Negyven cseppet leves után!

A Kékfrankos a legszebb vörösborok egyike. Boroknál a szép a csúcs, nem pedig a jó. Olyan szép, hogy nem maradhatott el az a Hotel Sopronban tartott verseny – az önkormányzat szervezésében –, amelyiken az dőlt el, hogy melyik a város legjobb Kékfrankosa.
Göndőcs Sándor étteremfőnök hordta a kóstolópoharakat, kíváncsian várta a végeredményt, ahogy mindenki. Hogyne tudnánk a régi tanácsot: Vierzig Tropfen nach der Suppe! – Negyven cseppet leves után! Az eseményeken immár kívül és felül kerülve, az mondható el, hosszabbra kizenghet a múlt csütörtöki rendezvény. Egy véleményen voltak ebben a szakzsűri neves tagjai. Biztatóul szolgált a tizenegy szép bor, továbbá az, hogy  ezután erősebben, szilárdabban köti össze az egy akarat, egy cél a cselekvőket.
Sárosi Miklós, a hegyközségi tanács borklubjának titkára egy órával előbb kinyitotta a palackokat, hadd szellőzzenek. Kovács Árpád idegenforgalmi szakember arról beszélt: hagyományt szeretnének teremteni; a címet egy évig viselheti a bor, ezt kapják majd a város vendégei ajándékba.
Kétezerben Princzes Ferenc 1997-es évjáratú borát.
Lehet, ez is egy tartozása Sopronnak. Méltó módon kell halhatatlanná tenni a Kékfrankost. A bor készítése művészet, szerencsére ezen a tájon sok művésze akad. A bor esztétikai értékekkel jeleskedő alkotás, értékelése művészi tevékenység. Persze az igazi bírálókra gondolok – nem a társadalmi zsüri tagjaira –, akik mindent tudnak a borokról: származást, kort, érlelési módot. Utóbb dr. Gimesi Szabolccsal –  a zsűri elnöke – és Molnár Tiborral, a hegyközségi tanács elnökével arról váltunk szót, mennyire fontos ez az első rendezvény. A polgármester azt mondja, Burgenland és a soproni borvidék összetartozását kellene jobban hangsúlyozni, megjeleníteni – még az uniós csatlakozás előtt. A Kékfrankosnak sajátos ízvilága van, illata finomságában, bonyolultságában szinte páratlan, ízbeli tulajdonságai kitűnőek, minden igénynek megfelelnek. Következhet hát a bordiplomácia. Igazuk van a szólóknak, ez is fontos dolog, ráadásul összefogást, megértést kívánó feladat. Arról persze lehet vitázni, milyen lépések következzenek - de hogy lépni kell, az nem vitás.
Tegyük hozzá: aki Sopronban nem Kékfrankost kóstol, annak igazából nem sikerül megismernie a várost. Egyszer még verskellék lehet ez a bor, mint Horatiusnál a falernumi...

V. J.