CyberPress

Őrangyalok Madridban Spanyol lapszemle
www.mno.hu
Gabnai Viktória
Az EL Mundo a madridi merénylet túlélőivel készített interjút, akik a támadás utáni borzalmakról számolnak be. A La Razón pedig arról tudósít, hogy a merénylet fő gyanúsítottja, Jamal Zougam az akció előtt Kelet-Európában találkozott az al-Kaida-hoz tartozó iraki székhelyű terrorcsoport vezetőivel.

A napilap interjúkat közöl a madridi merénylet túlélőivel.
Egy fiatal lánynak, María Jesúsnak március 11-e óta két új barátja van. Most már tud beszélni őrangyalaival az újratalálkozásról. A huszonhárom éves lányt az a két férfi kísérte a kórházba, akik kihúzták az Atochában felrobbantott vonat ötödik vagonja alól. „Olyan, mintha egész életünkben ismertük volna egymást. Most is tartjuk a kapcsolatot.”

A lányt két férfi mentette ki a vagon alól, és addig nem váltak el tőle, amíg a kórházba nem értek. Néhány nappal később meglátogatták. María Jesús szinte semmire sem emlékszik a tragikus eseményekből, de amint meglátta a két férfit, azonnal tudta, kik ők. Egyiküket az arcáról, másikukat a hangjáról ismerte meg. De mit lehet mondani egy ilyen újratalálkozáskor? „Hálálkodsz, de szinte nincs is rá szükség, gondolom, minden látszik a tekintetből.”

Zacarías Benito Rojas 36 éves ecuádori férfi azon a vonaton utazott, amelyik Alcalá de Henáresből indult és a Téllez utcánál robbant fel, 500 méterrel az Atocha állomás előtt. Az Entrevías megállóhelyen szállt fel, és mint mindig, az első vagonban utazott, a második ajtónál, amelyik a legközelebb esik a kijárathoz a Nuevos Ministeriosnál, ahol le kell szállnia. Zacarías egész testét égési sérülések borítják, egyik keze és az egyik lába eltört.

Ez az egyszerű, alacsony, halk hangú, csintalan szemű férfi szeretné megtalálni azt az ecuádori lányt, aki ráterítette világoskék színű kabátját. Gyengéd a hangja, amikor róla beszél, és sajnálkozik, mert elveszett a kabát, amikor a mentősök elvitték. Aztán hirtelen elkomorodik, amikor feleleveníti a tragédia kezdetét. Frusztrált és összezavarodott, elismeri, hogy nem tudott segíteni egy lánynak, aki mellette feküdt, és segítséget kért. Azóta semmit sem tud róla.

Zacarías emlékszik a robbanásra, amely felrepítette, majd a sínekre dobta. Amikor magához tért, ott feküdt, nem tudott mozogni. „Istenem, élek”, gondolta. És azonnal felismerte, hogy merénylet történt. „Láttam az összes halottat a sínek mellett”, meséli.
„A bal oldalamon feküdt egy nő, aki azt mondta: „segítsen, segítsen”, de nem tudtam megmozdítani a karomat, csak a kezemet tudtam odaadni neki. A fiatalember utána nem látott semmit a szemébe csorgó vértől. Akkor elkezdtek kiabálni, hogy lesz még egy robbanás. Nagy nehezen rátámaszkodtam a másik karomra, de a mellettem fekvő nőért nem tudtam semmit tenni.” Ekkor történt a következő robbanás. „Utána egy ecuádori lány odajött hozzám, és rám terítette a kabátját. Mellettem maradt, és nekem adta a mobiltelefonját, hogy fel tudjam hívni a feleségemet. Néhány perccel később egy kék ruhás fiú – rendőr lehetett –, elvitt.” Arra emlékszik, hogy egy uszoda mellett hagyták.

