CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. november 24., vasárnap, Emma napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Hírek - események  

A Holocaustra emlékezve

2004. július 4-én a Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Soproni Zsidó Hitközség emlékezett meg a Holocaust 60. évfordulójáról.
Elsőként az Új utcában koszorúztak.

Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata részéről Hanzséros Ágnes helyezte el a koszorút

Egy idősebb zsidó férfi és nő ma is olyan ritka látvány, mint egy derűs mosoly. Lelkük gyökeréig sebzettek és viaskodnak a megbocsátás és a bosszú angyalával. Meg kell érteni, hogy gyakran a bosszú angyala erősebb és a megbocsátás szelíd ereje csak a gyógyító idővel szövetkezve hódítja meg lépésről lépésre a lelkeket.

Most itt álltak a túlélők Kanadából, az Egyesült Államokból, Ausztriából, Ausztráliából és Európa számos országából. Megérkeztek erre az alkalomra az ország minden tájáról, hogy szeretteikre, családjukra emlékezzenek. Az Új utcában a gettó láncánál, a kegyelet virágainak és kavicsainak elhelyezése után Szabados Ottó, a Soproni Zsidó Hitközség vezetője szólt a tragikus múltról, s a mai antiszemitizmus fel-feléledő lángjairól. A megemlékezés a zsidó temetőben istentisztelettel.folytatódott.
Emlékezni kell a gyerekekre, akik soha nem lehettek felnőttek, akiknek ez nem adatott meg. Fiatal felnőttekre, akik alapíthattak családot. Nagyszülőkre, szülőkre, akiktől elvették a nyugodt, békés öregkort.
Életben maradtak, de mégis folyton viaskodnak, s emlékeznek, s igyekeznek megbocsátani önmaguknak azt, amiért életben maradtak! Szégyellje magát az, aki ezt elkövette. Velük, ellenük. A zsidóság él és élni fog és emlékezni arra, amit nem szabad elfelejtenie. Miért?! Van ennek a borzalomnak, ennek az iszonyatnak miértje?! Megérthető, ésszel felfogható logikája?!

Deutsch Róbert főrabbit idézve: “Szent kötelesség felidézni a múltat és figyelmeztetni a világot, ilyen mélyre soha többet nem süllyedhet.”

Szabados Ottó, Deutsch Róbert, Tóth Emil és Dr. Heisler András az 1640 nevet tartalmazó mártíremlékfalnál

A megemlékezés kavicsa került az ismeretlen, elhurcolt munkaszolgálatosok, deportáltak emlékművére

A Papréten állt-áll Schiller János 1891-ben épített ortodox zsinagógája. 1944-ben a 4. számú háztól a tornacsarnokig 3 méter magas palánkot húztak, ezután az Ikva patak képezte a gettóhatárt a hitközség házáig.

Vasárnap délután Kutas László szobrászművész tizenhetedik köztéri szobrának avatásával emlékeztünk a holocaustra.
“Gondolják el, most mindenki megfogja a holmiját, ami nála van és együtt elmegyünk valahová. Most indulunk!”- mondta Walter Dezső polgármester meghökkentő köszöntőjében.
Dr. Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke arról szólt, hogy a magyar társadalomban, a lelkekben talán csak most kezdődött meg a hatvan évvel ezelőtti tragédia feldolgozása.
Dr. Szita Szabolcs történész beszédében intett arra, hogy a kirekesztéssel, a mássággal, az előítéletekkel szemben még mindig sok a tennivalónk. Csak úgy tudjuk elfogadni egymást kölcsönösen és tisztelettel, ha szembenézünk azzal, amivel szinte lehetetlen. De muszáj, de kell, mert akkor újraéledhetnek bárhol a világon a bőrszárnyú törvények, szőrös tilalmak, karmos jogfosztások.
Hiller István miniszter is a mindent átlényegítő határról szólt. “Van olyan határ, amit nem léphet túl ember, sem isten, sem törvény, mert onnét már nincs visszaút. A múltban, a valóságban, a lelkekben, az egyének életében ez mégis megtörtént. És mindent meg kell tennünk azért, hogy ez soha ne ismétlődhessen meg. Ezt a pillanatot örökítette meg Kutas László szobrászművész.”

Dr. Heisler András, Kutas László, Dr. Szita Szabolcs, Hiller István és Walter Dezső az avatóünnepségen

Az emlékmű alapját két kőtömb alkotja. Az alap 120×120×670 cm, az álló rész 250×80×30 cm mészkő. Az álló kő a gázkamra előtti helyiség falát jelképezi. Az áldozatok a helyiség falán megszámozott fogasokra akasztották fel ruháikat, bízva abban, hogy visszatérve ki-ki megtalálja az ott hagyott ingóságait. (Az emlékmű alkotója Kutas László. Építészeti tervezés Winkler Barna. Kivitelezés-kőmunkák Faragó János. Kivitelezés bronzmunkák CASTER Öntöde, Kunos Mihály, Sprencz Jenő, Simó László. Kivitelezés gipszmunkák Gégény Ferenc. Térrendezés Soproni Városüzemeltetési Kft.)


Kutas László Dr. Szita Szabolccsal
Az emlékműavatón a város szellemi, lelki érettségéről tett tanúságot. Vallás, párt, korkülönbség nélkül állták körül az első sorokban ülő túlélőket. Ők értették, és érezték, hogy hatvan év után a város megtanul szembenézni a holocaust szörnyűségeivel, bár már ezt a mostani korosztályt már nem terheli a bűn.
Közös emlékezés a túlélőkkel
Kutas László alkotása méltó ékessége lehet a Paprétnek. Tervben van míves kovácsoltvaskerítés készítése és az alkotás megvilágítása. (Jó lenne, ha most már az illemhely is megújulna.)
Tárgyalások folynak a zsinagóga megvásárlásáról, felújításáról.
Milyen jó lenne, ha Sopron ismét gazdagodhatna egy térrel, a Papréttel, amire megint büszkék lehetnénk, s nemcsak hányattatott, mostoha sorsa maradna állandóan velünk.

Csiszár
Fotók: Lobenwein Tamás



2004. jĂşlius 06., kedd 12:10


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület