Tornyok árnyékában

Hogyan festett Sopron, mikor a belváros tele volt még római polgárokkal, középkori szerzetesekkel, királyokkal, hercegekkel, kőfaragókkal, ácsokkal, derék bortermelőkkel és iparosokkal? Amikor naponta történetek események, szüntelenül forgott a mindennapi élet palotákban, utcán, piacon? Ágoston Ernő pasztellképei a Városháza fogadótermében őrzik ezt. Csupa-csupa esemény. Most? A csendes belváros az utóbbi időben még csendesebb lett. Szinte úgy érzi az ember, hogy nem is élő városban sétál, hanem egy-két kíváncsi látogató társaságában szabadtéri építészeti múzeum elegáns termeit járja. Épp csak a bóbiskoló teremőr hiányzik.

Minap a várost az ICOMOS - a műemlékek nemzetközi szervezete - történeti városok bizottságának tagjai tisztelték meg, az apró részletekig hozzáértő műemlékvédők, kifinomult érzékű városrendezők, kiváló építészek. Tegyük hozzá, nem először jártak Sopronban. A program ezúttal nem engedte meg, hogy a település minden fertályát bejárják, csupán a városfalakkal körbevett belváros megtekintésére futotta az idejükből. Megcsodálták a történeti rész szépségeit, örültek a szakszerűen helyreállított házaknak, a régészek és a művészettörténészek új felfedezéseinek. De hova tűntek az emberek a belvárosból? - kérdezték.

Rácsodálkozunk magunk is, de lám, ki nem a helyünkben? Hova tűntek az emberek a belvárosból? Aligha akad olyan soproni, aki ne tette volna fel magának a kérdést, esetleg ne mondta volna, hogy életre kell kelteni ezt a részt - alkalmazkova az új követelményekhez, nem tagadva meg a környezet szellemét. Sok mindenről tanúskodnak a házak, belső udvarok, utcák, átjárók, terek. Tornyok árnyékában a város "szíve" nem dobog jól, a vérkeringés akadozik.

Beletörődni mégse lehet.
 

Dr. Gimesi Szabolcs polgármester:

- Történelmi tény, hogy műemléki belvárosaink legtöbbje a második világháború után a legszegényebbek lakhelyévé vált. Vannak települések, ahol mára a „belvárosban lakás” ismét a magasabb társadalmi pozicíó jelképe lett, több helyen éppen a történeti városmagban alakult ki igazi versenyhelyzet a lakáspiacon. A belvárosi lakások magas áron, egyedülálló "eszmei értékük" elismerésével kelnek el. Nálunk ma is sok a szerény igényű, rossz adottságú lakás. Piaci helyzetről egyelőre nem beszélhetünk. Pedig a világon mindenütt tudják, hogy a történeti környezetet becsülő, anyagilag is tehetős lakosság felpezsdíti egy-egy történeti negyed életét. Sopronban ma ez még nem így van. Az utóbbi tizenkét esztendő ugyan kedvezett a tervek valóra válásának, üzletek, vendéglátó egységek nyitottak ki, de hiába alkalmazkodtak az új követelményekhez, ráfizetés lett a vége. Osztrák kolléga mondta, régóta jár Sopronba, de a Várkerületnél beljebb még nem jutott. A kérdés most az: szabad-e, lehet-e túlságosan erőltetni, hogy üzletek, kereskedelmi egységek jöjjenek ide, amikor bankok, presszók, kávéházak, utazási irodák zárnak be, mennek kifelé. A belváros - az úgynevezett szilvamag - épületeinek jelentős része szociális bérlakásokat jelent. Lakóbelváros volt ez a rész, a mostaniak se szeretik, ha a környezetükben olyan tevékenység van, ami zavarja őket. Dehát nem lehet minden bolt antikvárium! Azután figyelembe kell vennünk kereskedelmi, kulturális, igazgatási szerepet. Igazából a város szerkezete sem alkalmas arra, hogy a turisták ide jöjjenek. Gondot jelent a parkolás, az utcák sem felelnek meg mindenben a mai kor igényeinek. Természetesen szükség volna parkolóházakra, a város szorgalmazná ezek építését, de nincsenek olyanok, akik ebben üzletet látnának.

- Háromféle szerep ütközik: a múzeumi, a múlt megőrzése, a lakófunkció, hogyan lehet emberibbé tenni a városnak ezt a részét, és van a turizmus, ami nem mindig esik egybe az első kettővel. A belváros a továbbiakban is sok munkát ad építészeknek, városrendezőknek. Szeretnénk mielőbb megoldást találni, mielőbb változtatni a mostani helyzeten úgy, hogy itt legyen a vendég, a turista, ugyanakkor a lakókat se zavarja a változás. Kérdés az is: mi lesz a lakásnak épült műemlékek sorsa? A műemlékvédelmisek úgy gondolják, ne társasházak legyenek, mi pedig azt mondjuk, nincsen pénzünk az épületek fenntartására. A javaslatokat egyeztetnünk kell, olyan megoldáson gondolkodunk, ami kedvező lehet a tulajdonosoknak. Szeretnénk, ha az igényességre törekvő vállalkozói szellem újraébredne, a meglévő értékek megmentését és gazdagítását célozná, éppen azért, hogy a belváros életereje tovább ne gyöngüljön, hanem olyan legyen, amilyen adottságai szerint lehetne.

A visszahódítható presztízs reményében még sokan élnek, sokan vannak, akik eleven városlelket szeretnének.
 
 

Dr. Winkler Gábor egyetemi tanár:

-A patinás belváros valóban egyre csendesebb. Már az utcai zenészek is csak a várostorony kapujáig merészkednek. Úgy tűnik, a Fő téren túl alig él meg valaki.. Ami engem nagyon bánt: az elhagyatottság egyre inkább a városképben is érződik. A várfalak mentén kialakított sétányok kihaltak, lepusztultak. A Sax-ház reneszánsz udvarából sietve hátrálnak ki a turisták, az udvarban romos háztartási gépek és járművek. Az Eggenberg-ház udvarában hiába keressük az egykor oly népszerű vendéglőt. Az ürességnek és a kihaltságnak az egyik oka az, hogy a történelmi belváros a régmúltban sem volt kimondott kereskedői negyed. Sokkal inkább előkelő lakhely, közigazgatási és egyházi központ, a hely közéletének színtere. Régen csak a boltok törekedtek a várkörre, ma a bankok, irodák, képviseletek is ott érzik magukat igazán jól. Persze, vannak gyakorlati okok, sok a becses építészeti emlék, a műemléki hatóságok pedig szigorú követelményeket támasztanak az itt vállalkozókkal szemben. Hosszan tartó engedélyezési eljárás, sok-sok megkötés, ez áll útjába az új ötleteknek. A gépkocsiforgalom megcsendesítése sem kedvez az itteni vállalkozásoknak. A jó vevő autón érkezik - az amerikai mondás járja erre. Nem szeretném, ha a belváros egyetlen nagy, rikító és zajos „shopping center” lenne. Valamiféle „Disneyland”-nek sem örülnék. Először a lakások használati színvonalán emelnék, emellett pedig óvatosan, okosan az idegenforgalmat növelném, olyan rendszeres eseményekkel, amelyek az élénk Várkerületről ide csalják a látogatókat. Nem lehetetlenség. Bostonban például minden péntek, szombat és vasárnap este eljátsszák a híres „tea-délután” eseményeit. És a városháza előtti tér roskadozik a helyiektől meg a turistáktól..

- Végül türelemre inteném a polgártársaimat. A belváros nincs tragikusan rossz állapotban, kapkodásra nincs okunk. Miközben aggódva nézzük a belváros életét, örvendetes jelenségeket is tapasztalunk. Rendeződött a Templom utcai házak sorsa, magánerőből újultak meg, szakszerűen, látványosan. A 20. számú épületben a Wollner Kft. megbízásából elkezdték egy, a belvároshoz méltó szálloda kialakítását. Az elvesztett presztízst okos előrelátással, lépésről-lépésre kell megteremteni. Óvatosnak kell lennünk, előrelátónak, ám sose szabad elfelejtenünk, hogy földrészünk egyik érintetlen fennmaradt, zárt középkori városmagjáról van szó. Európa kultúrájának megismételhetetlen és utánozhatatlan csodájáról. Kár lenne hibázni.

Joó József