Menekülőkámzsa: ötnek egy
230 ezer paksi lakosnak 50 ezer védőeszközt vásárolnak
Népszabadság• Szerző: L. K.

A paksi atomerőmű környékén élő 230 ezer ember számára ötvenezer védőeszközt vásárolnak, arról viszont nincs döntés, hogy végrehajtsák-e a csaknem tízéves jogszabályt, amely szerint mindenkinek járna védőeszköz.

A paksi atomerőmű kilenc kilométeres körzetében élőket légzésvédelmi eszközökkel, a kilenc és harminc kilométeres sávban élőket pedig menekülőeszközökkel kell ellátni – ezt 1995-ben írta elő a települések polgári védelmi besorolásáról és a védelmi követelményekről szóló kormányrendelet, ennek azonban csaknem tíz éve egyetlen kormány sem tett eleget. Koltai Tamás fideszes parlamenti képviselő tavaly tavasszal, majd azóta többször is felhívta erre a figyelmet, néhány hete pedig élesen fogalmazva közölte: „értetlenül állnak az emberek azelőtt, hogy a szocialista kormány legújabb költségvetési megszorításai már a paksi atomerőmű harminc kilométeres körzetében élő 230 ezer polgár biztonságát is veszélyeztethetik”.

Időközben a nukleárisbaleset-elhárítási kormányzati koordinációs bizottsága mellett működő tudományos tanács úgy foglalt állást, hogy szakmailag indokolatlan, hogy az erőmű harminc kilométeres körzetében mindenki számára védőeszközöket biztosítsanak. Ez legfeljebb a három kilométeres körön belül szükséges, emellett csak a lakosság negyedének-felének jutna menekülőkámzsa. A modellszámítások és a tapasztalatok is azt mutatják ugyanis, hogy egy esetleges balesetet követően a radioaktív szennyezés nem az egész területet, hanem annak csak egy sávját veszélyeztetné. Ennek megfelelően előkészítették a kormányrendelet módosítását, a koncepció azonban megváltozhat, és esetleg mégis mind a 230 ezer lakos számára be kell szerezni a megfelelő eszközöket. Erről törvényben rendelkeznének, s a jogszabály tartalmazná azt is, hogy az állam csak az első ellátás költségeit vállalná, a későbbi csere a veszélyt okozó üzem, vagyis az atomerőmű feladata lenne. A menekülőkámzsák élettartama egyébként legfeljebb tíz év.

Februárban hirdették ki annak a pályázati felhívásnak az eredményét, amelyet 51 ezer menekülőkámzsa beszerzésére hirdettek meg, és a legkedvezőbb ajánlat 330 millió forint volt – tájékoztatott Tatár Attila, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (BM OKF) vezetője, aki megerősítette: valóban új jogszabály készül, ám a paksi védőeszközök ügyében ismét kikéri a tudományos tanács véleményét, így végleges döntésről még korai lenne beszélni. A főigazgató különben maga is úgy véli, hogy a lehetséges veszélyhelyzetek modellezésével kellene meghatározni a védőeszközök szükséges mennyiségét. Mindazonáltal a BM OKF számításokat végzett a teljes ellátás költségeit illetően is, és e szerint a lakosságvédelmi eszközökre, illetve a beavatkozó állomány felszerelésének korszerűsítésére öt év alatt mintegy három és fél milliárd forintot kellene fordítani.

Kérdésünkre a főigazgató hangsúlyozta: bizonyos, hogy a gázálarc lakosságvédelmi célra alkalmatlan, mert több méretben gyártják, a használata pedig némi szakértelmet igényel. A most megvásárolt menekülőkámzsa viszont egyszerűen alkalmazható, és a szennyező anyagok belégzését megakadályozó szűrőbetéttel ellátott eszköz alkalmas arra, hogy az esetleges baleset után a lakásukba elzárkózó embereket abban kimenekítsék. Tatár ugyanakkor nem vitatta: a nyugati államokban ilyet nem alkalmaznak, a nemzetközi előírások is főként az elzárkózást és a jódtabletták alkalmazását ajánlják.

Szentkuti Károly múzeumigazgató közölte: a március 5-én Hegyeshalomnál lefoglalt - feltehetően illegális ásatásból származó - műtárgyakat egy hétig láthatják az érdeklődők a mosonmagyaróvári Hansági Múzeumban.

A Bécs és Budapest között menetrend szerint közlekedő autóbusz egyik ukrán utasánál talált csaknem félszáz zsák tartalmazott gepida csatokat, pravoszláv ikonokat, nagy méretű vászonfestményeket - köztük egy Székely Bertalan alkotást -, rendkívül értékes numizmatikai gyűjteményt, valamint II. világháborús német és szovjet emlékeket. A felsorolt műtárgyak március 18-án délelőtt 10 órától jövő héten csütörtökig tekinthetők meg a mosonmagyaróvári Hansági Múzeumban.

A több mint 40 zsáknyi lefoglalt anyagot a Hansági Múzeum régésze - Aszt Ágnes- elsődleges eseti szakértőként tekintette át. Megállapította, hogy a több ezer darabos műtárgy-együttes legértékesebb darabjai a gepida sasos csatok. A bronzból, illetve ezüstből készített rekeszdíszes, ékkőberakásos, a II. germán állatstílus jegyeivel díszített csatokat a keleti germán gepidák nemesasszonyai viselték státuszjelző ékszerként. Típusai a Krímtől a Tisza vonaláig ismertek, az V-VI. századból. A gepidák 269 után tűntek fel a Felső-Tisza-vidéken. Az V. században Ardarik és Laudarik királyuk vezetése alatt hun alattvalóvá lettek. 453 után ők vezették a hunok elleni felkelést, majd önállósodtak. 467/468-ban a longobard-avar szövetség törte meg Kárpát-medencei uralmukat, a népesség beolvadt az Avar Kaganátusba. Történeti említésük gót és bizánci művekben maradt fenn, régészeti emlékeik az Alföldről (Szolnok, Szeged, Szentes - környéke) ismertek.

A második jelentősebb tárgycsoportot a pravoszláv ikonok jelentik, amelyeknek korát a XVI-XX. Század között határozták meg, jelezve, hogy az ikonok művészettörténeti jelentősége is erős szórást mutat, hiszen egyedi darabok (pl. A. Nyevszkijt ábrázoló ezredikon) mellett újabb kori kópiák is megtalálhatóak.

Jelentős numizmatikai gyűjteményt is lefoglaltak, olyanokat, amelyekben római császárkori kis- és középbronz érmék, középkori közép-kelet-európai arany- és ezüst pénzek, kora újkori érmék, ritkaság számba menő német birodalmi márkák, valamint forgalomban lévő unikális sorozatok (pl. Burundi, Uganda, Eritrea, Etiópia, Mozambik, stb.) egyaránt előfordultak. Az együtteshez tartoznak II. világháborús emlékek, német (SS-gyűrű, SS tőrök, NsDAP jelvény) és szovjet (a városok - köztük Budapest - elfoglalásának ill. felszabadításának kitüntetései) darabok együtt.

Három nagy méretű vászonfestmény is előkerült, közülük a legfontosabb egy erősen sérült Székely Bertalan-festmény, amely egy antik romot ábrázoló tájkép. A tárgyak végső sorsa az ukrán-magyar szakértői bizottság megállapításai alapján, majd végső soron a bírósági tárgyaláson dől el, de biztosra vehető, hogy valamennyi tárgy eredeti előfordulási helyére kerül vissza, így a biztosan ukrajnai darabokat a magyar állam visszaadja Ukrajnának.

Objektív Hírügynökség

A The Daily Telegraph-nak adott nyilatkozatában a polgármester azt állítja, hogy a magyarok "1100 éve ellenségei a románoknak, és most az a céljuk, hogy létrehozzák a Nagy-Magyarországot".

Funar úgy gondolja, hogy Romániában a magyar titkosszolgálatok aktívabbak, mint valaha, és félkatonai feladatokra képeznek ki fiatalokat. A kolozsvári polgármester állítása szerint a magyar szolgálatok nagy mennyiségű fegyvert és robbanószert hoztak be Romániába. Ezért bármelyik pillanatban várható egy „jugoszláv stílusú” polgárháború kitörése – teszi hozzá.

Amikor május elsején az EU hivatalosan is megnyitja kapuit az új tagok előtt, akkor két résztvevő biztosan nem lesz ott a partin, az egyik Bulgária, a másik pedig Románia lesz. A brit napilap szerint ennek oka többek között abban is kereshető, ahogyan Gheorghe Funar ebben az interjúban nyilatkozott.

A lap úgy véli, hogy az effajta pánikkeltés a 90-es évek elején volt bevett szokás Kelet-Európában, ahol a radikális erők a balkáni mintát követve a gyűlöletet terjesztették, ezzel követelve a határok kiigazítását, illetve a történelmi számlák kiegyenlítését. Másfél évtizeddel később azonban ez már nincs divatban. A csehek rendezett viszonyt ápolnak a szlovákokkal, és a magyarok is felhagytak a beavatkozásokkal – teszi hozzá a The Daily Telegraph.

A lap továbbá ír arról is, hogy a román gazdaság nagy része romokban hever, burjánzik a korrupció, az állam pénzügyei pedig átláthatatlanok. A sajtószabadság terén is vannak problémák, de gondot jelent például a virágzó csecsemőkereskedelem is.

A helyi hatóságok mindezek ellenére a politikai és pénzügyi tőkéjük nagy részét nacionalista megerősítésre fordítják. Kolozsvár központjában például a padokat és szemeteskukákat is nemzeti színre festették, szinte minden vörös, sárga és kék színben tündököl. A "magyar uralom alatt" kiépített főteret pedig régészeti kutatások címén felásták.

A The Daily Telegraph szerint sokan azzal számolnak, hogy Románia lemarad a 2007-es EU-bővítésről is. Bulgária viszont - "az új Európa egykori beteg embere" - most már azért lobbizik, hogy EU-csatlakozási folyamatát mielőbb válasszák külön Románia felzárkózó szakaszától.

A most elfogadott keret nem elég a televízió létrehozásához és működtetéséhez, az RMDSZ ettől függetlenül reméli, hogy az új médium még az idén sugározni fog. Ezt Nagy Zsolt, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, a leendő egész napos erdélyi magyar televíziót létrehozó Janovics Jenő Alapítvány kuratóriumának elnöke jelentette ki tegnap lapunk érdeklődésére, miután bizonyossá vált, hogy az intézmény felépítésére 300 millió forintos, azaz mintegy 47,5 milliárd lejt kitevő támogatást nyújt a magyar kormány. A szigorú megtakarításokat célzó, az új magyar pénzügyminiszterről Draskovics-csomagként elnevezett pénzügyi szabályozás elfogadását követően a magyar kormány 500 millió forintos pályázati keretet hozott létre, ebből különítettek el 300 milliót a leendő, egész napos műsort sugárzó erdélyi magyar televízió létrehozására.
Medgyessy Péter magyar miniszterelnök 2003. november 14-én Budapesten, a Markó Béla RMDSZ-elnökkel folytatott tárgyalásai után jelentette be az erdélyi magyar nyelvű egész napos televízió létrehozásának komoly szándékát. Akkori információk szerint a magyar kormány egymilliárd forint körüli összeggel járult volna hozzá az új intézmény életre hívásához, noha Medgyessy már akkor jelezte: takarékos megoldásra törekednek.
Az erdélyi szakma az összeggel kapcsolatos információkra reagálva úgy vélekedett, a milliárd is kevés egy korszerű és igényes televízió beindításához. „Egymilliárd forintból is legfeljebb csak egy tisztességes ingatlant lehet megvásárolni egy komoly televízió számára” – véli Marius Tabacu, a kolozsvári Videopontes stúdió vezetője. Magyarországi szakemberekkel folytatott egyeztetései nyomán Markó Béla arról beszélt, hogy az év második felében beindítandó műholdas digitális szórású erdélyi magyar televízió műholdbérlete évi 120-130 millió forintot igényel, s hogy a magyar kormány idén tartalékalapból, 2005-től kezdődően már az állami költségvetésből folyamatosan támogatná az erdélyi magyar intézményt.
Nagy Zsolt elmondása szerint a most elfogadott és közbeszerzésre szánt 300 millió forint csak résztámogatást jelent, és eszközvásárlásra fordítják. Más forrásokra vonatkozóan Nagy Zsolt elmondta: bíznak Medgyessy Péter miniszterelnöknek abban az ígéretében, hogy a magyar állam költségvetéséből hozzák majd létre a televíziót, ezért a magyar kormányzattal további tárgyalásokat folytatva keresik az e célra fordítható költségvetési forrásokat. Ettől függetlenül az intézmény létrehozását máris elkezdik az elfogadott 300 millió forintból – tette hozzá a kuratórium elnöke, jelezve, hogy a Janovics Jenő Alapítvány jogi bejegyzés alatt áll. A Krónika kérdésére, miszerint gondolnak-e romániai költségvetési forrásokra, Nagy Zsolt elmondta: kizárólag magyarországi forrásokból akarják létrehozni a televíziót, a már működő intézmény fenntartásához viszont keresnek belföldi forrásokat is.

A mostani mélyrehatóbb vizsgálat azt derítette ki, hogy az üvegfalon megtapadó buborékokat a belülről felfelé áramló buborékok lefelé szorítják, s így a korsóban egész egyszerűen a buborékok körforgása zajlik. Legalábbis egy darabig, amíg a tart a felszálló buborékok lendülete.

A tudósok állítják, hogy a jelenség minden folyadékban így zajlik, ám egy jófajta barna sörben jobban látható, mert annak kis nitrogén buborékjai nem pattannak szét olyan gyorsan, mint a szénsav az üdítőitalokban.

A kutatók szerint felfedezésük nemcsak a kocsmai vitákra tesz pontot, hanem hasznos lehet az élet minden olyan területén, például az oceánográfiában, az iparban, a gyógyszergyártásban, ahol a folyadékáramlási ismeretekre szükség van.
 Ananova

- Az egész valahogy úgy kezdődhetett, hogy 2000 nyarára kicsit elteltem a színházzal. Pontosabban a gyermekkori színházamat kezdtem el nagyon hiányolni. A színházcsinálás - megvalósult álomként - egy idő után örömteli, ugyanakkor fárasztó és mindennapos elfoglaltságommá vált. Olyan "hányni lehet, kiszállni nem" szerű hullámvasúttá, amely jól működik, de csak akkor, ha én is benne ülök. Ez jó játéknak tűnik ugyan, de az örökös le-felszánkázás, az örökös megmérettetés és az örökös sikerre való késztetés egy idő után fárasztóvá válik mégis. A házunk toronyszobájában, a gyerekszínházamban mindez még nem okozott semmiféle megterhelést. Talán mert egyedül csináltam mindent: én rendeztem, igazgattam, játszottam a főszerepet és szereltem a díszletet egy személyben. Bevallom, ma is azt szeretem a legjobban, ha egyedül ülök az üres nézőtéren. A közönség és a színészek ilyenkor nem zavarnak ostoba közbevetéseikkel. Ilyenkor alámerülhetek a magam -soha meg nem valósítható - álomszínházába. Tehát 2000 nyarán talán ebbe a gyerekkori toronyszobámba vágytam vissza, amikor megmagyarázhatatlan pánik kerített hatalmába. Talán az ezredforduló, talán az ötven év körüliség, talán az elmúlástól való félelem pánikja. És ez a pánik Karinthy Gábor Vércse-utcai toronyszobájába repített vissza. Abba az időbe, amikor nyolcéves koromban először meglátogattam őt. Abban a szobában, ahol végső elborulása, önmagába fordulása és a halála is bekövetkezett. Vagyis az életének, a sorsának beteljesedése. Ekkor jutottak eszembe azok a sok-sok évvel ezelőtt készített dokumentumaim, magnóbeszélgetéseim, elbeszélés kezdeményeim, amelyeket még 1981-ben kezdtem először összegyűjtögetni. Talán már akkor is egy majdani lehetséges könyv reményében. Az anyag meglepően rímelt akkori élethelyzetemre: öntudatlanul arra kerestem ugyanis válaszokat, hogyan élhetnék tovább értelmesen.

- Nem kímélve önmagát sem, családi titkokat tár fel, a XX. század színpadának hírességeit, közszereplőit mutatja maszk nélkül a kulisszák mögött. Nem rettentette el, hogy a nyíltságnak ez a foka kegyetlen olykor? Mi adott bátorságot hozzá?

- Amikor az ember a világgal, és főleg persze önmagával bajba kerül, nem nagyon méricskél. A saját megnyugtatására szeretne megfogalmazni valamit, ami erőt és reményt ad arra, hogy nem tékozolta el végérvényesen az életét. Amikor Frici (Karinthy Frigyes, a szerző nagyapja - a szerk.) az egyik bölcs humoreszkjében arról panaszkodott, hogy "Viccelnek velem", ugyanezt a kérdést vetette fel. Ő ugyanis - ahogyan elmeséli -, kezdő íróként Homérosz álnév alatt megírta Odüsszeia című époszát, aztán Jézus Krisztus történetét, az Új Testamentumot. Később Dante álnéven megírta az Isteni színjátékot, Shakespeare álnéven néhány drámát, Schopenhauer és Kant álnevek alatt filozófiai értekezéseket stb. De hiába, mert "Az akarat sokfélesége" című cikke nyomdahiba miatt "Vakaródzik a feleségem" címen jelenik meg. Ezután írhat bármit is, csak nevetnek rajta, viccelnek vele: nem ismerik fel gondolatai jelentőségét - panaszolja. "Kezdő íróként" tehát én sem adhattam alább, mint Frici. Hogy végre komolyan vegyenek az emberek, ha nem is álnéven, hanem a saját nevemen, de Thomas Mann, Proust és Dosztojevszkij összegyűjtött műveit, Gogol és Csehov drámáit akartam egyetlen művé alkotni. Vagyis nagybátyám elmebaját, ahogyan ő maga nevezte a betegségét: "ördöggörcsét" kívántam szembesíteni családom nemzedékeken átívelő traumáival, terheltségeivel, istenáldotta tehetségeivel és a gonosz által sugallt álmaival. Végül mindezt a bolondságot és varázslatot pedig - csekélység! - rá szerettem volna vetíteni az egész XX. századra. Sőt! Az ember sorsára e világon. Kezdő íróként! Hát nem őrület?

-Édesapjával, Karinthy Ferenccel, azaz Cinivel folytatott magnóbeszélgetéseiből kiderül, nagyon régóta és tudatosan készült erre a regényre. Mi döntötte el megszületésének időpontját?

-Ebben sem én döntöttem, hanem a probléma, amely úgy látszik, ekkorra érett megírható történetté. Amúgy is elég szemérmes vagyok, ha a saját bajaimról kell beszélnem valakinek. Megfigyeltem, ilyenkor dadogok, szót tévesztek, nem tudom megfogalmazni, mi is a bajom, lényegtelen ügyekről kezdek el csevegni. Az írás fegyelemre kényszerítő tevékenység. Itt nem lehet mellébeszélni. Ezért választottam a "gyónás" vagy az "önanalízis" e valóban kegyetlen módját. El kellett számolnom apámhoz fűződő ambivalens érzéseimmel. Főleg azért, hogy megkésve bár, de megküzdve súlyos lényével, még szorosabbra kötődjön a kapcsolatunk. Most már a szeme elé merek kerülni. Noha, bevallom, olykor még mindig tartok tőle egy kicsit. Elképzelem, mit mondana, milyen megjegyzést vetne oda, és mit tudnék erre én felelni neki. Azt hiszem, most már valódi "partner" vagyok a szemében. Lábteniszben persze most is legyőzne, ahogyan mindenkit. De ma már tudok vele értelmesen fontos dolgokról beszélgetni.

-Sokféle formát ötvöz eggyé. A saját emlékei köré magnóbeszélgetések, naplórészletek, irodalmi idézetek, dokumentumok épülnek. Legkülönösebb Gabi lírai hangulatú szépirodalommá formált, képzeletbeli világának megidézése.

-Hogy mi ennek az egésznek a műfaja, azt hiszem, én sem tudom pontosan. Bevallom azt is, némi kajánsággal gyönyörködöm némely kritikusom találgatását figyelve, amellyel megpróbálják egyetlen műfajként meghatározni - hogy ne mondjam, beskatulyázni - művemet. Úgy látom, főként a "regény" minősítést erőltetik. Pedig Joyce, Woolf, Kafka és főleg Proust után ez valószínűleg reménytelen vállalkozás. Úgy tűnik, vállalni kell, hogy meghatározhatatlan műfajú könyv ez. Műfaja az, hogy műfajtalan. Vekerdy Tamás a könyvbemutatón valami ilyesmit mondott: Egyetlen esztétikát fogadok el egy könyv olvasásakor. Ez pedig az élvezet esztétikája. Ha tetszik egy könyv és olvasásra serkent, akkor örömet okoz. Ha nem, akkor csalódást. Én sem tudnám pontosabban megfogalmazni, mi is lebegett szemem előtt írás közben. Talán be akartam vonni, be akartam avatni az olvasót egy általam lényegesnek érzett misztériumba. Jé, lehet, hogy ez lenne könyvem valódi műfaja: beavatás. Igen, valószínűleg erről van szó.

Bársony Éva