Első boncolgatás és költői kérdések fényképekkel
Sziasztok immár másodszor!
Ahogy megígértem, most belekezdek a vesézgetésbe.
Nagyon sokat halljuk, hogy az információ kora, az egyetemeken tanítják
az axiómát, hogy az információ pénz, az információ hatalom ! Vajon így
van-e ? Meg persze az értékrend, ami szerint az információ hatalom meg
pénz, az milyen ?
Minden reggel, ahogy megyek munkába, az út mellett egy digitális
kijelző adja tudtomra, hogy hány nap, hány óra, hány perc és hány
másodperc van még hátra az ezredfordulóig.
Miután ezt megtudtam, pár száz méterrel odébb egy tábla mutatja, hogy
ezévben hányan haltak meg eddig a pillanatig dohányzás-okozta
betegségekben. Aztán nem kell messze menni,hogy az ember a 100-zal
száguldó autóból is jól memorizálhassa a Dow Jones tőzsdeindexet,
ami szintén aktuális adatot mutat. A munkahelyen elárasztják az embert
az internetről áradó információk, a weblapok, amik a túlzsúfoltságtól
már követhetetlenek, a faxok százával ömlenek a gépből, telefonok...
Hát ez aztán rohanás a javából. Nem is nevezném Cool Világnak(de még
"Kulvilag"-nak sem) az ilyet. Érdekes dolgok azonban érik így
is az embert.
A minap például a főnököm Orlando-ba készült egy IBM-konferenciára,
illetve vásárra, de egy nagy csomag brossúrát is el kellett, hogy
vigyen magával, ami körülbelül 20 kg-ot nyomott. Szerda volt, és ő
csak pénteken utazott. A rövid latolgatás után maradt a csomagküldő
szolgálat. A cég állanó szállítóját választottuk, és a leggyorsabb
megoldásnak mutatkozott, hogy autóval kivittük a néhány percre levő
Calgary-i repülőtérre, és feladtuk. Szerda délután fél ötkor.
Célállomásként azt a szállodát adtuk meg, ahova menni
készült. Csütörtökön reggel nyolc óra előtt rámentem a csomagküldő cég
weblapjára, és rövid klikkelgetés után megtaláltam a
csomag-nyomkövetés pontot. Megkerestem az irodában a
feladáskor kapott papírokat, és néhány másodperc múlva ott állt a
képernyőmön, hogy hol tart éppen a csomag.
Az ilyen apróságokkal együtt persze, hogy a Calgary-i reptéren hánykor
rakták be a repülőgépbe, ki adta át, az illető digitális aláírása,
mikor rakodták át, mikor érkezett Floridába, ki vette át, mivel vitték
a szállodába, ott ki vette át, az ő digitalizált aláírása... A csomag
pénteken este ott várta a főnökömet a szobája közepén, és már jónéhány
órát eltöltött ott egyedül...
Ehhez mit lehet hozzáfűzni ? Szolgáltatás felsőfokon...
Sokat gondolkozva a szolgáltatások minőségén, azon, hogy a vállalkozók
mit meg nem tesznek azért, hogy a vevőiket megnyerjék, arra a
következtetésre jutottam, hogy ez egyfajta emberi
felszínességet szül. Az ember mindet érdekből csinál, így nyilván
képmutatás lesz belőle, hiszen az őszinteség az, ami hiányzik. A
kislány az étteremben úgy mosolyog, és úgy ajánlja az ételt, mintha
legalábbis ő főzte volna nekem személyesen, mert ilyen aranyos a
szentem,a munkaidő letelte után pedig nem biztos, hogy lát az ember
egy halvány felfelé görbülést a száján.
Ez okozhatja azt a tendenciát is, hogy az emberi kapcsolatok értéke
szörnyű romlásnak indult. Videókazettákat reklámoznak a tv-ben,
természetesen az 1-800-as ingyenesen hívható telefonszámmal, hogy
lássa a birka embertömeg, hogy a házaspároknak, akik beszélnek a
reklámban, mennyire megváltozott házastársi kapcsolatuk, szexuális
életük, és 20 év után újra egymásra találtak, és ezt csak a
videókazettának köszönhetik, és "hála a videókazettának", és még most
vegyük meg, míg van belőle, mert mi lesz akkor a mi házasságainkkal.
És most még fogkefét is adnak hozzá ingyen...
Híres, rádiós beszélgetőshow-tól a kevésbé híresekig emberek tucatjai
hívják fel a műsorvezetőt, abban a reményben, hogy azt mondja az
előadott családi-erkölcsi kérdésükre, amit ők várnak. Remélem érthető
! Önmagukat áltatják, és teljesen ismeretlen, idegen emberekre bízzák
kincseiket !
Az emberek a jóléti társadalomban némelyest elidegenednek. Nincsenek
jó kis veszekedések, mint a MÁV vonatokon, nincs igazi temperamentum,
csak nyakkendős emberek, mosolyok, sok-sok üres arc, Coca-Cola és
persze hamburger.
Na de a kritikából ugye nem élünk meg, ezért rögvest írok is azzal
kapcsolatban, amit a www.magyarnemzet.hu múlt keddi lapjain olvastam.
Azaz, hogy Magyarországon is szeretnének áttérni a vészhívószámok
egységesítésére, ennek azonban egyenlőre kemény akadályait és
hátrányát látják. Épp most magyarázta el valaki, hogy itt a városban,
de feltételezhetően egész Kanadában olyan rendszer van működésben,
hogy a 911-es telefonszám egy ilyen központi riasztóhely, ahonnan
továbbítják a kérést a helyszínhez legközelebb eső autóhoz. Legyen az
akár tűzoltó, mentő, vagy rendőr. Mindannyian széleskörűen ki vannak
képezve, és bizonyos fokig egymást helyettesíteni tudják. Gyakori
eset, hogy tűzoltó viszi a kórházba a beteget. (Mentőorvost még nem
láttam injekcióval tüzet oltani, de ezek után ezt is el tudom képzelni
:-)
Ígértem, hogy írok a Sziklás Hegységről.
Calgary a hegyek lábánál fekszik, amik északnyugat-délkelet irányban
futnak. A havas hegyláncok ámulatbaejtően szépek, különösen így télen,
tiszta, éles levegőben. Banff, Lake Louise azok a helyek, amik nagyon
kedveltek itt 200 km-es körzetben. 2 hete épp az utóbb említett tó
mellett jártam abból az apropóból, hogy nemzetközi jégszobrász
kiállítást rendeztek. Lake Louise egy moréna-tó, hatalmas
sziklákkal körülvett, gleccser által táplált vízzel. A tó jegén
dolgoztak a jégszobrász-művészek a megelőző napokban, és azon a
vasárnapon csodálatos alkotások tárultak a látogatók szemei
elé. A nemzeti motívumok egytől egyig, medvék, sasok, szarvasok,
harcoló indián, és még sorolhatnám.
Egy kis szarvas jégszobrát látjátok itt, és egy kísérletező - de meg
kell mondjam, nagyon amatőr - fotóst :-)
Most pedig kívánok szép napot mindenkinek !
Sziasztok !
Sztyopa
keszei@ibm.net
Calgary
1999. február 10., szerda 00:00