Egy lázadó ember pálfordulása

Isten dicsőségének magasztalására alkotott minket a Teremtő -mondja Pál apostol az Efézusiakhoz írt levelében. A dicsőítés lelkülete azonban sok ember szívében heves lázadássá változott át.
Most elsősorban nem azokra gondolok, akik magukat sátánistáknak nevezik, hanem azokra az emberekre, aki Isten nélkül tervezik munkájukat, családjukat, idejüket.

„Bolond mondja szívében, hogy nincsen Isten” -írja a zsoltáros. Én sokáig ateistának vallottam magamat, ez azonban abból a sértődöttségből és gyűlöletből fakadt, amit Isten iránt éreztem. Egyszerűen nem akartam foglalkozni egy olyan Úrral, aki annyi szenvedést, igazságtalanságot okoz a világban, s az én életemben. Magam ura akartam lenni, aki saját erejében, értelmében bízva megtervezi saját boldogságát. Mint Camus pestisének orvosa humanistának valottam magamat, aki sohasem alázza meg magát egy bűntető Úr előtt. Úgy hittem bizonyos értelemben erkölcsileg Isten fölé emelkedhetek, s nincs szükségem az Ő segítségére, megtalálom nélküle is örömömet.

Ez a lelkület akkor változott meg, amikor Isten megmutatta nekem, milyen is valójában. Megismertem Őt, mint aki úgy szeretett engem, hogy az Ő egyszülött Fiát adta értem azért, hogy örök életem lehessen, ha hiszek Benne. Jézus Krisztus által megértettem, hogy Isten jó, s hogy Ő valami hatalmas ajándékot szeretne nekem adni.

Hat éve annak, hogy elfogadtam Istennek ezt az ajándékát, azóta hiszek benne, azóta vezeti életemet, s azóta képes vagyok dicsőíteni Őt. Elvette szivemből a lázadást, a keserüséget, s helyette betöltött az Ő örömével, szeretetével.

Meggyőződésem, hogy nekünk mai embereknek arra van szükségünk, hogy megértsük, hogy jó az Isten, lehet benne bízni, s van megoldása kérdéseinkre, problémáinkra.

Merényi Zoltán