A régi soproniak emlékezete még megőrizte azokat az időket, amelyekben Sopronból útrakelvén, az Asztalfőn keresztül, a nem túl nehéz turistaúton  végighaladva látogattak nagyszüleik Fraknóig.
Aztán, a trianoni döntést követően, a ,,szerencsésnek" tartott soproni térség sorsa mégiscsak paradox módon mutatott rá élesen a történelem kegyetlen igazságtalanságára, akkor, amikor egyik napról a másikra volt kénytelen szembesülni azzal a környék, békeidőkbeli turistája, hogy ezután a megszokott túristaút megszakad, gyakorlatilag átléphetetlen határ állja az útját.

Nyolcvanhárom év után, a határokat teljesen megnyitó EU-s tagság igen nagyszerű, – és végre-valahára egy konkrétan megtapasztalható  –  élménye, hogy a többi között szintén elcsépelt szlogenné vált ,,határok eltűnése" egyszercsak tényleg valóság.

Ki-ki maga elgondolkozhat azon, hogy a Perkovátz-ház Baráti Köre felhívására miért is jelentkezett kb. háromszázötven résztvevő arra a Sopron-Fraknó gyalogtúrára, amely a régi időket idézvén, a monarchiabeli, több mint 20 kilométeres útvonalon vezetett végig.
S azon is, hogy a Szikra község, és Fraknó házai utcái miért annyira feltűnően szépek rendezettek, a túra fiatalabb résztvevői közül többen is rákérdeztek, az idősebbek, pedig évtizedeket, évszámokat emlegetve válaszoltak...
A természet szeretete, a közös és hasznosan eltöltendő hétvégi programnál többet jelentett a túra: a szervezők szándéka szerint is, és az élményt szerint is.

Jelezte ezt az, hogy a Asztalfői ,határátkelés" pillanatában felcsendült a Himnusz, (és előkerült ,,Huszárik Zoltán soha nem felejthető, Sopron szeretetével átszőtt barátságát" idéző nemzeti színű szalag is Kárpáti doktor táskájából), hogy a társaság az ezeréves határ mentén, a Rozália-gerincen is megállt egy pillanatra emlékezni. (S aki a gyimesi ezeréves határon már járt – amely egyébként egy adott országon – nevezetesen Románián – belül is majdnem annyira nehezen megközelíthető volt, mint a vasfüggöny által elválasztott eme nyugati – az egy pillanatra mégiscsak megérezte az összetartozás Kárpát-medencén átívelő erejét.).

S az is jelez valamit, hogy Szikra (Sieggraben) polgármestere Vinzenz Jobst szívélyes szavakkal üdvözölte a soproniakat, akiknek jövetelét Dr. Manfred Grandits római katolikus plébános megáldotta.
S mikor a Rozália-kápolna mellől feltűnt Sopron, Bécs, és sokak szerint a távoli Pozsony, akkor újból megfogalmazódott az is, hogy nem a 25 kilométer megtétele volt a fontos, hanem az az egyszeri és megismételhetetlen, ami a régiekre való emlékezést a jelen történéseiért való hálával köti össze.

Sopron és a Fertő-tó látképe a Rozália-csúcsról

Fraknó polgármester-asszonya Reismüller Friederike a Rozália-kápolnánál az egymásratalálás öröméről szólt, Wutzlhofer Walter, a helyi turistakör elnöke pedig arról, hogy a soproni ,szomszédok" mindig szívesen látott vendégek Fraknón.

Ekkorra már közel hét órája menetelt a társaság a Fehér úti-tó - Asztalfő - Szikra - ,,Esterházy-Strecke", az 1000 éves magyar határ határkövei között 3,5 kilométeren át a Rozália-geincen útvonalon, időközönként egy-egy pihenőt is beiktatva.

A 762 méteres magasságban található kápolnától aztán a Fraknói várig vezető közel 3 kilométeres, többnyire erdő között vezető úton a közben megeredt esőben majd mindenki bőrig ázott, de ez a tény a társaság hangulatát nem zavarta, inkább a Blaguss utazási iroda autóbuszaiba való beszállás ütemén lendített.

A nyolc autóbusz aztán Sopron felé vette az irányt. A túra is annyira szép emléke marad majd mind a háromszáznál több – az öt évestől a nyolcvanéves koroztályt képviselő –  résztvevőnek, mint amilyen a nagyszülők, dédszülők idejében is volt, amiről majd lehet mesélni az utánunkjövőknek, de már nem azért, hogy fogalmuk legyen arról, hogy milyen a határok nélküli világ, hanem azért, hogy ők maguk is útra kerekedjenek.

T.É.

Tekintsék meg a túráról szóló képriportunkat!
 

Indulás a Perkovátz Ház elől
Fehér úti-tó  - "Start"
Asztalfő-határ: útlevélkezelés, pihenő
Szikra (Sieggraben) - Sportpálya pihenőhely
"Esterházy-Strecke" - Az 1000 éves határon
A Rozália-hegység csúcsán a kápolnánál
A Fraknói vár felé a zuhogó esőben
Hazafelé - Kilátás a buszból