CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2021. június 17., csütörtök, Laura, Alida, Adolf, Alina, Alinda napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lapszemle  

Kulturális pályaudvar
www.dunatv.hu

Változik a forgalmi rend Budapesten a Kosztolányi Dezső téren. A közlekedést az aszfaltútról a kiállítások és könyvlapok közterületére tereli a XI. kerületi önkormányzat, a korábbi buszpályaudvar területén ugyanis néhány hónapon belül kulturális kávéház nyílik.

És még mondja valaki, hogy 40 évesen nem lehet megváltozni?! A '60-as években épült, Kosztolányi téri buszpályaudvar június közepére a kulturális élet csomópontja lesz a XI. kerületben. A forgalom tehát nem vész el, csak átalakul. A műemléki védettséget élvező, évek óta elhagyatottan tengődő pályaudvar több tízmillió forintot kap, hogy új életet kezdjen. Megújul,de eredeti vonásait kívül-belül megőrzi. Váróterme végre nem lesz huzatos, könnyebb áramlatok költöznek az épületbe, különféle művészeteké. A XI. kerületben a kultúra útjain tömegközlekedőknek júniustól tehát nem lesz más dolguk, minthogy menetrend szerint mindig útba ejtsék a Kosztolányi téri kultúrmegállót.



Elment Eta
Népszabadság - www.nol.hu • Szerző: B. I.

(kép: Naszályi Kornélia)
    Százegy éves korában szombaton elhunyt József Etelka, József Attila költő nővére – közölte a hírt a család az MTI-vel. Makai Ödönné József Etelka temetéséről később intézkednek. József Etelka volt a költő hagyatékának gondozója. Tavaly megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét.
    Elment az utolsó, a középső gyerek is tehát.
    Dr. Makai Ödönné.
    Öccséről könyvtárnyi a könyv már, nővéréről is van legalább egy polcnyi. Róla nem készül majd még egy karcsú monográfia sem. Gyermekeiről igen, de őróla, csak őróla nem.
    Róluk, hármójukról, persze mindent tudunk. Alig van a világon olyan testvérhármas, amelynek gyönyörűn borzalmas kapcsolatrendszere ilyen szédítő mélységig tanulmányozható.
    Az öcs – tudjuk – nagyon korán, a nővér is elég fiatalon halt meg; mégis: ő volt az örök áldozat. Az örök testvér, az örök Mama. A háttér. A támasz. Az erő.
    Ami baj embert érhet, abban része volt: nyomor és lelencség, nővértől levetett férj, majd annak korai halála, anyagi összeomlás, majd még ugyanabban az évben az az este Szárszón. Borzalmas, de imádott nővérnek, majd csoda tehetséges fiúnak is vesztése.
    És mégis: megélte az egész múlt századot, és az, nekünk, magyaroknak, magyarul tudóknak nem képzelhető immár nélküle sem.
    Egy hozzátartozó volt, egy halhatatlan hozzátartozó.
    Hozzánk is tartozik tehát.
    Minden magyarul tudónak: a nővér, a másik nővér, a halhatatlan nővér: József Eta.
    Élt 101 évet.



Maia Morgenstern Budapesten
Kétszázezren nézték meg A passiót eddig hazánkban
MNO - www.mno.hu
    Hazánkba látogatott Maia Morgenstern színésznő, aki a Passió című filmben Máriát formálja meg. A március 25-i magyarországi bemutató óta kétszázezren látták a megrendítő alkotást.
    A bemutató óta eltelt tizenegy nap alatt kétszázezren látták Magyarországon Mel Gibson nagy botrányt kavart filmjét, A passiót. A nézőszámarányokat összehasonlító statisztikai adatok azt mutatják, hogy a közönség a főváros és vidék között fele-fele arányban tekinti meg a világon elsöprő sikert aratott produkciót.
    A passió a március 25-i magyarországi bemutatót követően öt nap alatt elérte a százezres nézőszámot. Budapesten április 4-én váltották meg a százezredik belépőt. A produkció más amerikai sikerfilmekhez képest jobban tartja a pozícióit, ami arra utal, hogy az érdeklődés húsvét környékén is tartós marad.
    Közben hazánkba látogatott a film egyik főszereplője, a Máriát alakító Maia Morgenstern, aki ma délelőtt sajtótájékoztatón beszél a filmmel kapcsolatos gondolatairól, élményeiről. A román származású színésznő szülei túlélték a holokausztot. A művésznő úgy véli, aki megnézi a filmet, alapvetően művészi alkotást lát.
    Ha a filmnek van üzenete, akkor az az, hogy az embereket hogyan tudják manipulálni vezetőik – nyilatkozta korábban Maia Morgenstern.
    Érdekesség, hogy az Egyesült Arab Emírségekben rekordszámú néző tekintette meg a hétvégén a filmet. A Gulf News című napilap vasárnapi számában arról számol be, hogy az első három nap alatt több mint 66 ezren voltak kíváncsiak a Jézus életének utolsó tizenkét óráját bemutató alkotásra. A film bemutatásáról Kuvaitban azonban még nem döntöttek. (Budapest Film)


