Emlékezés Széchenyire
Emlékezés
Széchenyire
Beszámoló a szombati
rendezvényről
Nagycenken a Szent István templomban
szombaton
országos rendezvényen emlékeztek meg gróf Széchenyi István halálának
száznegyvenedik
évfordulójáról. Az ünnepségen politikusok, közéleti személyiségek és a
Széchenyi család tagjai, barátai, tisztelői hajtottak fejet
a “legnagyobb
magyar” emléke előtt. Ez alkalomból Nagycenkre látogatott Széchenyi
Géza,
a gróf dédunokája, Áder János, a parlament elnöke és Barsiné Pataky
Etelka,
hazánk bécsi nagykövete is. A település polgármestere, Udvardi Imréné
ünnepi
beszédében a község nevében köszöntötte a megjelent vendégeket, és
külön
köszönetet mondott a budapesti Sonare Ifjúsági Kamarazenei
Alapítványnak,
amiért megteremtették a megemlékezés lehetőségét. Reményét fejezte ki,
hogy ezután minden évben Széchenyi halálának napján, április 8-án
természetes
lesz Nagycenken az országunk nagyja előtti tisztelgés. Remélhetőleg
ez
a rendezvény jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a figyelem egyre inkább
az elismert gróf életére, gondolataira, tetteire irányuljon, hiszen
ezek
a ma élő nemzedékeknek is példaként szolgálnak. Áder János, az
Országgyűlés
elnöke is elismerő szavakkal méltatta a reformpolitikus érdemeit.
Beszédében
hangsúlyozta, hogy mindig is szükség volt olyan emberekre, akik a
megfelelő
pillanatban kimondták a megfelelő szót, és e szerint cselekedtek.
Széchenyi
ilyen ember volt. Számára a haza és haladás jelszava, a szabadság és a
jólét nem összebékíthetetlen ellentétet jelentett, hanem egymást
erősítő
értékeket. Gróf Széchenyi Géza beszédét magyarul kezdte, majd németül
folytatta.
Gondolatai tolmácsolását a nemrégiben elhunyt, a Széchenyi hagyaték
védelmét
felvállaló Környei Attilára való emlékezéssel kezdte.
Széchenyi István mindent megadott hazájának,
amit
csak adhatott. Hagyatéka, nagysága ma is megismételhetetlen. A
nagylelkű
urat, aki soha nem restellte a bécsi udvar előtt a kívülálló szerepét
játszani,
már saját korában is nagy elismerés, megbecsülés övezte. Emlékét,
munkásságát
továbbra is őrizzük, mind a mai napig legnagyobb példaképükként
tartjuk
számon - fogalmazott az egyenesági leszármazott.
Az irodalmi és zenei előadással kiegészült
országos
rendezvény a családi mauzóleumban ért véget, ahol a résztvevők
orgonaszó
mellett helyezték el a megemlékezés virágait.
Takács
Judit
2000. április 10., hétfő 00:00
|