Sopronban, a Széchenyi István Városi Könyvtárban április 1-én Marosi Antal tudósító Ez van című iraki dokumentumfotóiból nyílt kiállítás. És elhozta erre az alkalomra könyvét is: “Így volt” címmel. A könyvet Deák Péter védelmi- és biztonságpolitikai szakember mutatta be. (A város érdeklődése elenyésző volt, bár a szerző és a téma többet érdemelt volna.)
    A fényképek, melyek az újságíró iraki tartózkodása alatt készültek bemutatják a háború borzalmát épp úgy, mint a béke pillanatait. Marosi Antal újságíró mindig a világ legkritikusabb, legveszélyesebb helyeiről tudósít: a háborúk borzalmairól, a lakosság szenvedéseiről, mindennapjairól. Volt Koszovóban, Macedóniában, Izraelben, s amikor Irakban kritikusra fordult a helyzet, logikus volt, hogy oda is elment. Első útja egyből három hónap lett, majd még több, s hamarosan készül vissza.

-Fontosnak tarom elmondani, hogy Irakban az emberek örültek Szaddám Huszein bukásának, mert nem volt olyan család, ahol ne lett volna besúgó – mondta az újságíró. – A férj a feleségétől, a feleség a férjétől, a testvér a testvértől tartott… Így hatalmas feszültségtől szabadultak meg az emberek. Száznyolcvanezer kurdnak nyoma veszett, Bagdadban és környékén Szaddám huszonöt éves uralkodása alatt eltűnt hatvanezer ember. Az öröm első percei őszinték voltak. Amikor az emberek látták, hogy sok minden nem változik, a tervekből kimaradt, hogy mi lesz majd a háború után, elégedetlenekké váltak. A tudósító az ott töltött hónapokról útinaplót készített, azonban hiába kötött a megjelentetésére szerződést egy kiadóval, a kiadványból mégsem lett semmi. Amikor erre rádöbbent, dühében készítette el a fotókiállítását az Irakban megörökített pillanatokról. Közel ötezer fényképből válogatott ki egy bemutatóra valót. A kötet nem kapható kereskedelmi forgalomban, író-olvasó találkozón, és egyéb módon talál gazdára. Azóta lefordították arabra, most készül az angol fordítás. Azért készült, mert

- …”szeretnék emléket állítani mindenkinek, aki 2003. február és április valamint augusztus é szeptember között Irakban befogadott bennünket, segítette munkánkat, emberséggel pótolta mindazt, amit emberséggel pótolni lehet egy háborúban”.