közé tartozik például az egészségügy, az oktatás és a környezetvédelem.

Ez a szerep tökéletesen megfelelne Teresa Kerrynek, aki Amerika egyik legnagyobb jótékonykodója. Adományaiból jut környezetvédelmi, oktatási és művészeti célokra éppúgy, mint nő- és gyermekszervezeteknek. "Én továbbra is én maradok, és azt fogom csinálni, amit most" – ígérte Teresa Kerry, aki egyébként a demokrata jelöltek egymás közötti vitáit ostoba időpocsékolásnak nevezte.
A legutóbbi és New Hampshire-ben az egyetlen nyilvános vitában éppen férje, John Kerry kapta az első kérdést, s hevesen tiltakozott az ellen, hogy a demokraták emelnék az adókat. Ô amúgy megpróbálna több külföldi partnert bevonni Irak stabilizálásába, és azzal vádolta Bushékat, hogy nem tesznek meg mindent Amerika biztonságáért. Deannek elsősorban azért kellett magyarázkodnia, mert az iowai eredményt értékelve elvesztette önuralmát. A vitában senki sem volt kiemelkedően jó, de nem is hibázott senki nagyot.
MH-összeállítás

Erről számolt be a New Scientist tudományos folyóirat a Cambridge-i egyetem Tjeerd van Andel vezette harmincfős csoportjának elemzése alapján. A homo sapiens egy újabb, fejlettebb csoportja mintegy 30 000 évvel ezelőtt előbb Kelet-Európában tűnt fel és jobb vadászfegyvereinek, valamint melegebb ruházatának köszönhetően onnan kiindulva benépesítette az egész kontinenst – véli a régészekből, antropológusokból, geológusokból és klimatológusokból álló csoport. Az eddigi elméletek többek közt abból indultak ki, hogy a neandervölgyi ősembert a technikailag fejlettebb homo sapiens kiszorította, esetleg ki is irtotta.

Grönlandi jégpróbák, az őskorból visszamaradt csontkövületek és növényi pollenek azt mutatják azonban, hogy az éghajlat megváltozása „drámai befolyást" gyakorolt a korabeli állat- és növényvilágra, és ez alól nem jelentettek kivételt az Európában élő neandervölgyiek és Aurignacien-emberek sem. (Kr.e. 30-40 ezer évvel létezett Nyugat- és Közép-Európában ez a felső-paleolitikus kultúra, amely az 1860-ban feltárt franciaországi Aurignac-barlangtól kapta a nevét. Magyarországi lelőhelyei az Istállóskői és a Peskő-barlang.) Az őskori időjárási térkép mutatja, hogy a téli hőmérséklet 30 000 évvel ezelőtt mínusz tíz Celsius-fokra süllyedt.

Az emberek dél felé vándorlása pontosan egybe esett a jégtakaró előrenyomulásával Európa északi részében. Neandervölgyiek és Aurignacien-emberek végül is visszahúzódtak kis számú menedékhelyre Délnyugat-Franciaországba és a Fekete-tenger partvidékére. Ott valószínűleg táplálékhiány idézte elő mindkét csoport kihalását, ami által megnyílt az út a fejlettebb modern ember, a Gravettien kultúra előtt. (Ez a felső-paleolitikus kultúra Kr.e. 30 000 és 10 000 között létezett Európában, főként annak keleti és középső részén. Névadó lelőhelye a franciaországi Abri La Gavette. Számos települése ismert Magyarországon is.)