|
Varázslatos mandalák
Appeltné Szigeti Beáta négy éve foglalkozik
mandalákkal. Ekkor egyszerre hallott egy rádióelőadást egy festőről, s
olvasott egy újságban olyan dolgokat, amik megragadták fantáziáját. Elindult,
s megkereste a régóta elrejtett ceruzákat, s csakúgy önmagának elkezdett
rajzolni. Kezdetben csak színes ceruzával papírra, aztán rátalált a vízfestékre.
Egy idő után már bátrabban kísérletezett. Jött a kréta és jött az akril,
de ez most már fára álmodva. Neki ezek a mandalák egyszerre a lelki gyermekei,
szerelmei, mesterei.
Ha a Széchenyi István Városi Könyvtár emeletén található
kiállítását szemléli az ember, megérinti valami. Elgondolkodik, eltűnődik,
s érzi, hogy valami megmagyarázhatatlan nyugalom árad belőlük, s ezáltal
belőle is.
Mi is a mandala? S mi okozhatja ezt a varázst,
amit a laikus, hozzá nem értő ember is azonnal megérez?
A mandala ősi, szanszkrit kifejezés, jelentése
"kör". A hinduizmusban és a buddhizmusban motívumként használják, mely
a világegyetemet és az istenek hatalmát szimbolizálja, s a meditáció eszközéül
szolgál. Különbözőképpen értelmezik. Lehetnek a teljesség és az egység
vagy napkorong szimbólumai, s talán "kapuként" szolgálhatnak a belső szent
síkokra. Körökből és vonalakból áll, amelyek geometrikusan helyezkednek
el. A központ általában egy pont (bindu) körül helyezkedik el. Mintázatát
nagy szakértelemmel, pontos számítások alapján helyezik el, amelynek köszönhetően
minden mandalának más és más hatása van. Megfesthetik valamilyen vászonra
vagy fára, de ki is faraghatják őket. Lehetnek egészen kicsik vagy könyvlap
nagyságúak, sőt léteznek templomterem méretűek is.
Hamvas Béla gondolatai alapján a mandala az abszolút
megnyilatkozás. Amikor leszáll és az értelmet eléri, ideává lesz, amikor
már kapcsolódik a külsőhöz, szimbólummá, amikor a kép és az ész kezd benne
megjelenni, mítosszá, amikor az idea, a szimbólum és a mítosz elhalványodik,
lesz költői nyelvvé, amikor a költői nyelv is elsápad, keletkezik a köznyelv.
A mandala mozgás, az élet kereke, az univerzum
leképezése, mindig egy középpontból indul ki, kifelé törekszik, s a sokféleségből
egyidejűleg halad egy középpont felé. Ezt az alapmintát minden ember felismeri,
mert magában hordja
Ugyanakkor az átformálódás, az átalakulás, az örök
értelem örök hordozója. Ez pedig a Mély-én, a személyiség teljessége, amely,
ha minden jól megy, harmonikus, ámde nem tűr el semmiféle önáltatást. A
mandala a centrum. Ez a kifejeződése minden útnak. Út a középponthoz, az
egyénné váláshoz. Az ember szempontjából így hangzik a döntő kérdés: vállalod-e
a végtelent vagy sem? Ez életének kritériuma. Csak akkor nem vesztegetem
érdeklődésemet semmiségekre, és csekély jelentőségű dolgokra, hogyha tudom,
hogy a határtalan a lényeg.
A kiállítás június 30-ig tekinthető meg a könyvtár
nyitvatartási idejében. Szeretnénk, ha minél több embernek okozhatna alkotásaival
örömet, megnyugvást. Higgyék el, varázsuk van!
Cs.Á.
2004. május 21., péntek 23:51
|
