Zorán: kellenek az öntörvényű, saját alkotói szabadsággal
jól bánó művészek
Sikeres koncertet adott kísérőzenekarával Zorán Sopronban. A Liszt
Ferenc Konferencia és Kulturális Központban ősbemutató is elhangzott a
koncerteken: a legfrissebb Zorán-dal, a Leonard Cohen-feldolgozás Záróra,
valamint Sipeki Zoltánnak egy külön erre a turnéra írt latin jellegű, instrumentális
bravúrdarabja.
A koncert előtt Zorán a cyberpress.hu kérdéseire válaszolt.
- Mi a titka annak, hogy évtizedek elteltével közönsége gyarapodik
és közben folyamatosan fiatalodik is?
- Ezt a kérdést sokszor felteszik és általában nem tudok mit válaszolni
rá. Azokat kellene megkérdezni, akik bejönnek a koncertekre, hogy mi vonzza
őket. Mi mindig azt játszuk, amit mi szeretnénk, nem próbálunk a ,,közönségigénynek"
megfelelni, nem igyekszünk divatirányzatokat meglovagolni, azért, hogy
a közönség kegyeibe kerüljünk.
Egyszerűen zenélünk, szeretjük, amit csinálunk, a saját ízlésünk és
elképzeléseink szerint tesszük ezt. Szerintem annyira nyitottak a mai a
fiatalok, hogy ez is beleférhet az érdeklődési körükbe. A dalok, Dusán szövegei nem egyetlen
korosztályról, hanem általános emberi dolgokról szólnak.
- Más, az, amit most a színpadról lát, mint ezelőtt néhány évtizeddel?
- Nyilván más, hiszen akkor mi is másak voltunk, és most a nézőtéren
is mások vannak. És a világ is azóta nagyot változott. Úgy érzem, hogy
az elején a szakma egy amatőr mozgalom volt, most viszont egy profi üzletág.
Nem szeretem ezt a szót, de tényleg így van, és ahogyan mi profik lettünk,
valahogy a közönség is ehhez hozzáfejlődött: Jobban tud szelektálni a jó
és rossz, az igényesebb és a kevésbé igényes zenék között.
- Ennek ellenére minden műfajnak megvan a saját közönsége.
- Erre szoktam azt mondani, mindenki megérdemli a saját maga színpadi
produkcióit. Ha egy playback-bulira sokan mennek be, és végigünneplik
az ott éppen tátongó, és nem-zenészként létező ,,kollegákat", akkor az
a közönség megérdemli azt a produkciót. Nincs mit a szemére hányni senkinek.
Akkor működik jól az egész, ha az énekes, a zenész saját belső meggyőzödéséből
teszi a dolgát. Ez minden művészeti ágra igaz. Jól néznénk ki, ha
a festők mindig azt festenék, amit megrendelnek tőlük. Voltak ilyenek,
de azokból a végén nem is lett igazán semmi. Tehát, kellenek az öntörvényű,
saját alkotói szabadsággal jól bánó művészek ahhoz, hogy egyáltalán beszélhessünk
a művészetről.
- Évről évre mindig van valami újjal áll elő.
- A tavalyi szimfonikus zenekaros BS-koncert is ilyen volt. Minden
egyes koncertre kitalálunk valami újat azért, hogy érdekesebb, jobb, vagy
egyszerűen más legyen. Ez vonatkozik erre a turnéra is, mert most olyan
dalokat játszunk, amelyeket ritkábban játszottunk koncerteken, éppen azért,
hogy frissítsünk megint.
Ez minden évben így van. ,,A változatosság gyönyörködtet" alapon
képzelem a továbbiakat is. Tervezzük, hogy ősszel megjelentetünk egy új
stúdióalbumot, 10-12 vadonatúj dallal.
Az internetes oldalt tavaly
indítottuk, hihetetlen mennyiségű adattal a háttérben, amit folyamatosan
videokkal, zenével bővítünk.
Jövő tavasszal szeretnék egy nagy Sportcsarnok-koncertet, ami majd
az ősszel megjelenő lemezre alapozódik.
Honlap: http://www.zoran.euroweb.hu/
2004. április 23., péntek 22:07
|