A spanyol napilap információi szerint Jamal Zougam – a madridi „halálvonatok” robbantásának fő gyanúsítottja – hónapokkal a merénylet előtt találkozott Európában az al-Kaidához tartozó Ansar al Islam (az Iszlám követői) terrorcsoport vezetőivel, akiket a 90-es évek végén Afganisztánban ismert meg. Zougam egyike annak a 300 marokkóinak, aki a szeptember 11-ei New York-i merénylet előtt Bin Laden afganisztáni központjaiban kiképzést kapott.
A nyomozók szerint Zougam valahol Kelet-Európában találkozhatott Mohamed al Halak, alias Chej Maher-rel és a palesztin Adnam Mohamed Saleh al Anvar, alias Chej Salah-hal. A terroristák nevében a „Chej” arra utal, hogy „tűzszentelésük”, katonává válásuk a boszniai vagy csecsenföldi háborúban történt, ahová több száz európai iszlám harcost küldött Bin Laden, hogy a muzulmán testvéreknek segítsenek. Ugyanazon forrás szerint Zougam egyike annak a 300 marokkóinak, aki a szeptemer 11-ei New York-i támadás előtt az al-Kaida afganisztáni táboraiban kiképzést kapott. Ez az új információ egyenesen Irakkal hozza összefüggésbe a madridi merényletet, hiszen az Ansar al Islam terrorszervezet az al-Kaida iraki központja, amelynek vezetője Abu Muszab al Zarqavi, alias Abu Muszab, akit a dzsihádisták (a szent háború katonái) vezetőjének tartanak.

A három terrorista a tavaly május 16-án elkövetett casablancai öngyilkos merénylet után találkozhatott Európában, miután Zougam Spanyolországba menekült a marokkói rendőrség elől. Spanyolországban Zougamot már kereste a rendőrség a szeptember 11-ei merénylethez köthető terrorhálózat spanyol sejtjével való kapcsolata miatt, ám végül nem indítottak ellene bűnvádi eljárást.

Korábban, 1996 és 2001 között Zougam Norvégiába utazott a testvérével, hogy az Ansar al Islam szellemi vezérével, el mulá Krekar-ral találkozzon, aki egy Oslóhoz környéki börtönben van. Zougamot összefüggésbe hozzák a Salafiya Jihadiya (Szalafista Dzsihádisták) csoportjával, akikről gyanítják, hogy ők állnak a tavaly májusi casablancai öngyilkos merénylet mögött. Ez a csoport valószínűleg a mulá al Fazazi féle al Oussououdas Khadidine (Örök oroszlánok) hálózathoz tartozik, amely azokból a marokkóiakból áll, akik Bin Laden afganisztáni központjaiban kiképzést kaptak.

Másrészről az Ansar al Islam kurd szélsőségesekből áll, akik Bin Ladennek és hálózatának helyi vezetője, Abu Musab segítségével Kurdisztánban az iraki háború után egy tálib rendszert próbálnak felállítani. Ezek a terroristák körülbelül 2000–5000-en vannak. Ez a terroristacsoport küldhette Abu Hafs-ot, Bin Laden hálózatának egy másik helyi vezetőjét Észak-Afrikába, hogy logisztikai segítséget nyújtson a madridi merényletek előkészületeihez..

A marokkói Jamal Zougam madridi letartóztatásával napfényre került kapcsolatokat a terroristaellenes szervek nyomon követik.

Pécsett már bemutatták a Passiót. Elsőként az egyház és a sajtó képviselői láthatták Mel Gibson Jézus-filmjét. Ez az az amerikai produkció, amely az utóbbi hetekben valósággal felkavarta a világot. Jézus kínhalálát és feltámadását mutatja be, kritikusai szerint borzasztó és kegyetlen módon. A film hivatalos országos bemutatója csütörtökön lesz.

A Passió 25 millió dollárba került és Amerikában eddig többen voltak kíváncsiak rá, mint a Gyűrűk Ura trilógia befejező részére. Akik már látták, mindannyian egyetértenek abban, hogy a film hatása alól nem lehet szabadulni. Bár többek szerint kegyetlen az ábrázolásmódja :

Kékes Marcell:
Aki kicsit labilis, vagy nem érzi magát erősnek, annak nem ajánlanám a filmet - gondolok a korbácsolós jelenetre elsősorban

A film alkotói nagy hangsúlyt fektettek a szimbólumokra. A kritikusok szerint képei erősek, mint a legjobb művészfilmeké, vágása viszont az akciómozikra emlékeztet. A pécsi megyéspüspök a film után azt mondta: ebben a Passióban Isten emberi arca is megragadható.

Mayer Mihály megyés püspök :
Nagyböjti film, de a húsvét sugara is ott van benne

A filmre már elővételben is hatalmas az érdeklődés. Számos vallási közösség csoportosan szeretné megnézni.

