,,Pannon vagyok, annak a régiónak a terméke, amelyben nagyon különleges emberek élnek" így látja a festő a magyar elemet magában meggyökerezve az oslip-i műtermében. Az életöröm minden téren, vidámnak lenni és jó bort inni, ugyanakkor átérezni az intenzív szomorúságot, ezek a magyar jelleg érzései, az érzelmek nagy kilengései, amit Ó is rendszeresen, nagyon erősen átél.

Ezek, és a többi fentiekhez hasonló, summás megfogalmazások keltenek gyanút azokban, akik – a még szerencsére újrafelhasználható papírra nyomott – és a közelmúltban Sopron postaládáiba szórt, kétnyelvűnek szánt kiadványba beleolvasnak.

Egy-egy elválasztási hiba – a nyomda ördöge is dolgozik, ugye – bármilyen sajtótermékbe becsúszhat. Egy cikkben négy – a cikk terjedelmétől függetlenül – kicsit sok, cikkenként minimum négy pedig a cikk írójának, vagy a lap tördelőjének nyelvtani ismeretei felől támaszt erős kétségeket az olvasóban.

Viszont ötnél is több, valamiféle makacs kitartást eredményez, és kellő – nem kevés! – mazochizmussal, a magyar nyelvre hasonlító – a lehetetlen helyeken és formában előforduló ékezetekkel tarkított – szöveg végigolvasására készteti az olvasót.

,, Laubner nem izgul Magyarország 2004. május 1-ei "Eu" belépésétől, mert sokat fog profitálni a magyar zenéből és nyelvből…"
(…)
" A magyar művészeket soha nem érdekelte a kommunista rez-sim (sic) és mindig egyéni útjukat járták. A már említett festőtáborok és egyéb intézmények egyengették a művészet útját. Végül is mégis érezhető volt, hogy a művészektől megvonták az információáramlást és ezért észrevehető volt nemzetközi szinten némi deficit. Időközben kiegyenlítették a deficitet és a magyarok az aktuális szinten vannak jelen a nemzetközi művészvilágban."

Mit mondjak? Megnyugtató.

Mindezek után az olvasó örülhet, hogy a Knisternde Erotik im Burgenland PR-cikk lefordítására nem vállalkozott a tisztelt szerkesztőség. Mert, ki tudja, mi sült volna abból ki?!

Már csak azért is, mert a hirdetésekben egy újdonságnak számító ,,müanyagtetörendszer" -ről kiderül: ,,A szabályszerű felszerelést követően nem téma többé az eső kopogás és a különböző hőmérsékletingadozásból eredő recsegő hangok"

Mindezek után tényleg elgondolkodtatóak az Egy asszony vádjai! című írás (?) kezdő sorai: ,,Nem segítik a határon átívelő házasságokat".
(…)
,A gyakorlatban mennyire érvényesül a regionális életmód? A politikában már biztosan, hiszen minden újságban láthatunk egymásra mosolygó politikusokat, amint hitet tesznek ezen civilizációs vívmány mellett."

Szóval, – unióval, unió nélkül – van gond elég, vonja le a következtetést az olvasó.
Ha a regionalitás ilyen színvonalú sajtótermékek áradatát is eredményezi, akkor, úgy tűnik, még eggyel többre kell számítani, ám tartok attól, hogy – amennyiben marad az újrahasznosítható papír – korántsem ez lesz a legnagyobb…

T.É.