Menjünk 230 évet visszafelé és nézzünk körül mit látunk ezen a sarkon állva. 
A lábunk alatt folyik a Muhlbach-nak nevezett Bánfalvi patak. Eppen előttünk egy viztároló kétfelé osztja a patak vizét. A baloldali ág a Színház utca helyén a 15-2o méter széles és 2 m mély várárok vizét táplálja. A másik ág a Széchenyi tér irányába folyva egyrészt a várárkot táplálja, másrészt két víztárolóba folyik.

Ez a ház volt a Pejachevichek első palotája 1784 és 1920 évek között. A Prisomán családtól negvásárolt házat Pejachevich Károly átépítette és az a forma a mai napig megmaradt. A palotában hangversenyeket, színieiőadásokat tartottak, neves történelni személyiségeket láttak vendégül. Például József nádort aki a műszaki egyetemet alapította, Ottó főherceget, akinek fia - a későbbi IV. Károly király 6 - 9 éves korában itt tanult meg magyarul Tormásy János soproni tanítótól.

Nézzük a következő épületet.
A mai Petőfi iskola helyén lévő várárok feltöltésével Pejachevich Károly 1788-ban Kaszinót - vigadót építtetet Az akkor két emeletes épületet Ringer József kismartoni épitész tervezte, akinek nevéhez fűződik a nagycenki Széchenyi kastély építése is. Hangsúlyozni kell, hogy a nemzeti művelődés és haladás szempont:jából nagy jelentőségű a Kaszinó intézmény elsőként valósult meg, hihetően a egész országban. A Széchenyi István által alapított pesti Nemzetii Kaszinó, csak 1827-ben, 30 évvel később kezdte működését "közhasznú eszmecserék és kellenes társalgás útján". A földszinten tágas táncterem volt, hét társalgó, két konyha, fedett tekepálya és 'billiárdszobák segítették Sopron társadalni életének beinditáát. Liszt Ferenc 1820-ban itt tartotta első nyilvános fellépését.  Az 1834 évi tűzvészben a Kaszinó is rnegrongálódott, de egy éven belül újjáépítették. Ebben kapott helyet az 1843-ban megalakult Kaszinó Egyesület. A 240 tagja között Széchenyi István is szerepelt. A Kaszinoban folyt társadalmi életről 1839-1842 között Sachta Etelka naplója száraol be, amelyhez Csatkai Endre még 540 magyarázó lábegyzetet irt. A kötet tiz Pejachevichet sorol fel a Széchenyiek, Bezerédjek, Dőryek, Felsőbüki Nagyok társaságában. A Pejechevichek, tehát nem csak alapítói, kezdeményezői, hanem folytatói is voltak a város társadalmi életének. A Kaszinót 1849-ben, a szabadságharc önkénye szünette meg, átalakitva kaszárnyává.

A mai Széchenyi iskola területén, a Templom utca-Liszt Ferenc utca között egy 1640-ben épített Szárazmalom helyezkedett el. A deszkáből épített házat
kőszinházzá épitették át. Magyarország második kőszinháza lett a pozsonyi után. Pejachevich Károly 1788-ban házat épitett a telekre és kibérelte a szinházat is. Az előadások színvonalát tetőpontra juttatta Shakespeare Schiller és Lesssing műveinek bemutatásával. Az első magyar nyelvű szinielőadást 1792 áprilisában az evangelikus líceum Magyar Társasága adta elő. A volt szárazmalomban berendezett színház a Petiőfi téri színház 1841 évi felavatásátral szűnt meg. A város 1851-ben építette a kétemeletes iskolát

A mai Magyar Művelődés Háza, a Konferencia és Kulturális Központ telkén a Pejachevichek 1798-ban jelennek meg tulajdonoskent. Emlitettem,hogy a Kaszinót a szabadságharc után megszüntették.  A Kiegyezés után Hillebrand Vince kezdeményezteaz új - immár harmadik – Kaszinó épitését, az olasz bástya elbontásával. A Pejachevich család átadta a területet, melyen 1875 január 21-én
ünnepélyesen megnyilt a Kaszinó. Többszöri átalakitás után ma is Sopron legrangosabb Kulturális Központja.

A Pejachevich család építkezéseiről, alkotásairól, társadalmi-kulturális tevékenységéről összefoglalva elmondható, hogy Sopronban előkészítették a magyar történelem 1825-1848 közötti - reformkornak nevezett - korszakát, amelynek aztán főszereplői Széchenyi István, Kölcsei Ferenc, Fáy András, Kossuth Lajos és Wesselényi Miklós lettek.
A Pejachevichek ezen tevékenységét elődeink a Kiegyezés után 1869-ben - az országos utcaházszámozást szabályozó évben – elismerték azzal, hogy az utcácskát Pejachevich-köznek nevezték el. A köz hét évtizeden át viselte ezt a nevet. 
1947- ben kapta az Iskola-köz nevet.
A Pejachevich família a horvát-magyar közeledés jelentős családja volt. 
Örömmel tölt el bennünket, hogy az önkornányzati Közgyülés a köz nevét visszaadta. A kétnyelvű emléktábla felavatása is ünnepélyes esemény. 

Köszönöm, hogy ehhez megjelenésükkel hozzájárultak - mondta Molnár László beszéde..