Varga Gabi mozivezető :
Az egyik vidéki plébániától jelentkezett egy lelkész, aki szeretné a híveit elhozni egy külön előadásra

/A csempeszkopácsi Árpád-kori téglatemplom (kép: Zavilla András) /
– A kandidátusi disszertációm egyik bírálója azt írta rólam: annyira ismerem az Árpád-kori téglatemplomokat, hogy akár egyedül is fel tudnék építeni egyet – mondja Valter Ilona régész, akinek a napokban mutatták be az Árpád-kori téglatemplomok a Nyugat-Dunántúlon című kötetét. – Ha az opponensem megállapítása talán túlzó is, egy kőművesmester oldalán már belevágnék a feladatba.

Valter Ilona 42 évvel ezelőtt kapta kézbe a régészdiplomáját, és éppen negyven éve folytat régészeti-műemléki feltárásokat. Azt mondja, tulajdonképpen a véletlen műve, hogy éppen az Árpád-kori templomok lett a szakterülete.

– Első munkahelyem a zalaegerszegi Göcseji Múzeum, az első önálló régészeti munkám pedig a bagodvitenyédi kápolna feltárása volt – mondja Valter Ilona. – Már az első találkozás után beleszerettem az Árpád-kori késő román stílusú építészet egyik speciális irányzatába, a nyugat-dunántúli falusi téglatemplomokba. Zala, Vas és Somogy megyében mintegy 75 ilyen építmény maradt fenn, amelyek közül az elmúlt évtizedekben harmincat saját magam kutathattam.

A régészkandidátus szerint nem véletlen, hogy éppen a Nyugat-Dunántúlon maradtak fenn eredeti szépségükben az Árpád-kori téglatemplomok, amelyek nagyjából negyvenéves intervallumon belül, 1230–1270 között épültek. Ez az országrész a XVI.–XVII. században nem számított állandó török hódoltsági területnek, így kisebb veszteségekkel sikerült átvészelnie ezt a korszakot. Másrészt Vasban és Zalában az elmúlt évezredben végig megmaradt az aprófalvas településszerkezet, amely miatt az Árpád-korban épült templomokat a falvak a későbbi századokban sem „nőtték ki”, az eredeti építményeket nem kellett bővíteni-átépíteni.

– A környék agyagos talaja pedig szinte logikussá tette, hogy a falusi templomok alapanyaga a tégla legyen – mondja Valter Ilona. – A Nyugat-Dunántúlon csak ott épültek kőből a templomok, ahol a közelben volt egy kőbánya, vagy olyan gazdag volt az építtető, hogy akár messzebbről is hozathatta az alapanyagot. Így készült például a jáki templom, amelynek a megépítéséhez egy jól szervezett építőműhelyre is szükség volt kőművesekkel, ácsokkal, kőfaragókkal.

A téglatemplomok közül a büki és a magyarszecsődi a legnagyobb, míg a dobronhegyi Ilona-kápolna a legkisebb. Valter Ilona szívéhez a kallósdi kerek templom áll a legközelebb, amelynek megépítéséhez még a falusi építőknek is komoly mesterségbeli tudásra volt szükségük. A régész szerint a kallósdi építmény valósággal lebeg a zalai falu felett, ahogy azt egy helybéli megfogalmazásában hallotta: mintha az Úristen tartaná a tenyerében.

– De nemcsak nekünk magyaroknak tetszenek ezek a téglatemplomok – állítja Valter Ilona. – Amikor egy francia muzeológuscsoporttal a csempeszkopácsi templomnál jártunk, a vendégeknek leesett az álluk a gyönyörűségtől. Azt mondták, nekik ugyan rengeteg középkori templomuk, katedrálisuk maradt fenn, ezt az építményt azonban akár a két kezükben is elvinnék Franciaországba. Az Árpád-kori téglatemplomokban egyébként talán az a legszebb, ahogyan beleilleszkednek a gyönyörű tájba. Építészetileg nagyon vegyes színvonalúak, ám mindegyikben van valami bumfordi báj. Művészeti szempontból talán a magyarszecsődi és csempeszkopácsi templomok a legértékesebbek, de a szlovéniai domonkosfai templom középkori freskói is figyelemre méltóak.

Az Árpád-kori téglatemplomok a Nyugat-Dunántúlon című kötetet a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség adta ki hatszáz példányban, amely mára már el is fogyott. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, a kötet felelős kiadója azonban a szerzőnek úgy nyilatkozott, hamarosan boltokba kerülhet a második kiadás.

Elkészült a Képzőművészet Magyarországon című weboldal kibővített és korszerűsített változata. A magyar alkotások teljes körű digitális tárlatát az akadémia tanácstermében nyitották meg.

A honlapon 431 alkotó több mint 5 ezer művének digitális reprodukciója tekinthető meg. A magyar és angol nyelvű műelemzések, kulturális, történelmi háttéranyagokhoz ezen felül különleges tárlatvezetések is társulnak. A kiválasztott oldal felosztható és úgynevezett ikerablak nézetben is megtekinthető, így mintha könyvet olvasnánk, egyszerre láthatjuk például a képet és olvashatjuk alkotójának életrajzát, és mint egy igazi múzeumban, a vendégkönyvbe is írhatunk. A jövőben építészeti, iparművészeti alkotásokkal bővítik a tárlatot, így remélhetően az eddigi, mintegy 1 millió látogató mellett az oktatási intézmények hallgatói és az érdeklődők megelégedéssel böngészhetnek majd az adatbázisban.

"Nehéz a pornószínész élete", "leszbikusként nem könnyű párt találni", "megcsal a férjem a legjobb barátnőmmel" – néhány a kibeszélőshow-k beharangozójából. Az értelmiség hiába ágál az ilyen műsorok ellen, időközben már altípusok is kialakultak.

Mónika show az RTL Klubon. A nevetés, a történetek kiröhögése különösen vonzó a fiatalok számára a kibeszélôshow-kban - fotó: blikk – Korponai Tamás
A hétköznap délutáni tévézés során bármelyik kereskedelmi csatornára kapcsolva "mindennapos" problémákkal szembesülünk a kibeszélőshow-kban. A Mónika, Balázs vagy Jakupcsek show-ban a valóságos szereplők valóságos történetei állítólag napjaink megoldatlan problémáit tükrözik. A kibeszélőshow-kban bemutatott "emberi sorsokat" megismerhetik a gyerekek is: tizenkét év felett "bátran nézhetik", alatta viszont szülői felügyelet ajánlott. Mivel a legtöbb szülő aligha van otthon délután, tehát kommentálatlanul maradnak a tévében látottak, így az is, hogy vajon "minden bácsi szeretné-e magát nővé operáltatni".
A három talk-show-ból a Tv2-n futó Jakupcsek kilóg, hiszen vendégei között kevesebb a hétköznapi ember, s ha be is ülnek a stúdióba civilek, a műsorvezető nem faggatja őket magán- vagy szexuális életükről. Persze ebből a kibeszélőshow-ból sem hiányozhatnak a műfaj főbb jellemzői, a személyes és a magánéleti konfliktusok. Ezektől olyan nézett egy-egy délutáni adás.
A jelenleg elnök híján nem működő Országos Rádió- és Televíziótestület (ORTT) nemrégiben készült, kibeszélőshow-kat elemző vizsgálatának célja a tévéző gyerekek és a szülők műsortípusról alkotott véleményének felmérése volt. A Tv2-n futó Jakupcsek című műsort inkább a felnőttek kedvelik, az RTL Klubon látható Balázs és Mónika show-t pedig a gyerekek – derült ki a médiahatóság felméréséből.
A tanulmány szerzői decemberben nyolc salgótarjáni anyukát és nyolc 12 éves kamaszt (hat lány és két fiú), a fővárosban hat felnőttet és hat gyermeket (a nemi arány mindkét esetben 4:2 volt a nők javára) faggattak a show-król.
A gyerekek túl komolynak találták a Jakupcseket, mondván, "az egész nő unalmas", a szülők viszont az egyetlen nézhető műsornak tartották a három közül. A tinédzserek esetében a "komoly" jelző inkább negatív, az unalmas és az érdektelen kifejezések szinonimájaként szerepel, a szülők szemében viszont szimpatikusnak és esetenként hasznosnak minősül a komolyság.
A tizenévesek számára a fő vonzerőt a nevetés, a szereplők és történetük kiröhögése jelenti. Ha veszekedésbe vált egy-egy show, az a legérdekesebb számukra. A lazaság ugyancsak csáberő a gyerekeknek. "Balázs azért jobb, mert a Mónika mindent komolyan vesz" – sorolta érveit egy salgótarjáni gyerek.
A gyerekek és a felnőttek egymástól eltérő megközelítésben és fogalomrendszerben gondolkoznak, éppen ezért a tanulmány készítői a vizsgálatban részt vevő alanyok asszociációira voltak kíváncsiak. A gyerekek felszínes jelzőkkel dobálóztak, míg a szülők nagyszabású következtetéseket vontak le a műfaj jellemzésénél. A tinik értékelés helyett inkább tetszésüket és nemtetszésüket nyilvánították ki. A gyerekek összefüggésekben gondolkodtak, többen úgy vélték, ha verekednek a Mónikában, akkor másnap a konkurens adón is egymásnak esnek a szereplők. Sőt a fiatalok "összeesküvés-elméleteket" is szőttek: a kitalált történetek statiszták általi előadásáról.
A szülők a véleményezésnél már első szavukkal kritikát fogalmaztak meg. Legtöbben úgy vélekedtek, hogy a vájkálóshow-k a családi együttlétektől vonják el az időt, ráadásul a szereplők rossz példát mutatnak a serdülőknek.
Az ELTE média tanszékének tanára, Hammer Ferenc szerint a kibeszélőshow-k azért olyan sikeresek, mert "másképp hat, ha egy-egy témát annak érintettjei veséznek ki saját tapasztalataik alapján, mint ha szakértők fejtenék meg egy társadalmat érintő jelenség vagy konfliktus hátterét". Hammer szerint a szakértők sem mentek ki a divatból, de szereplésük inkább szubkultúrává vált, főként a kevesek által nézett M2-n látható az éjszakai órákban.
A kibeszélőshow-k az Egyesült Államokból indultak, s egyszerűségük és népszerűségük miatt hamar átvették az európai kereskedelmi adók. Hazánkban a kibeszélőshow-k úttörőjének tekinthetők a szocializmusban népszerű "megbeszélős" produkciók, amelyek Vitray Tamáshoz vagy a rádiós Szilágyi Jánoshoz köthetők. Friderikusz show-iban már felbukkantak azok a karakterek, amelyek ma is szerepelnek a kibeszélőműsorokban. A show-k fő vonzereje éppen az, hogy olyan témák is megjelennek, amelyekről korábban nem lehetett beszélni. "Ráadásul ezek az adások beszédtémát adnak az embereknek, sokfajta érintkezési felületet nyújtanak a nézőknek, érzelmeket generálnak bennük" – fogalmazott Hammer.
A médiakutató szerint a műfaj nem fárad el soha, a mindennapi ember karaktere ugyanis a szórakoztatás egyik fő eleme lett – utal a korábban nézettségi rekordokat döntögető valóságshow-kra. A győzedelmes műfaj pedig megteremti saját altípusait.
Hammer úgy véli: előbb-utóbb hazánkba is betör az utcai bűncselekmények realityje, bár nálunk még nem olyan fejlett az utcai zárt kamerás lánc, ennek ellenére nemsokára rablásokat és betöréseket is nézhetünk majd a kereskedelmi adókon. A médiakutatók pedig tanácstalanok, többen leegyszerűsítik a jelenséget, és kijelentik, hogy elbutított emberek mások nyomorán csámcsognak.
Attól viszont, hogy extrémebb témákról beszélnek a tévében, a közbeszéd is megváltozott. Az előítétetek ugyan nem csökkennek, de az alanyok bizonyos témákról jóval toleránsabban fogalmazzák meg véleményüket egy kérdezőbiztosnak, mint tették azt mondjuk tíz évvel ezelőtt.

Herczeg Dóra

Mindaz, ami lent Koszovóban és ennek hatására 500 kilométerrel északabbra történt, meglepte a szerbiai vezetést. Két nap kellett ugyanis ahhoz, hogy a vandál cselekedetekbe torkolló szerbiai-vajdasági tüntetéseknek az illetékesek véget vessenek. De végül is ez megtörtént. Marad azonban a keserű szájíz, hogy olyan emberek tömegeivel kell továbbra is együtt élniük a Vajdaság lakosságának 1/3-át kitevő kisebbségieknek, akik csak a biztatásra várnak, bármikor készek a más nemzetiségűek ellen fordulni. De ez van. Vagy megszoksz, vagy megszöksz. Akik azonban nem szöktek meg a kilencvenes években dúlt háborúk időszakában, azok remélhetőleg most sem szedik fel a horgonyt.
/Palesztína a Balkánon /

