CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 28., csütörtök, Gedeon, Johanna napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Hírek - események  

Sopron-Fraknó gyalogtúra

A régi soproniak emlékezete még megőrizte azokat az időket, amelyekben Sopronból útrakelvén, az Asztalfőn keresztül, a nem túl nehéz turistaúton  végighaladva látogattak nagyszüleik Fraknóig.
Aztán, a trianoni döntést követően, a ,,szerencsésnek" tartott soproni térség sorsa mégiscsak paradox módon mutatott rá élesen a történelem kegyetlen igazságtalanságára, akkor, amikor egyik napról a másikra volt kénytelen szembesülni azzal a környék, békeidőkbeli turistája, hogy ezután a megszokott túristaút megszakad, gyakorlatilag átléphetetlen határ állja az útját.

Nyolcvanhárom év után, a határokat teljesen megnyitó EU-s tagság igen nagyszerű, – és végre-valahára egy konkrétan megtapasztalható  –  élménye, hogy a többi között szintén elcsépelt szlogenné vált ,,határok eltűnése" egyszercsak tényleg valóság.

Ki-ki maga elgondolkozhat azon, hogy a Perkovátz-ház Baráti Köre felhívására miért is jelentkezett kb. háromszázötven résztvevő arra a Sopron-Fraknó gyalogtúrára, amely a régi időket idézvén, a monarchiabeli, több mint 20 kilométeres útvonalon vezetett végig.
S azon is, hogy a Szikra község, és Fraknó házai utcái miért annyira feltűnően szépek rendezettek, a túra fiatalabb résztvevői közül többen is rákérdeztek, az idősebbek, pedig évtizedeket, évszámokat emlegetve válaszoltak...
A természet szeretete, a közös és hasznosan eltöltendő hétvégi programnál többet jelentett a túra: a szervezők szándéka szerint is, és az élményt szerint is.

Jelezte ezt az, hogy a Asztalfői ,határátkelés" pillanatában felcsendült a Himnusz, (és előkerült ,,Huszárik Zoltán soha nem felejthető, Sopron szeretetével átszőtt barátságát" idéző nemzeti színű szalag is Kárpáti doktor táskájából), hogy a társaság az ezeréves határ mentén, a Rozália-gerincen is megállt egy pillanatra emlékezni. (S aki a gyimesi ezeréves határon már járt – amely egyébként egy adott országon – nevezetesen Románián – belül is majdnem annyira nehezen megközelíthető volt, mint a vasfüggöny által elválasztott eme nyugati – az egy pillanatra mégiscsak megérezte az összetartozás Kárpát-medencén átívelő erejét.).

S az is jelez valamit, hogy Szikra (Sieggraben) polgármestere Vinzenz Jobst szívélyes szavakkal üdvözölte a soproniakat, akiknek jövetelét Dr. Manfred Grandits római katolikus plébános megáldotta.
S mikor a Rozália-kápolna mellől feltűnt Sopron, Bécs, és sokak szerint a távoli Pozsony, akkor újból megfogalmazódott az is, hogy nem a 25 kilométer megtétele volt a fontos, hanem az az egyszeri és megismételhetetlen, ami a régiekre való emlékezést a jelen történéseiért való hálával köti össze.


Sopron és a Fertő-tó látképe a Rozália-csúcsról

Fraknó polgármester-asszonya Reismüller Friederike a Rozália-kápolnánál az egymásratalálás öröméről szólt, Wutzlhofer Walter, a helyi turistakör elnöke pedig arról, hogy a soproni ,szomszédok" mindig szívesen látott vendégek Fraknón.

Ekkorra már közel hét órája menetelt a társaság a Fehér úti-tó - Asztalfő - Szikra - ,,Esterházy-Strecke", az 1000 éves magyar határ határkövei között 3,5 kilométeren át a Rozália-geincen útvonalon, időközönként egy-egy pihenőt is beiktatva.

A 762 méteres magasságban található kápolnától aztán a Fraknói várig vezető közel 3 kilométeres, többnyire erdő között vezető úton a közben megeredt esőben majd mindenki bőrig ázott, de ez a tény a társaság hangulatát nem zavarta, inkább a Blaguss utazási iroda autóbuszaiba való beszállás ütemén lendített.

A nyolc autóbusz aztán Sopron felé vette az irányt. A túra is annyira szép emléke marad majd mind a háromszáznál több – az öt évestől a nyolcvanéves koroztályt képviselő –  résztvevőnek, mint amilyen a nagyszülők, dédszülők idejében is volt, amiről majd lehet mesélni az utánunkjövőknek, de már nem azért, hogy fogalmuk legyen arról, hogy milyen a határok nélküli világ, hanem azért, hogy ők maguk is útra kerekedjenek.

T.É.

Tekintsék meg a túráról szóló képriportunkat!
 

Indulás a Perkovátz Ház elől
Fehér úti-tó  - "Start"
Asztalfő-határ: útlevélkezelés, pihenő
Szikra (Sieggraben) - Sportpálya pihenőhely
"Esterházy-Strecke" - Az 1000 éves határon
A Rozália-hegység csúcsán a kápolnánál
A Fraknói vár felé a zuhogó esőben
Hazafelé - Kilátás a buszból
 
Fotók: TZS és TSZ
 



2004. május 12., szerda 08:41


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület