,,A régi ember a kerek világ kellős közepében a teremtő és törvényt adó Urat, a személyes Istent találta meg, akivel mindenkor beszédes viszonya adódott" - jelenleg, ehhez képest a világ folyása ,,kissé" más irányt vett - derült ki Molnár V. József magyarságkutató "Az emberélet fordulói, az emberélet szentsége" címmel  tartott előadásán a Szent György Plébánia előadótermében. ,,Ez a vég, az ember utolsó perce" - vonta le az előadás végén a következtetést az előadó.

A ,,régiekre" folyamatosan hivatkozó Molnár V. József nem csak a mindennapjait istenhitben élő, avagy az abból magát mindinkább kiszakított állapotában lévő emberhez szólt, hanem a transzcendenst elfogadó világnézettől egészen távol élőkhöz is; a természetközeliségből magukat elszigetelteknek, a természet törvényei ellen cselekvőknek is üzent.
A szerző szimbólumrendszerben, jelek és jelzések összefüggéseiben való gondolkodása műveiből ismert. ,Az Úr (...) nem mond ki semmit, nem rejt el semmit, hanem jelez."  alapgondolatra épített világában Molnár V. József az élet szentségének tiszteletét egyik alaptételnek tartja. A ,,régiségben" - mondja Molnár V. József az életet Isten ajándékának tartották és akként is bántak vele.
A hitben és/avagy legalább a természet törvényeinek tiszteletében élő ember a Mindenséget ,,kereknek", azaz egésznek észlelte; ,,kerek-határ", ,,kerek-világ", ,,föld-kerekség", ,,kerek-esztendő" – mondták – s e kerekség közepét, a föld köldökének szentnek tartották.
A szimbólumrendszerekkel is leírható tövényszerűségek, a természet örök körforgásának ciklikussága, a már az ókorból ismert évkörökhöz kapcsolódó kultikus, majd ünneppé nemesedett cselekvések összefüggéseit kutató Molnár V. József a ,,régi formák" új tartalommal való megtöltésének folyamatában a Mindenség újból megtalált rendjére igyekszik minden esetben ráirányítani a hallgatóság figyelmét.
A gyemekrajzok üzenetét is kutató tudós, a világ kereksége, teremtett-egységében fellelhető biztonságának szószólójaként, a népművészettel is átörökítetteknek, örökségbe kapottaknak értelmezésével, a mai társadalom aktuális és létfontoságú kérdéseire irányítja a figyelmet.
A teremtésben alkotott törvényeket nem lehet büntetlenül megszegni - üzeni a hívőknek - , a természet törvényeit nem lehet büntetlenül semmibe venni – üzeni a világot anyaginak felfogóknak.

Igen rövid idő alatt nagyot változott a világ attól az állapotól, amelyben a régiek számára minden mindennel összefüggött, a hierarchikus és ugyanakkor heterogén rendszerbe pedig minden beletartozott, szervesen és elválaszthatatlanul.
Pedig minden létező arra hitelesített, hogy nélküle nem kerek a világ, az emberiség emberhez méltó létezésének utolsó pillanatait éli, mondta a tudós, aki szerint a virtuális világban élők egy társadalomnak tűnő, mű-társadalmat építenek, amelyben a valóságos és tartalmas élet helyett ,,műéletet élnek" a számítógépek és képenyők előtt ülők.
 

Molnár V. József minden alkalommal megadja hallgatóságának azt a jogot is, hogy akár más véleménnyel legyen az általa elmondottakról, az általa gyakran nagyon is radikálisan megfogalmazottakról. Például, hogy a ,,bölcsőde a gyermek ellen elkövetett bűnözés", ,,hogy a tér és idő együttműködő és egymástól elválaszthatatlan, ugyanakkor szakrális", hogy ,,a lineáris időben élők a pusztulástól félnek, holott meghalni nem annyit jelent mind elpusztulni", hogy ,,minden gyemekkel egy csillagocska születik a világra, amely képletesen és valóságos történéseiben, élete szakazsainak változásaiban is az évkört járja végig."
,,Az igazság kutatásának eszközei éppoly egyszerűek, mint amilyen nehezen elsajátíthatóak" - véli Molnár V. József, bár a kérdés, minden jel szerint, ma már sokal inkább az, hogy érdekel-e valakit is az igazság...

T.É.