Katonadolog
ww.magyarhirlap.hu

A nők már minden területen, foglalkozási ágban megtalálhatók. Talán a katonaság volt az, amely a legkésőbb és a legnehezebben fogadta be őket, s a küzdelem is valószínűleg itt a legnagyobb.
/Fotó: Tiszthelyettes-avatás a Hôsök terén tavaly júliusban. A nôket valószín?leg a hadseregben fogadták be a legnehezebben - fotó: Habik Csaba/

Arra a felismerésre, hogy a női esélyegyenlőtlenség még napjainkban is a rendies fejlődés maradványa, érdekes módon részben katonaszociológusok jutottak. Szabó János professzor, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Doktori Iskolájának főigazgatója – aki épp Női esélyek – jóléti remények című könyvén dolgozik – azt mondta: a katonanők helyzete kitüntetett figyelmet érdemel az általában vett női esélyegyenlőségen belül. Bár a nőmozgalmak nemritkán a nők férfiakéval összevethető vagy azt meghaladó alkalmasságát hangsúlyozzák, a katonaság olyan pálya, ahol az alkalmasság a férfiaknál is kulcsfontosságú.
Katonának a társadalom leginkább teherbíró, a teljesítmények maximalizálására leginkább alkalmas rétegeit viszik, akkor is, ha csak fenntartani kell a hadsereget, és akkor is, ha esetleg veszít a háborúban. (Egyes ellenvélemények szerint a hadsereget gazdaságosabb lenne a társadalom alsóbb rétegeiből rekrutálni, hogy a társadalom a legkevesebbet veszítse.)
A hadsereg struktúrája és üzemmódja a többi társadalmi szervezethez képest erős kontroll alatt áll, kemény belső viszonyokat feltételez. Nem véletlen, hogy a szociológia nemcsak az elmegyógyintézeteket és a börtönöket, hanem a hadseregeket is a totális szervezetek kategóriába sorolja. Vajon a nő, akihez a hagyományos értékkonstellációban a gyöngédséget, a finomságot, a törékenységet kapcsoljuk, kiszolgáltatottja lesz-e egy ilyen totális szervezetnek, vagy valódi érvényesülési lehetőséget talál benne? A katonaság más társadalmi szervezetekhez képest sokkal formalizáltabb, ezért itt valószínűleg kizárhatók a karrierérvényesülés folyamatából azok a szubjektív szempontok, amelyek más társadalmi szegmensekben olyan visszásságokhoz vezethetnek, hogy például azonos munkakörben a nők 20-30 százalékkal kevesebbet keresnek a férfiaknál.
Magyarországon a rendszerváltozás előtt a hadsereg alkalmazottainak körülbelül egy százaléka volt nő, ma már 16–25 százalék az arány, hosszabb távon pedig feltehetően 25 és 30 százalék között állapodik majd meg. Először a képzés nyílt meg előttük, így a nemzetvédelmi egyetemen ma már számos olyan szak van, amelyet érettségizett lányok is választhatnak, s vele együtt a katonai pályát is. Az önkéntes haderőre való áttérés előformáiban, a szerződéses katonai alkalmazásban is magas a női foglalkoztatottak száma. Minden kategóriában: a tisztek, a tiszthelyettesek és a "legénység" (más szó egyelőre nincs erre) állományában megtaláljuk a "gyengébb" nemet.
Korábban a kvótaképző szocialista nőpolitika jegyében kijelölték, hány százalékban kell a nőknek részt venniük a különböző bizottságokban, és akár jól érezték magukat, akár nem, oda helyezték őket. A nők megfelelő iskolai végzettség nélkül, oldalról, általában a férjekhez fűződő összeköttetés révén kerültek tiszti, tiszthelyettesi beosztásokba. A férfiak nem tekintették őket maguk közé valónak, hiszen velük ellentétben nem járták végig a karrierlétrát. Ma már egyenlő feltételekkel indulnak, így minden bizonnyal nagyobb kedvük lesz az együtt menetelésre a férfiaknak.
Külön probléma a hadsereg és a házasság kérdése. A katonaságot a nyugati terminológia "falánk" intézménynek nevezi. Úgy tűnik, a házasság hasonlóan "falánk" intézmény, ami a honvédelemmel nehezen egyeztethető össze. A katonák többsége hivatásválasztáskor még nem házas, és hosszú ideig marad is hajadon/nőtlen. Azokban az országokban pedig, ahol hosszabb ideje a nők is katonáskodhatnak, kimutatták, hogy a "kétkatonás" családok (ahol a férj és a feleség is a hadsereg tagja) több mint hetven százaléka gyermektelen.
Örökös aggodalom, hogy nem éri-e a katonanőket férfi kollégáik részéről atrocitás, zaklatás. Itt különösen nagy az érzékenység a nőkkel való bánásmód, illetve a nők számára fontosabb élet- és munkakörülmények iránt. Alapkérdés, lehet-e a nő is olyan jó katona, mint a férfi, tud-e egy nőitől lényegesen távolabb álló teljesítménydimenzióban is ugyanolyan eredményt nyújtani. Jellemző, hogy a feministák a katonanők teljesítményét kiemelve tartják a lelket az esélyegyenlőség más frontvonalain küzdő női "seregekben". Ebben a szemléletben férfiak és nők valóban harcoló alakulatokként állnak egymással szemben.
A katonanőket a női esélyegyenlőség mozgalmának előrevetett osztagaiként is kezelik. Viszont ők sem mindig tudatosan lépnek erre a pályára. Talán azért, mert közöttük is legalább ugyanannyian vannak, akik pillanatnyi érdekből vagy kényelmességből ragaszkodnak a hagyományos szerepekhez, vagy hosszabb távú érzelmi elköteleződésből nem engednek ki korábbi pozíciókat a kezükből.
Arról, hogy kifejezetten női sajátosság-e, vagy tapasztalható más kisebbségek esetében is, hogy tagjai nem állnak ki elég határozottan saját érdekeikért, Szabó professzor azt mondta: a nők eredetileg nem kisebbség, csupán nem érik el azokat a pozíciókat, amelyekben a hatalom és a források elosztásában a férfiakéval azonos jogosítványokat kaphatnának. A valódi kisebbségek esetében más tendencia érvényesül: amíg az integráló csoport – általában az integratív értelmiség – nem ér el bizonyos nagyságot, dezertál. Így a kisebbségtől ők saját érdekeik miatt fordulnak el. Ha azonban összejön a "kritikus tömeg", ők is visszafordulnak saját népességükhöz, és mozgósítják.
Olyan hadseregre lenne szükség, amelyben mindenki – nők, romák, nemzetiségiek – elmondhatja, hogy megtarthatja a kapcsolatát származási csoportjával. A napjainkban szerveződő modern, professzionista haderőnek így a multikulturális jelleget is vállalnia kellene.

Szegő Krisztina



Szász igen az autonómiára
http://www.kronika.dntcj.ro/
A szovátai nemzetközi autonómiakonferencia előadói szerint az erdélyi magyarság autonómiaigényének megvalósítása attól függ, hogy a közösség egységesen tud-e fellépni igényei érdekében, és az igényeket össze tudja-e kapcsolni az európai elvárásokkal. Eberhard-Wolfgang Wittstock parlamenti képviselő (jobbról) a romániai németek támogatását ígérte a magyar autonómia elkötelezettjeinek.
Elsősorban az európai autonómiamodellek romániai bemutatásában látták a pénteken zárult szovátai autonómiakonferencia hasznosságát az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetői. Szilágyi Zsolt zárszavában arra is utalt, hogy a konferencia előadásai a továbblépés lehetőségeit sugallják. A zárónapon Németh Zsolt részletesen kifejtette, Magyarországnak nem a kettős állampolgárság megadásával, hanem a tartalommal megtöltött státustörvénnyel és a közösségi autonómiák támogatásával kell segítenie a határon túli magyarságot. A magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke elmondta, nincs ugyan erre vonatkozó felmérés, de a magyar állampolgárság kiterjesztése minden bizonnyal felerősítené a határon túli magyarság elvándorlási folyamatát. Megemlítette, hogy a román külügyminiszter 19. századi, befelé forduló, szegénységet konzerváló megoldásnak vélte az autonómiát. „Amiről Mircea Geoană beszél,
az a román nemzetállam” – jelentette ki
a politikus.
Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke arra figyelmeztetett, noha Románia az idén le szeretné zárni az európai uniós csatlakozási tárgyalásait és ezen belül a regionális politikák fejezetét, eddig a politikai pártok egyike sem tett konkrét javaslatot a regionális átalakításra. Mint hangsúlyozta, ilyen tervek eddig csupán a civil társadalomban fogalmazódtak meg, ezek is csak Erdélyben. Smaranda Enache úgy vélte, csakis Románia regionális átalakítása keretében lehet esélyük a magyar autonómiatörekvéseknek. A közigazgatási reform és közvetve az autonómia szerinte Románia uniós csatlakozásának a politikai feltételei közé tartozik. Az elnök asszony furcsállta, hogy a helyhatósági választási törvény diszkriminatív kitételeivel Románia épp akkor teszi ki magát újabb EU-bírálatoknak, amikor
az Unió amúgy is kétségbe vonta az ország politikai felkészültségét.
A létező kisebbségi szervezetek hatalmát diszkriminatív módon konzerváló választási törvény kiemelt témája volt Gabriel Andreescu levélben elküldött üzenetének is. A román Helsinki Bizottság elnöke hangsúlyozta, sikeresnek tartja az RMDSZ eddigi politikáját.
A szövetség által támogatott választási törvény elfogadása után azonban úgy látja, az EMNT-re hárul a belső demokrácia megteremtésének a feladata. Ebből a szempontból „az RMDSZ túllépte
az elfogadhatóság küszöbét”.
Eberhard-Wolfgang Wittstock német képviselő előadásából kiderült, a romániai német közösség támogatja a magyar autonómiatörekvéseket. Nemcsak azért, mert az autonómiát európai megoldásnak tartja, hanem azért is, mert őrzi még
az erdélyi szász közösség évszázadokon át fennálló autonómiájának az emlékét. Wittstock hangsúlyozta, a szász autonómia soha nem veszélyeztette a magyar királyság területi egységét. A parlamentben szavazásra bocsátott autonómiatervezet azonban szerinte inkább
a múltra, mint a jövőre van tekintettel.
A Benelux államokban létező autonómiaformákat Szabó Zsolt, a holland parlament liberális képviselője ismertette. A konferenciát záró előadásában Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke bejelentette, hamarosan beterjesztik a parlamentben a személyi elvű autonómia kerettörvény tervezetét és statútumát. Toró szerint az erdélyi magyarság egészét megjelenítő egyházi, civil és politikai szféra közül csak az utóbbiban mutatkoznak nézetkülönbségek az autonómia tekintetében.
A konferenciának küldött levelében Eva Maria Barki bécsi ügyvéd arra figyelmeztetett, hogy az erdélyi magyarság nem nemzeti kisebbség hanem nép, és a népeknek kijáró jogokért kell küzdenie. „Nem szabad lemondaniuk
az önrendelkezés jogáról. Ezzel
az igénnyel tartósan senki nem mehet szembe” – fogalmazott az ügyvédnő.



2004. április 05., hétfő 15:38


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület