|
Ballagásból, fél országon át
Blogtali égzengéssel
Vasárnap van. A főváros felett borulgat-derülget, az ég is neki-nekimordul. Negyed öt, délután. Ilyenkor már azért
nekilendül az élet, a dél körüli csendesebb időszakot felváltja a sétáló, vonatokra-buszokra igyekvő, siető, rohanó járókelők
nyüzsgőbb világa. Nem keveseket ki is kísérnek, nagy csomagok, hátizsákok... Ilyenkor indulnak fagylaltozgatásra,
gyermek-levegőztetésre, kutyasétáltatásra a belvárosiak - az ő ráérősségük mellett persze mindjárt észrevehető a siető
utazó.
Egy kis társaság már eltűnt az utcákról. A 'tagok' mindenhonnan érkeztek, az országnak keleti, nyugati, déli végeiből, és
természetesen magából a fővárosból is: a "célhelyről". Kettőre volt megbeszélve, a Nyugatiban. Oda gyülekeztek.
Emberek, akik esetleg eddig csakis netes beceneveikről - nickjeikről - ismerték egymást, de talán már fénykép, vagy az igazi
név is "elhangzott", melyikük mennyire nyílt meg a közösség előtt.
Tizen-huszonéves fiatalok, tanulók, dolgozók, teljesen eltérő családi környezetből, településről - a közös bennük: a
blog. (Meghatározás lejjebb, a cikkben.) Azon belül is az, hogy ugyanazon a webhelyen vezetik a blogjukat. Blogtalit
(blogtalálkozó) szerveztek ma délutánra. A felvetés februári, talán március eleji. Azóta alakult-formálódott a helyszín
(melyik városban legyen), az időpont és legvégül maga a közelebbi hely - valamely klub, kávézó, étterem -, ahogy az utolsó
napok felgyorsult megbeszélései, vitái egybedobták az ötleteket. Igazi ötletroham indult meg. A két fő szervezőnek avanzsált
egy fiú és egy lány csütörtökön találkozott egymással. Egyikük budapesti, másikuk környékbeli. A legjobbnak ítélt helyet
(választék=kínálat, ár, helyszín, közlekedés előzetesen "lecsekkolva" a neten; az ott már járt ismerők is kikérdezve
tapasztalataikról) vették szemügyre, megírták róla a megírhatókat a többieknek a blogba: és ma összejöttek.
A messziről utazók viszontagságait el tudom képzelni: Budapestre, aztán haza, még ma, hiszen hétfőn suli, munka
mindenkinek. Esetleg érettségizni is fog valamelyikük? Azt nem tudom - de azt igen, hogy a budapesti főszervező ma délben
érkezett vissza egy rokon ifjú tegnapi ballagtatásából, szintén az ország másik végéből: Szombathelyről. Letusolt, megírt egy cédét, összekapkodta a holmiját, és már süvített is el - talán nem késik... merthogy
fogadás tárgya, hányan lesznek pontosak.
A blogtársak vagy blogbarátok, röviden blogosok - legalábbis ebben a körben, amiről most szó van -, mindig szeretettel
beszélnek egymásról, idézgetik egyikük-másikuk mondásait, szavajárását, jó zenetippeket kapnak egymástól, filmeket beszélnek
meg, de azt is, hogy ha valamit egyikük vagy másikuk nem tud megvenni, nem talál sehol - asztalos-szerszámtól tankönyvig -, a
többiek szerint hol érdemes megnézni. Az internet - ahogyan én látom - korántsem igazolta azokat a félelmeket, hogy
zárkózott, magányos emberek tömegét termeli ki, akik otthon ülnek a gépeik előtt, pötyögnek egymásnak, "beszélgetnek" - chat
-, vagy bejegyzéseket hagynak egymás blogjában, de azt sem tudják, hogy néz ki a másik, nincs igazi emberi kapcsolat
közöttük. A blog - weben vezetett napló, melyet bárki elolvashat, melyhez bárki hozzászólhat, és a hozzászóláshoz is
hozzászólhat, és keresztül-kasul levelezgethet-beszélgethet mindenki mindenkivel - most éppen egy valódi közösség
kialakulását segítette elő: valódi ismeretségek köttetnek - de úgy, hogy a résztvevők már rengeteg mindent tudnak egymásról,
és mivel neten napi kapcsolatban állnak: naprakészen(!) tudnak mindent egymásról -, tehát... valójában ismeretlen
ismerősök valódi megismerkedése zajlik le ma délután a főváros egy "nem túl drága, nem túl zajos, könnyen elérhető"
szórakozóhelyén.
E blogosok ma délutánra már célt értek: nem érinti őket sem a sétálók, sem az utazók járástempója, nekik senki nincs most útban;
nem aggasztja őket az sem, kifakad-e a felhő, és lemosdatja-e az utak porát-szennyét egy kiadós zuhé. Ők jó helyen vannak,
ahogy eddig is, esténként a neten, a számítógép előtt: egymás között - csak most valóságosan.
Jó dolog az internet. Lehet, hogy vannak agresszív, mord társaságok, melyek szintén így kovácsolódnak egybe, a net
által... de... az az élet másik oldala. Az érem másik oldala. A dinamitot sem háborúzni találta fel Nobel Alfréd. Az eszköz
adott, az eszközt ne minősítsük. A használókon múlik értéke.
A kép forrása: http://www.irisz.hu/
Sebők Lili
2004. május 09., vasárnap 17:12
|
