A legnagyobb magyar dédunokája

A legnagyobb magyar dédunokáját nemrég Nagycenken arról kérdeztük, hogyan próbálja őrizni napjainkban Széchenyi emlékét.
– Míg a Széchenyi család történetét mások az iskolában tanulták meg, addig engem a családban az emlékek nap mint nap megérintettek – mondta gróf Széchenyi Géza, aki a művészeti napok fővédnöke. – A sok történet hatására a személye egészen közelivé vált számomra. Fokozatosan jutok újabb információkhoz vele kapcsolatban, így ez a lelki kötelék mindinkább mélyül. Természetesen azon fáradozom, hogy tovább ápoljam az emlékét, minél több emberhez eljuttassam gondolkodásmódját, világnézetét, mely által pontosabb képet kaphatnak róla.
– Ön hol él, mit csinál?
– Eladtam a házamat Németországban, Magyarországon élek, ez lett a hazám. Van üzleti, privát és egyesületi élet, én megpróbálom ezt a hármat összekapcsolni. Szakmám szerint építész vagyok, a mostani munkámban ezt az ingatlanüzlettel kötöttem ösze. Bár az ilyen megoldás nem éppen jellemző, de Magyarországon kénytelen rugalmas lenni az ember, különben nem boldogul. Jelenleg egy olyan társaságnál dolgozom, amely a Duna mentén épít jacht-kikötőket, hajótankolókat és hoteleket. Úgy vélem, azon dolgokhoz érdemes hozzáfogni, melyek tőkét hoznak az országba, fellendítik a gazdasági életet. Széchenyit idézve: Azt kell tenni, ami a köz javát szolgálja.
– Nagycenk fontos hely a Széchenyiek történelmében...
– Éppen ezért mindig szívesen látogatok Nagycenkre. Sok barátom, ismerősöm van, akik mindig szeretettel fogadnak. Ez az a hely, ahol életre kelnek a  családi anekdoták, és szinte érezni Széchenyi jelenlétét. Az egész környékből valamiféle melegség, szívélyesség árad felém. Ha megengedhetném magamnak azt, hogy ne kelljen Budapesten dolgoznom, vidékre költözhetnék, biztosan Nagycenkre esne a választásom.
– Mit tapasztal, mennyire ismerjük el Széchenyi munkásságát?
– Rendkívül örülök annak, hogy Magyarországon Széchenyit nemcsak elismerik, hanem szeretik is. Ez olyan különleges módja a szeretetnek, amilyet még sehol sem tapasztaltam. Munkássága, karizmatikus jelleme messzireható volt. Széchenyi István emléke nem felejtődik el, és amíg ez az emlék létezik, addig remény van arra, hogy tetteit, elveit követve, ha csak kicsiben is, de valami hasonlót alkossunk.

Takács Judit