Írta: Dr. Holló József Ferenc honvéd vezérőrnagy, a Rákóczi Növendékek és Hadapródok Baráti Körének tiszteletbeli elnöke

A Monarchia területén működő katonai nevelőintézetek: az alreál és főreál iskolák, többek között a magyar királyi Rákóczi Ferenc Honvéd Főreáliskola és a Zrínyi Ilona Tiszti Leánynevelő Intézet kitűnő hölgyeket és urakat, tiszteket és értelmiségi kiválóságokat adott Magyarország számára. Ők, akiket nagyra becsülünk, sajnos napjainkra egyre fogynak, de a maradók még vállukon viszik a magyar katonai hagyományőrzés intézményét és vezetik a tisztesség zászlóshajóját szívet melengető elszántsággal, tenniakarással. Ők, akik a mai magyar tisztképzés önzetlen segítői, a magyar katonai erény és hagyomány ápolásának zászlóvivői.

Jóleső érzésekkel olvastam anno a Katonaiskolák a hűség városában című könyv lektorálása során azt a sok-sok eredményt, a tisztességet és katonai elkötelezettséget, az emberi tartást, amely a mai nemzedékek számára is példaértékű.

Hagyományőrzés! Emlékezés! Mit is jelent ez a két sokat sejtető szó? Talán annyit, hogy a jó példákat, kitűnő módszereket mindenképpen át kell adni az utódoknak, és soha sem szabad elfelejteni, hogy azok valóban embert próbáló időkben születtek és - nemzetünk megelégedésére - kitűnő hazafiak által kipróbáltattak.

Ars poéticájukban hirdették és hirdetik a hazafias nevelés és a hivatástudatot követelő katonai pálya fontosságát, a tisztesség és erkölcs prioritásait. A fontosabb élet-utak bemutatásával, a nehéz korszakok leküzdésében tanúsított helytállással igazán elismerésre méltó hiteles és bizonyító példák sorát mutatják a mának. Hűséggel és tisztességgel emlékeznek a szeretett hazánkért és nemzetünkért életüket is feláldozó hősökre! Minden évben Sopronban, a Batthyány téren lévő emlékhelyen és az Egyetem aulájában, a gránit hősi emléktáblák előtt a régi harcosok és harcos hölgyek emlékeznek az elődökre, a hősökre, azokra, akik esküjükhöz híven a legdrágábbat, az életüket adták egy jobb világért.

Bajtársi összefogásuk példaértékű. De mindenképpen követendők azok a történeti hűségű és tudományos igényességgel szervezett osztálytalálkozók is, amelyeken az egykori idők kegyes és kegyetlen dolgai is elhangozhatnak. Az osztálytalálkozókon sajnos egyre kevesebben vannak a joviális, jó svádájú idősödő urak és a kiváló, most is szép arcú Zrínyista hölgyek. Ám a “lenni, vagy nem lenni" kérdések nem torkoll-hatnak “nem lenni" válaszba. A lelkesedés, az öröm túltesz minden fizikai megpróbáltatáson, túllendít a csalódásokon, hiszen nemes célt szolgálnak Ők, akik több mint egy évtizede segítík például a győri Béri Balogh Ádám katonai gimnáziumot és próbálják a fiatalokba átplántálni azokat az igazi erényeket, amelyek manapság egyesek szemében csak úri cifraságnak tűnnek. Pedig nem így van! Ma is fontos az emberi kapcsolatokban az örök érvényű szabály: Tisztesség-Becsületesség-Hűség! és A Hazáért mindhalálig! köszöntés mindenek felett álló, mély tartalmú hitvallása.

Az emlékezésbe néha szomorúság is vegyül, amikor azokra emlékezünk, akik már nem lehetnek közöttünk. Ugyanakkor az emlékezés erőt ad mindazoknak, akik még valamit adhatnak az utókornak. Fontosak ők, fontos a tevékenységük, mert példát mutatnak és adnak a mögöttük jövő nemzedékeknek emberségből, tisztességből, becsületből. Szebben és jobban ezt nem is lehet tenni, mint ahogy ők teszik, ezért fontos, hogy ez a Baráti Kör minél tovább éljen és akik bírják, akik még “fiatalok", továbbvigyék a lángot.

A sok-sok rendezvény - a soproni iskolaünnepek, a Rákóczi Napok, a Rákóczi-Deák emlékév megemlékezései -, úgy gondolom, hogy méltó módon fémjelzik e csodálatra méltó csapat igazán hasznos tevékenységét.

Molnár László, nyug. múzeumigazgató, a soproni Rákóczi-, és Deák-megemlékezések fő szervezője, Holló József Ferenccel

Ezen gondolatok jegyében bocsátom útjára az Emlékkönyvet, amely méltóképpen tükrözi és megőrzi az utókornak, hogy volt egy csapat akik rendkívül sokat dolgoztak és dolgoznak azért, hogy a fejekben és a szívekben tiszta érzelmek, a Haza iránti szeretet és elkötelezettség, a katonai becsület és helytállás méltó helyet kapjon.

Ott fent, a Magyar Honvédség virtuális égszínkék egén a Rákóczisok és Zrínyisták csodálatosan fénylő csillaga még sokáig segítsen nekünk a tájékozódásban és fényével mutasson utat, hogy el ne tévedhessünk. Ezért is fontosak ők! Óvjuk és segítsük őket, mert rohanó világunkban ők a mi vezérlő csillagaink.

Kedves Zrínyista hölgyek és Rákóczi növendék urak, vigyázzunk egymásra, mert még nagyon sok közösen elvégzendő feladat vár mindannyiunkra!

Budapest, 2003 decemberében