Úgy tűnik, egyelőre pont került a múlt heti véres koszovói események végére. A dél-szerbiai tartomány 33 településén 51 ezer résztvevővel zajló zavargásokban 28 személy vesztette életét, és 870-en sérültek meg. A 28 halott közül 8 szerb nemzetiségű, ami azért elgondolkodtató, mert mindenki számára egyértelmű, hogy a koszovói szerb kisebbség a szenvedő alanya a jelenlegi rigómezei történéseknek. Ez az áldozatok nemzetiségi arányából nehezen következtethető ki. Erre mondják egyesek, hogy a fegyvertelen szerbek keményen védekeztek. Az albánok 30 szerb templomot gyújtottak vagy robbantottak fel, további 11 szerb templomot pedig kifosztottak. Emellett a nemzetközi rendfenntartók adatai szerint 286 szerb ház semmisült meg. A két napig tartó zavargásokat végül sikerült leállítani. Az erőszakot a szerb kormány mellett az albán vezetés is elítélte, de megmaradt a feszültség.
/Kosovo /

A koszovói történések hatására Szerbiában és a Vajdaságban hisztérikus kisebbségellenes megmozdulások történtek, amelyeknek áldozatul esett a több száz éves belgrádi és nisi dzsámi és sok-sok albán üzlet, pékség és cukrászda. A Vajdaságban 45 tiltakozó összejövetelre került sor. Ezekben mintegy 20 ezren vettek részt. Főként szerbek. A Vajdaságban a tüntetők kilenc helyen torlaszolták el az utakat. Rendbontás miatt a rendőrség 24 személyt állított elő. Mindez abban a jelentésben olvasható, amelyet hétfőn fogadott el a Vajdasági Képviselőház, amely elítélte mind a koszovói erőszakot, mind pedig a vajdasági bosszút. Ugyanígy - józanul - reagált a szerbiai vezetés is, aminek hatására köztársaságszerte megkezdődött a rendbontók előállítása.

A vajdasági kisebbségek számára egyértelmű, hogy mindaz, ami lent Koszovóban és ennek hatására 500 kilométerrel északabbra történt, meglepte a szerbiai vezetést. Két nap kellett ugyanis ahhoz, hogy a vandál cselekedetekbe torkolló szerbiai-vajdasági tüntetéseknek az illetékesek véget vessenek. De végül is ez megtörtént. Marad azonban a keserű szájíz, hogy olyan emberek tömegeivel kell továbbra is együtt élniük a Vajdaság lakosságának 1/3-át kitevő kisebbségieknek, akik csak a biztatásra várnak, bármikor készek a más nemzetiségűek ellen fordulni. De ez van. Vagy megszoksz, vagy megszöksz. Akik azonban nem szöktek meg a kilencvenes években dúlt háborúk időszakában, azok remélhetőleg most sem szedik fel a horgonyt.

Mi a megoldás a koszovói szerb kisebbség számára?
Bizonytalan, hogy az 1999-es NATO-bombázások után mennyi szerb maradt Koszovóban. Számuk a legderűlátóbb becslések szerint sem éri el a 100 ezret. Az utolsó megbízható népszámlálási adatok szerint (1981) Szerbia déli tartományában 1 226 736 albán (77,4%) és 220 947 szerb (13,2%) élt. Az ő helyzetüket valamiképpen rendezni kell. Erre pedig legjobb megoldásnak a vajdasági magyarok által 1990 óta követelt és mind a mai napig meg nem valósult tartalmi autonómia látszik. Mérvadó szerbiai körök is mind hangosabban emlegetik ennek szükségességét. A Demokrata Párt tartós megoldásként részleges önrendelkezést követel a koszovói szerbek számára az igazságszolgáltatás és a rendőrség területén is. A G-17+ nevű liberális párt a Bosznia-Hercegovinában megvalósított mintára keresi a megoldást. Vannak azonban, akik ezzel nem érik be. Velimir Ilić, a szerbiai kormány beruházásokkal megbízott minisztere szerint a koszovói kérdést csakis erő alkalmazásával lehet megoldani. Hasonlóképpen vélekedik a köztársaság legerősebb politikai szervezetének számító Szerb Radikális Párt elnöke is.
/Tüntetés Belgrádban /

Még szerencse, hogy a radikálisok ellenzékben vannak a parlamentben. Nem hivatalos információk szerint a törvényhozásból kiszorult Szerb Egységpárt már megkezdte az önkéntesek toborzását és kiképzését, akiket majd Koszovóban vetnének be. Hogy azonban erre a bevetésre sor kerül-e, annak kicsi a valószínűsége. A realitásokkal ugyanis a szerbek is tisztában vannak. Mindaz a zűrzavar, ami a szerb fejekben történik, a sorozatban elvesztett háborúkkal magyarázható. A tartós és mindkét fél számára elfogadható megoldást pedig meg kell találni. Hogy ez mikor válik valóra, nem tudni. De egy biztos, ha megszületik, akkor többé a vajdasági magyarok szemét sem szúrhatják ki látszatmegoldással, mint ahogy most történik. Jelenleg ugyanis a vajdasági magyarságnak olyan nemzeti tanácsa van, amely működési költségre is csak alamizsnát kapott a szövetségi államtól. A megmaradás szempontjából létfontosságú kérdésekben nincs döntéshozatali joga. Ráadásul megválasztási módja is bőven hagy maga után kívánnivalót. Ha tehát előbb nem, a koszovói szerbek jövőjének rendezésével egyidejűleg rendeződhet a vajdasági magyar jövő is. Hacsak politikai vezetőik nem adják alább. Mondjuk egy-egy jól fizetett funkcióért és kedvezményes lakásvásárlási hitelért cserében, ahogy ez az elmúlt években történt.

Mindeddig nem bizonyult sikeresnek a moldvai csángók székelyföldi integrációja, annak ellenére, hogy a magyar kormány jelentôs anyagi és erkölcsi támogatást nyújtott ehhez - mondta szerdán Bukarestben Varga Andrea történész, aki egyik elôadója lesz a napokban rendezendô Csángó-konferenciának.

A témáról romániai, magyarországi és nyugat-európai kutatók tanácskoznak csütörtökön és pénteken Budapesten A moldvai csángók címet viselô nemzetközi tudományos konferencia keretében. A Teleki László Alapítvány által szervezett eseménynek Walter Schwimmer, az Európa Tanács fôtitkára lesz a fôvédnöke.

Mint a konferencia egyik elôadója, a csaknem tíz éve Romániában élô és kutató Varga Andrea az MTI érdeklôdésére elmondta: a csángó kérdésrôl ma gazdag szakirodalom áll rendelkezésre, az utóbbi évtizedekben pedig a csángók integrálásának lehetôsége vált a legfontosabb kérdéssé.

A történész azonban emlékeztet arra, hogy ebben a kérdéskörben sokszor keverednek a tudományos és a politikai szempontok. A román politikai elit történelemszemléletében például döntô szerepet játszott az a szándék, hogy bizonyítani lehessen a csángók román eredetét.

A kutató azonban fontosnak tartja, hogy ezt a kérdést nagyon is objektív módon tárják fel a tudósok. A csángó kérdést nem kuriózumként kell kezelni - mondja -, a magyaroknak dokumentáltan, a levéltári anyagokból merítve kell megismerniük az erre vonatkozó román álláspontot is - véli Varga Andrea.

A való élet egyelôre azt mutatja, hogy a magyar kormány jelentôs erkölcsi támogatása és anyagi erôfeszítése ellenére a csángók székelyföldi integrációja nem bizonyult sikeresnek. Ezért ez a népcsoport a lakhelyén próbálta eddig - több-kevesebb sikerrel - megszervezni önnön intézményes nevelését és oktatását.

Az Európa Tanács 1521-es ajánlása - felismerve a vallás fontosságát a csángók azonosságtudatában - kimondta: a csángók "római katolikus vallású, nem homogén csoportot" alkotnak, ezért lehetôséget kell nyújtani számukra az anyanyelv? római katolikus misék hallgatására, valamint arra, hogy egyházi énekeiket anyanyelvükön énekelhessék. Csakhogy ezeket az ajánlásokat Petru Gerghel, Iasi római katolikus megyéspüspöke sajátosan értelmezi: csak akkor engedélyezi a magyar mise bevezetését egy-egy gyülekezetben, ha meggyôzôdik arról, hogy a híveknek legkevesebb két százaléka nem beszéli a román nyelvet.