CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. július 18., csütörtök, Frigyes napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Hírek - események  

A megtartó táj színei Darázs Mária képein

    Darázs Mária festőművész és Máté Imre költő bemutatkozó estjét tartották ma a  Széchenyi István Városi Könyvtárban. A művészeket – Lanczerdorfer Zsuzsanna énekét követően – Gülch Csaba, költő, újságíró mutatta be.

Hölgyeim és uraim! Kedves barátaim, akik szeretik és értik a képzőművészetet!

Azon a rozsda őszön, ötvenhat őszén, ezrek indultak el a világba. Sokan az életbe a vak halál helyett. Köztük volt kedvesével - ma férje, Máté Imre költő - egy képzőművészeti főiskolás lány, Darázs Mária is. Önálló, független művészi elképzeléseivel indult el, és soha nem állt be, még gondolatban sem a sematizmus primitív taposójába, és Nyugaton sem hagyta magát becsalni az “útkeresés"-nek nevezett csinadrattás “modernség" köpenye alá.

Mária a szabadságba menekült, szívében azzal a lélek-Magyarországgal, amiből később, az elmúlt majd ötven évben száz meg száz alkotás született. Így azok a képek is, amelyeket most, a csornai után erre a soproni kiállításra – mondjuk idézőjelbe – “visszahozott". Ajándékul hozta vissza üzeneteit, azokat a finom csenddel, bölcs színekkel komponált festményeket, akvarelleket, amelyekről nehéz évekre feszített, mosollyal és könnyel keretezett életek, sorsok tekintenek ránk. Azokat a lelkéből visszhangzó érzéseket, gondolatokat, amelyekkel az anya- és a művészlét különös örvényében sodródó asszony szelíden válaszol a világ hangjaira.

Darázs Mária művészete két pilléren nyugszik: a francia és a német táj ihlető erején, amelynek fundamentuma – bármilyen furcsa is – a művész magyarsága. Magyarsága, amit a pannon dombok melengettek, a dunántúli erdők szelídítettek, amit a Duna bölcs zsongása táplált. A magyar táj tálalta az első meghatározó élményeket, adott felhőiben szárnyat művészi megszületésének.

Darázs Mária alkotásai mesélnek. Mesélnek Münchenben, Colmarban, Párizsban, Chicagóban, Budapesten, évente három-négy kiállításon. Most éppen nekünk, Csorna után Sopronban is. Mesélnek a történelmi ég alatt haldokló falvak, az idő súlyától földnek dőlt keresztek közt imát mormoló öregek bánatáról. A vizek csodát szikrázó csendjéről, a messzeség bölcsen kék magányáról, ami egyébként Mária egyik kedves színe, a pireneusi táj zöld-sárga nyugalmáról, a felkiáltójelként ágaskodó ciprusokról, a szürkévé szelídült pirén sziklákról. Mesélnek és szemlélődésre késztetnek, ahogy a távoli hold homlokáról a városra terített fénypalást égből született nyugalma.

Darázs Mária ecsetével a táj lelkéig hatol. A felhők és fák szerelmét, a folyók tört felszínén táncoló fényeket, a lombok szinte néma harangjátékát, a vizek kristálymeséit, a hegyek homlokát melengető szőlőtakarót teríti elénk. Egyik francia kritikusa azt írja róla, hogy “elhívatott művész". Valóban, számára az alkotás szent dolog, elhivatottság. Az általa teremtett mű minden ízében igaz, nem pillanatoktól, mulandó művészeti divatoktól függő zászlódísz, hanem igazság. Örök igazság, ami bennünk és körülöttünk létezik, örök igazság, ami Isten ajándéka.
Fények, alakok, tájak, emberek. A mediterrán tenger partján, a müncheni házak közt is ott munkál a lélek-Magyarország. A haza egy-egy szívdarabja, amely fáradhatatlanul lüktet, készteti tovább az ecset selymét, hogy a táj, az ember, a fény, a lét közepére állított alakok üzenjenek. Üzenjék azt a nyugalmat, azt a messzeséget, amely Darázs Mária művészetében munkál. Azt a bölcsességet, ami a mindennapok útvesztőiben is megtartotta őt asszonynak, anyának, művésznek, teljes embernek. Üzenjék azt a hűséget, amely a szülőföldhöz kötődő szálakat épen tartotta, amitől nem fakultak meg a megtartó táj színei, amitől nem halkult soha az ének. Üzenjék azt a derűt és tenniakarást, amivel Darázs Mária most hozzánk, közénk érkezett. Nem egy napra, nem egy-két kiállítás erejéig, hanem az esztendő nagyobbik részében, a Rábaközbe, ahol férje hajdan született. Az a férfi, akitől ezt a verset kapta:

Te vagy az asszony,
Aki napsugarakba öltözködik,-
a rügy fakadásának,
a mag érésének okozója.

Te vagy az asszony,
aki a Hold szarván áll,-
az éj sors-óráinak fejedelme
és a csalogány dalának serkentője.

Te vagy az asszony,
az Örök Fény megtestesítője,
a lét és gyönyör értelme
és élet győzelme a halál fölött.

Te vagy az asszony,
aki Isten tenyerén vándorol.
Az öt oszlop meghalol előtted
és megpillantod a Végtelenség arcát.

Te vagy az asszony, akit szeretek!

Darázs Mária lelkében három malom őröl. Ezért válaszolt nehezen pár évvel ezelőtt arra a kérdésemre, hogy milyen viszonyban él egymással az anya, a művész és a feleség. A mai önmegvalósítós világban tanúságtétel lehet, ahogy Mária akkor fogalmazott: “Önmagamat vigasztalom azzal, hogy feleségként, anyaként végigküzdöttem a gyereknevelés nem mindig könnyű feladatát. Sikerült mind az öt gyermekemet útnak indítani az életben. Remélem, hogy ezzel nemcsak magamért, hanem a világért is tettem valamit. Abban biztos vagyok, hogy gyermekek, család nélkül a művészi pályám másként alakult volna, de örülök, hogy így történt és velük!"

Szívből ajánlom Darázs Mária alkotásait értő-érző figyelmükbe!

Gülch Csaba

(Elhangzott a soproni Széchenyi István Városi Könyvtárban tartott tárlatmegnyitón.)

*

Darázs Mária
1934-ben született Szekszárdon. Tanulmányait 1952-ben kezdte el a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, festő szakon. Magyarországot 1956-ban kényszerült elhagyni, és tanulmányait a müncheni Képzőművészeti Akadémián fejezte be. Mindenek előtt festő, olajfestmények és akvarellek alkotója, de freskót is készít, és rajzol is. A freskókészítésben hasznos újításai vannak. Legtávolabb az alkalmazott grafika áll tőle. Münchenben él, öt gyermek anyja, de sokat tartózkodik Dél-Franciaországban, és Magyrországon is van műterme. Közel négy évtizedes távollét után mutatja be Magyarországon képeit. Jelentősebb – 1958 és 2004 között rendezett – kiállításainak száma negyedszáznál több.

***

 A kiállítás március 10-ig tekinthető meg a könyvtár nyitvatartási idejében.
A rendezvény folytatásaként Máté Imrével élete fordulóiról, könyveiről Gülch Csaba beszélgetett. Oldalainkon az író-olvasó találkozóról hamarosan beszámolunk.



2004. február 19., csütörtök 23:23


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület