A Holocaustra emlékezve
2004. július 4-én a Sopron
Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Soproni Zsidó Hitközség emlékezett
meg a Holocaust 60. évfordulójáról.
Elsőként az Új utcában koszorúztak.
|
Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata részéről
Hanzséros Ágnes helyezte el a koszorút
|
Egy idősebb zsidó férfi és
nő ma is olyan ritka látvány, mint egy derűs mosoly. Lelkük gyökeréig sebzettek
és viaskodnak a megbocsátás és a bosszú angyalával. Meg kell érteni, hogy
gyakran a bosszú angyala erősebb és a megbocsátás szelíd ereje csak a gyógyító
idővel szövetkezve hódítja meg lépésről lépésre a lelkeket.
Most itt álltak a túlélők Kanadából, az Egyesült
Államokból, Ausztriából, Ausztráliából és Európa számos országából. Megérkeztek
erre az alkalomra az ország minden tájáról, hogy szeretteikre, családjukra
emlékezzenek. Az Új utcában a gettó láncánál, a kegyelet virágainak és
kavicsainak elhelyezése után Szabados Ottó, a Soproni Zsidó Hitközség vezetője
szólt a tragikus múltról, s a mai antiszemitizmus fel-feléledő lángjairól.
A megemlékezés a zsidó temetőben istentisztelettel.folytatódott.
Emlékezni kell a gyerekekre, akik soha nem lehettek
felnőttek, akiknek ez nem adatott meg. Fiatal felnőttekre, akik alapíthattak
családot. Nagyszülőkre, szülőkre, akiktől elvették a nyugodt, békés öregkort.
Életben maradtak, de mégis folyton viaskodnak, s
emlékeznek, s igyekeznek megbocsátani önmaguknak azt, amiért életben maradtak!
Szégyellje magát az, aki ezt elkövette. Velük, ellenük. A zsidóság él és
élni fog és emlékezni arra, amit nem szabad elfelejtenie. Miért?! Van ennek
a borzalomnak, ennek az iszonyatnak miértje?! Megérthető, ésszel felfogható
logikája?!
Deutsch Róbert főrabbit idézve: “Szent kötelesség
felidézni a múltat és figyelmeztetni a világot, ilyen mélyre soha többet
nem süllyedhet.”
|
Szabados Ottó, Deutsch Róbert, Tóth Emil és
Dr. Heisler András az 1640 nevet tartalmazó mártíremlékfalnál
|
|
A megemlékezés kavicsa került az ismeretlen,
elhurcolt munkaszolgálatosok, deportáltak emlékművére
|
A Papréten állt-áll Schiller János 1891-ben épített
ortodox zsinagógája. 1944-ben a 4. számú háztól a tornacsarnokig 3 méter
magas palánkot húztak, ezután az Ikva patak képezte a gettóhatárt a hitközség
házáig.
Vasárnap délután Kutas László szobrászművész tizenhetedik
köztéri szobrának avatásával emlékeztünk a holocaustra.
“Gondolják el, most mindenki megfogja a holmiját,
ami nála van és együtt elmegyünk valahová. Most indulunk!”- mondta Walter
Dezső polgármester meghökkentő köszöntőjében.
Dr. Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke arról szólt,
hogy a magyar társadalomban, a lelkekben talán csak most kezdődött meg
a hatvan évvel ezelőtti tragédia feldolgozása.
Dr. Szita Szabolcs történész beszédében intett arra,
hogy a kirekesztéssel, a mássággal, az előítéletekkel szemben még mindig
sok a tennivalónk. Csak úgy tudjuk elfogadni egymást kölcsönösen és tisztelettel,
ha szembenézünk azzal, amivel szinte lehetetlen. De muszáj, de kell, mert
akkor újraéledhetnek bárhol a világon a bőrszárnyú törvények, szőrös tilalmak,
karmos jogfosztások.
Hiller István miniszter is a mindent átlényegítő
határról szólt. “Van olyan határ, amit nem léphet túl ember, sem isten,
sem törvény, mert onnét már nincs visszaút. A múltban, a valóságban, a
lelkekben, az egyének életében ez mégis megtörtént. És mindent meg kell
tennünk azért, hogy ez soha ne ismétlődhessen meg. Ezt a pillanatot örökítette
meg Kutas László szobrászművész.”
|
Dr. Heisler András, Kutas László, Dr. Szita
Szabolcs, Hiller István és Walter Dezső az avatóünnepségen
|
Az emlékmű alapját két kőtömb alkotja. Az alap 120×120×670
cm, az álló rész 250×80×30 cm mészkő. Az álló kő a gázkamra előtti helyiség
falát jelképezi. Az áldozatok a helyiség falán megszámozott fogasokra akasztották
fel ruháikat, bízva abban, hogy visszatérve ki-ki megtalálja az ott hagyott
ingóságait. (Az emlékmű alkotója Kutas László. Építészeti tervezés Winkler
Barna. Kivitelezés-kőmunkák Faragó János. Kivitelezés bronzmunkák CASTER
Öntöde, Kunos Mihály, Sprencz Jenő, Simó László. Kivitelezés gipszmunkák
Gégény Ferenc. Térrendezés Soproni Városüzemeltetési Kft.)
|
Kutas László Dr. Szita Szabolccsal
|
Az emlékműavatón a város szellemi, lelki érettségéről
tett tanúságot. Vallás, párt, korkülönbség nélkül állták körül az első
sorokban ülő túlélőket. Ők értették, és érezték, hogy hatvan év után a
város megtanul szembenézni a holocaust szörnyűségeivel, bár már ezt a mostani
korosztályt már nem terheli a bűn.
|
Közös emlékezés a túlélőkkel
|
Kutas László alkotása méltó ékessége lehet a Paprétnek.
Tervben van míves kovácsoltvaskerítés készítése és az alkotás megvilágítása.
(Jó lenne, ha most már az illemhely is megújulna.)
Tárgyalások folynak a zsinagóga megvásárlásáról,
felújításáról.
Milyen jó lenne, ha Sopron ismét gazdagodhatna egy
térrel, a Papréttel, amire megint büszkék lehetnénk, s nemcsak hányattatott,
mostoha sorsa maradna állandóan velünk.
Csiszár
Fotók: Lobenwein Tamás
2004. jĂşlius 06., kedd 12:10
|