CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2017. oktĂłber 21., szombat, Orsolya napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Renner Kálmán azt üzeni...

Március 21-én nyílt meg a Várkerület Galériában a Renner Kálmán éremművész halálának tizedik évfordulójára rendezett kiállítás. A kiállítást Sarkady Sándor költő-műfordító, egyetemi tanár nyitotta meg.

A kiállítás anyaga a várost-művészt régebbről ismerőknek nem új, még az előtérben látható papírklisé nagyítások is valószínűleg a korábbi kiállítások emlékei.
Amellett azonban, hogy a városban az elmúlt tíz év alatt felnövekvő művészetszeretőknek is alkalmuk van a valóságban, nem csak reprodukciókban, megismerni városunk nagy éremművészének munkásságát, a régi ismerőknek is mindig nyújt valamit - egyetemeset és egyénit - Renner Kálmán most nyilvánosan látható művészete.
Ő ahhoz a nagy, klasszikus generációhoz tartozott, akik, szerencsés esetben, a klasszikus éremművészet művelésén nevelkedtek, és többirányú tehetségük egyik lehetséges megnyilvánulása csupán az éremművészet.

Ebben a méretekben mini-művészetben ugyanis, a körülmények kívánatos találkozása esetén, éppen a szintézis, a sokirányú műveltség és tehetség együvétartozása nyilvánul meg. Minden ága, minden ág alapos ismerete azonnal feltűnik, hiánya pedig szinte kiabál az alkotások megformálásából. Renner Kálmán minden alkalommal a rendkívül alapos ismeretek birtokában, az előre eltervezettség tudatosságában, a “semmi sincs hiába az alkotáson” felismerésében élt és dolgozott. Ez a teljesség egyrészről az, mely a most nyílt kiállítás anyagából is sugárzik.

A másik lehetséges felismerés abba az irányba hat, hogy Renner éppen abban a korban élt, amikor már kezdett átalakulni a meghatározhatatlan határú kisplasztikai műfaj irányában is az éremművészet. Nyilván őt is érhették kísértések, hogy a “modern” mutatós, vagy éppen nem meghatározható műfaji homály felé veehetné útját, de ő megmaradt a klasszikus éremkészítés síkján mindamellett, hogy tevékenyen részt vett annak megújításában.
Számos modern formája, a gondolatok szabad, de mindig köthető asszociációja, a formák lényegének hangsúlyozása, a rajzos elemek számának csökkentése, a látszólag elnagyolt, megtört, de mindenkor az ábrázolt szellemiségéhez adaptált formák alkalmazása, egyszóval a csak jó értelemben vehető modernség elemei mind-mind ott szerepelnek a “kellékek” között.


A megnyitó beszédben idézet hangzott el egyik, ha nem a legutolsó, vele készült interjúból.:"Komoly művészeti programot adtunk be az expo idejére. Ennek része a Rejpál-ház megnyitása. Az épületet ugyanis a város azért adta a megyei múzeumnak, hogy ott éremmúzeumot, országos szakmúzeumot hozzon létre. A minisztérium Sopronba küldte az ide szánt érmeket, mert ott is támogatják azt, hogy itt legyen az éremművészet elmélet műhelye az országban egyedül, a gyakorlati oldalt pedig, Nyíregyháza képviselné. Ez a megtiszteltetés azért juthatott Sopronnak, mert a vidéki városok közül a legelőkelőbb az érem szempontjából.(...) Ha rövid időn belül nem áll fel az éremmúzeum, akkor Sopron örökre elveszti ezt a lehetőséget. Ezért harcolni kell. Még egyszer: nem magamnak, nem magamért, hanem a városért"

Most arra gondolok, hogy a Rejpál házat, még udvarát is csak néhány szerencsés és csak alkalmilag láthatta. Mintha nem is Sopronban lenne!
Amikor megtekintjük ezt az emlékező kiállítást, sajnos azt is láthatjuk, hogy az éremművészet nélkülözhetetlen kelléke a tárgyak karbantartása. Nem azért, önmagában, hogy mindegyik újszerű, csillogó lehessen. Nem azért, hogy a paszpartuk rozsdafoltjai, az érmék zöldes patinája ne zavarja a látogatót, hanem azért, mert a művész eredeti szándéka, eredeti mondanivalója, hangsúlyai nemcsak az egységesen sötétbarnába hajló érmeken jönnek át kevésbé, de azért is, mert egyszerűen ő nem úgy akarta, hanem a szándéka éppúgy megjelent a matt és fénylő, barnás és sárgás fémfelületek játékán, mint a sima és rovátkolt, süppedő és előemelkedő formák fénytörésén. A művészet anyagfüggő, hogy transcendens is lehessen.


Ha tíz év ennyi állagromlást eredményez egy europaer (milyen aktuális is ez a megszólítás most és Renner Kálmán esetében!) művészetén, akkor milyen helyrehozatalra, az őskori kincsek restaurálásához hasonló újjávarázslásra lesz egyszer szükség, amikor a magyar szegény, de egyben tehetetlen múzeumrendszer, mely csak egy Monet-n keresztül tudta és egyetlenegyszer felfedezni, hogy a művészet anyagiakat teremtő lehetőség, végre élni tud a lehetőségekkel, amit a nyilvánosság és a műveltség jelent a számára. Mikor lesznek olyan menedzserek a múzeumok élén, akik nem a holt tőkét élik fel, hanem méltón képviselik az alkotók üzenetét, az érték nyilvánosságát, fontosságát és folyamatosságát, s a gyökér nélküli fa halálra ítéltségét a megye vagy városvezetéssel is el tudják hitetni? Akik nem uralkodni vágynak, megmutatni azt, hogy kik is ők, hanem akik szolgálni akarják a kultúrát, (tárlat)vezetéssel (vezettetéssel), jelenléttel,(önzetlen) segítséggel.
Azért is mert Renner Kálmán, aki már életében példával megmutatta, itt és most ezt üzeni.
- DI -



2004. március 23., kedd 15:48


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület