Halálának első évfordulóján Metzl Jánosra emlékeztek ma a Corvinus Magyar-Osztrák Baráti Kör tagjai.
    A soproni evangélikus temetőben Metzl János özvegye, és a néhai, nyugalmazott főorvos tisztelői rótták le kegyeletteljes tiszteletüket a tavaly 84 esztendős korában elhunyt Metzl János emléke előtt.

    Dr. Metzl János 1919 szeptember 25-én született Pozsonyban, id. Metzl János jómódú gazdálkodó, később tisztviselő és Kovách Henrietta gyermekeként.
    Pozsonyba járt elemi, majd középiskolába. A pozsonyi Állami Magyar Reálgimnáziumban érettségizett 1938 május 30-án, kitűnő eredménnyel.
    1938-ban iratkozott be a pozsonyi Komensky Egyetem Orvosi Karára, majd 1939 őszén taulmányait Budapesten folytatta a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karán, ahol 1943-ban abszolvált.
    A szigorló év letöltése után 1944. június 24-én summa cum laude orvos-doktorrá avatták.
    1943. szeptember 1-től 1946 júliusáig Budapesten az Egyetem Törvényszéki Orvostani Intézetének gyakornoka, ezt követően 1949 decemberéig Kapuváron a közkórház sebészetén előbb segédorvos, majd 1947-től alorvos.
    1949-ben a pécsi Orvostudományi Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikájára nevezték ki gyakornoknak, itt 1950-ben sebész szakvizsgát tett.
    Ugyanebben az évben a törvényszéki orvosi szakvizsgát is letette. 1960-ban Pécsett áthelyezték a II. sz. Sebészeti Klinikára, itt ez év szeptember 1-jén adjunktusá lépett elő. Sebészeti gyakorlatát több hazai továbbképző tanfolyamon és külföldi klinikákon is elmélyítette.
    1944-ben két hónapon át Danzigban, 1958-ban három hónapig Olomoucban, 1960-1961-ben három hónapig Berlinben a Friedrichshain-i kórházban, 1964-ben egy hónapig Erfurthban dolgozott.
    1968. január 15-ével nevezték ki a Soproni Kórház sebészeti osztályára vezető főorvosnak, ezt a tisztséget 1984. december 31-ig töltötte be, amikor nyugdíjba vonult. Ezt követően a rendelőintézet sebészetén dolgozott tovább 1966. július 31-ig.
    1948-ban vette feleségül László Ildikót.
    Számtalan elismerése között kimagaslik a megyei Petz Aladár-díj (1981) és Sopron város Pro Urbe kitüntetése (1999).
    Szélekörű műveltségét és érdeklődését egyesületi és társulati tagságok is kifejezésre juttatták.
    Ezek között kiemelkedett a Corvinus kör élén és a soproni Városszépítő Egyesület alelnökeként végzett munkája, szerkesztőbizottsági tagja volt a Soproni Szemlének.
    2003. március 10-én Budapesten hunyt el.
    A soproni evangélikus temetőben március 21-én nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra.