CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2019. április 21., vasárnap, Konrád napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Hírek - események  

Hunyad és Alsó-Fehér Vármegye építészeti emékei
A múlt és a jelen valósága egy dunántúli építészmérnök szemével

Szombathely testvérvárosa Vajdahunyad. Vas Megye pedig Hunyad Megyével ,,testvér".
Így a hivatalosan is megpecsételt kapcsolat ürügyén, – de mint utólag majd kiderül, egyáltalán nem annak igazolására – alakult ki a Vas megyei képviselő, Kovács Jenő Dél-Erdély iránti kötődése.

Kovács Jenő építészmérnök

Mára már többedmagával járja Erdélynek eme vidékét az építészmérnök. Huszadmagával megtisztítja az elhagyott református, katolikus temetőket, helyreállítja a magyar hősök emlékműveit, felépíti, megmenti az összeomlástól a romos templomokat.

A soproni Erdélyi Házban tartott vetítetképes előadáson közönségét az Al-Duna mentén vezette be a Bánságba, Erdélynek erre a közkedvelt turistautaktól igencsak távoleső részébe, amely – mint kiderült – van olyan gazdag művészeti és történelmi értékeket felvonultató, magyar vonatkozású emlékekben, mint a Székelyföld.
A határvonal miatt kevesek által látogatott al-dunai táj Mohács előtti végvárak – Galambóc, Lászlóvára, Rám – romjait rejti, majd a Zsil-völgyéni végig az ezeréves határon következnek a települések, amelyeken gyakran a magyarországi vendégek jelenléte hozza elő egy-egy ottlakó emlékezetéből az elfelejtettnek hitt magyar szavakat. Jellemző: ezekn a településekenl mind található katolikus, református és unitárius templom, vagy legalább is azok romjai, és a múltbéli időkre emlékeztető református temetők is megvannak.

Hunyadi János buzogánya

,,Őraljaboldogfalva", ízelgeti a nevet az utazó, a Kendeffy-kastéllyal, a csodálatos református templombelsővel, amelynek freskóin a török a szentek szemét a kinyomta, hogy nehogy vereséget hozzon rá...
Aztán Hátszeg, ahol a figyelmes és elég bátor utazó Nopcsa Ferenc emléktábláját és két kisnemesi kúriát is talál, ugyan az egyiknek General Berthelot a neve, de hát ezen a vidéken sok minden megesett... Leginkább az 1848-as események keserű emlékét őrzik errefelé a falak, néhol ledöntött, vagy kiütött betűk hűlt helyét mutató emlékművek, és tömegsírok.

De előbb még a fehérhévízi református templom – építészeti remekmű – és helyreállításának terve kerül szóba, majd Nagyartény, Somogyvár – a római kövekből felépített templom – Zajkány, a Hunyadi-emlékművel, amelyet 1998-ban döntöttek le), holott az 1442-es szeptember 6-ai győztes csatának állított eméket.

S Vajdahunyad vára is feltűnik, – amióta a vasmű nem működk, lám: az esővízmosta zsolnai majolika is előkerül, s a vár cseréptetőzete is színt kap – tovább pedig, elárasztott falvak is előtűnnek, azaz egy református és egy katolikus templom emelkedik ki a vízből – akár Bözödújfalu, ismeri fel a szörnyű képet az ember – és, ami legszörnyúbb, annyira kis település lehetett, hogy még a régi térképeken sem találni a nevét.
Atán a Maros mente következik. Elhagyott templomok, vagy dűledezők, gyakran néhány templombajáró teszi ki a gyülekezetet, a kenyérmezei csata emléke (ki gondolná, hogy a Paul Chinezu-Kínai Paul, maga Kinizsi Pál?).
Algyógy: a dián az ezeréves templom bejárata oroszlánszobrokkal, aztán ugyanazon a helyen készült fotó tanúsága szerint, 2002-ben a szobrok már eltűntek.

Erdély-Hegyalja, a Mócviék, Magyarigen és Bod Péter emlékezete. A valaha 1000 lelket számláló gyülekezetnek ma öt tagja van.
És az 1848-as vérengzés nyomai megtalálhatók mindenhol. Lukács Béla szobra 2002 óta áll Zalatna Fő terén, a ,,vad vidéken". Ez is a szombathelyi Horváth Jenő érdeme, aki évek hosszú során megtanulta, hogy a helyi pópával, előljáróval, hatósággal hogyan lehet szót érteni (a sorrend is kb. ez), azért, hogy a megcsonkított magyar emlékművek (is) állhassanak, a 48-as tömegsírokra jel kerüljön, a hatalmas emlékműbe a robbanótölteléknek fúrt helyeit eltüntessék. A magyar vállalkozók pénzéből egy-egy helyi renoválásra is futja, aztán meg kész az alku...

Ompolygyepű, Magyarigen, Sárd, Borosvalkó református templomok , temetők és mindenhol tömegsírok. Erdélyi magyar errefele soha nem kívánkozott...: érthető.

Most meg dunántúliak haladnak lépésről lépésre a sok vért és szenvedést látott területeken, és fedezik fel a borosvalkói templom és a jáki közti hasonlóságot, a Somogyvár-Demsus elképesztő (akár honfoglaló ősökre is utalható) fomai-építészeti analógiáját, Borosbenedek református temetőjét és templomát és a 6000 magyarnak otthont adó Nagyenyedet, templomaival a kollégiummal. Abrudbánya: két település újból vérengzésre emlékeztető emlékművekkel.
És Verespatak, a hely, amely a vidékkel együtt az egykori magyar időket, gazdagságot és fényes kúriás pompát idézi. templomában pedig egy gyönyörő Szent István kép.

Ma 25-30, mindenre elszánt, útépítésben dolgozó ember járja a vidéket. temetőket tisztítnak, sírfeliratokat javítanak, keresik, hogy hol mit menthetnek meg az utókor számára, abból, ami a hajdani lakók magyarságát idézi. A helyiek már elitélteknek is nézték őket.
Ők maguk, pedig, lényegében kezdik érteni a múltat; a jelent próbálják megérteni. Például azt, hogy az ottlakókon miért nehéz segíteni.
A jövőt pedig senki sem ismeri.
Az útépítő magáncégek mecénatúrája által a Dél-erdélyi valóság megismerése nyomán, a segíteni szándékozóknak mindez a furcsa országjárás szenvedéllyükké vált, és annál, amit adtak talán valamivel többet is kaptak már a dunántúli Erdélyt járók.
Legalább is többen közülük így érzik.
Mert, amint az előadó egy kérdésre válaszolva elmondta: tizenkilenc érintett cégvezető közül, a többség első erdélyi útját követően nyaranta családjával visszajár Erdélybe nyaralni, de legalább a csíksomlyói búcsúra minden évben elmegy...

T.É.



2004. április 06., kedd 00:50


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület