|
Orbán Fülöp Irma textilművész kiállítása
Orbán Fülöp Irma Marosvásárhelyről érkezett Sopronba.
A fenyvesektől övezett, Sóvidék, Szováta regényes szépségéről, a természeti
táj gazdagságáról Orbán Balázs Székelyföld leírása munkájában oldalakon
keresztül elragadtatással értekezik.
A 70-es évektől mesterségesen és a jól ismert módon ipari nagyvárossá
duzzasztott, valamikori csendes, magyar kisváros, Marosvásárhely, alig
60 kilométerre fekszik Szovátától, a helytől, ahol Orbán Fülöp Irma született.
Ezt fontos elmondani, hiszen az indulás környezte, az eszmélés környezete,
látványa, és közege kétségtelenül hat a későbbi művészi látásmód kialakítására.
Azon a vidéken a népművészet – főleg a falvakban – megőrizte még azt az
erejét, amely, a közösségnek, (mint bonyolult esztétikai jelenségben is
megjelenő) alkotóerejének, közös élményeken alapuló és élménytadó eredője.
Közben itt, Sopronban nem egy alkalommal a textiles műfaj teljes keresztmetszetében,
skálájában és pompájában felvonult már a Festőteremben. A szombathelyi
textilbiennálék nyerteseinek tárlataira gondolok. A textilhez tehát, mint
megismert művészeti ághoz, ki-ki habitusa, és ízlése szerint, saját tapasztalati
szerint viszonyulhatott.
De egyben biztosan mindenki egyetért. Abban, amit az Erdélyi Házbeli
tárlat is bizonyít: hogy azon a fejlődési pályán, amelyet a textilművészet
évtizedek alatt bejárt, önálló gondolathordozóvá vált, esztétikai továbbgondolásra
késztet, bizony autonóm önálló képzőművészeti műfajjá és egyben egyetemessé
vált.
Mit hozott Sopronba Orbán Fülöp Irma Marosvásárhelyről?
Egyrészt figurális megfogalmazású textilképeket, festményszerű alkotásokat,
vagy pedig elvontabb megfogalmazású, hatásukban és formanyelvükben grafikával
rokonítató, annak képi kifejezési eszköztárát mesterien használó kompozíciókat.
Másrészt: Népi ihletésű, és a népművészeti elemek, jelképek, szimbólumok
sűrített formanyelvén megfogalmazott képeket, a hagyományok szellemiségének
újrafogalmazásait, részleteikben, dekoratív elemeikben külön is a hagyománytisztelet,
a tiszta forrás, a gyökerek tiszteletének üzenetét hordozó alkotásokat.
A népművészetben rejlő, hatalmas ,anyagi és erkölcsi erőtartalék" (Kodály)
egyik eleme Orbán Fülöp Irma művészetének.
Ezt bizonyítják, a harmadsorban a gondolatok, érzelmek, szándékok, és a
létkérdések alapvető hordozóiként megjelenített az elvont és a konkrét
mezsgyéjén rendkívüli művészi érzékenységgel egyensúlyozó alkotásai. Ezek
az absztrakt kompozíciók formanyelvi gazdagságokban a technikabeli megoldások
sokszínűségében Orbán Fülöp Irma művészi credo-ának egységes művészi kifejezésmódjává
forrnak össze.
A szövedék szabályos rendjét tiszteletben tartani kényszerülő alkotó,
a gobelinek klasszikus technikája által adott, alap-vonalvezetéséhez képest
gyakoriak a felületet betöltő alakok átlós síkbeli megjelenítései. Ezáltal
nemcsak a képszerűség nyer, de dinamikus, elbeszélő jelleget kap a textilkép.
Egyébként a mozgás, a változás, azok energiái, feszültségei, a folyamatok
időbeli ábrázolása, azaz maga az idő, mint a az élet része és mérője, és
mint filozófiai kategória egyaránt megjelenik; több formájában is.
Egyrészt a művészetet szerető, a mai interaktív, és kíméletlen sebességeket
produkáló világban élőknek már az a tudat is szenzációnak számíthat, hogy
alig van a gobelinnél lassabban készülő mű. Akár egy évnél hosszabb ideig
is készül egy-egy alkotás Az időnek tehát ebben az értelem is vett tárgyiasult
valóságaiként is felfoghatók a művek.
De ennél másmilyen minőségű idő is megjelenik a textilképek által.
A műveknek az az ,,ideje", ameddig a szemlélő annak befogadójává válik,
mi több esztétikai újraalkotójává. Ez az idő egyénenként és képenként változó,
és ennek része az is, hogy egy-egy műhöz többször visszatérünk, hogy annak
minél több rétegét felfedezhessük.
S az előbbi két idő közül sejtjük, hogy az elkészültének ideje és annak
befogadására szükséges idő közül ez utóbbi van összefüggésben azzal az
idővel, vagy időtlenséggel, amelyben akár örök érvényűvé, örökké érvényessé
– örökkévalóvá? – válik egy-egy alkotás, ami tulajdonképpen a műalkotás
igazi mivoltának ismérve, és amelynek titka ritkán fedtetik fel a kortársak
előtt.
De az emberi életben mérhető időt mutatja pl. a Nemzedékek alkotás,
vagy az átlós köríves vonalvezetéssel, különböző színtónusokban megfogalmazott,
nem csak méretei, és komplex szerkesztettsége, és hangulati elemei miatt
monumentális Alkonyat.
Az időmúlás és ,,élet-múlás" visszafordíthatatlan folyamatának, filozófiai
megközelítésének egyik legszemléletesebb és legnagyszerűbb ábrázolása a
Homokóra textilkép, amelyben a jövő, a jelen s a múlt egyidejűleg ábrázoltatik
ki, úgy, hogy a még bármire (akár a jóra) használható lehetőségek, válnak
az immár megmásíthatatlan, örökre rögzült múlttá, és tényekké.
A technika jellegéből adódóan a szó legszorosabb értelmében is, (hiszen
ad abszurdum egy olajképhez képest), a megtörténtnek a merev és rögzített
formái meg nem változtathatók, át nem festhetők, legfeljebb visszafejthetők,
elbonthatók, ami a mű tönkretételét is jelentené egyben.
De időbeni változáshoz köthetők a képek belső ritmusai, – hullámzások,
körmozgások – amelyek a klasszikus technikának a lényegéből eredő ritmusán
túl, azzal rezonálva, vagy akár azt ellenpontozva –dinamikussá, mozgalmassá,
vagy éppen epikussá teszik a képeket.
A Páva című monumentális és szimbólumrendszerében is többrétegű falitextil
körívre komponált elemei, a ritmus és idő viszonylatában a mértékelés statikusságával
üzen, míg több képen a hullámzás határtalansága, akár annak organikus szabályozatlansága
teszi a szemlélőt egy-egy folyamat részévé.
Orbán Fülöp Irma kárpitjai az tapasztalatokat, élményeket ötöző,
és azokat újrafogalmazó alkotó szellem termékei. Az Erdélyi Háznak megtiszteltetés,
hogy a művész első önálló magyarországi kiállításának helyszíne lehet.
(Orbán Fülöp Irma textilművész kiállítása augusztus első hetéig látogatható
az Erdélyi Házban, Sopron, Fövényverem u. 15., munkanapokon 10-15 óra között.)
Tóth Éva
2004. jĂşlius 20., kedd 00:53
|
