Bizonytalan tartalmú nyilatkozatok a kormányátalakítás kapcsán
MR
Elvekben egyetértés, kevés konkrétummal. Így összegezhető az, amit a kormányátalakítási tárgyalásokról megtudhatunk a koalíciós pártoktól.
 Egyelőre semmi sem biztos a kedden kezdődött koalíciós kormányátalakítási tárgyalások után. A pártelnökök nyilatkozatai alapján úgy tűnik, hogy az MSZP és az SZDSZ az elvekben egyetért, egyelőre azonban kevés konkrétumban tudott megállapodni, annyi azonban biztos, hogy még a hónap vége előtt közlik, hogyan alakul át a kabinet. Erre utalt Kuncze Gábor az SZDSZ elnöke is miután tárgyalt a miniszterelnökkel.

- Annyi hír terjed már és annyi információ jelenik meg, - ezek egy része persze téves, más része meg átmeneti helyzeteket tükröz, - hogy ezt túl sokáig húzni nem szabad, mondja Kuncze Gáboz. A döntésnek nyilván belátható időn belül meg kell születnie.

Többszöri kérdésünkre sem árult el ennél többet Kuncze Gábor, csupán annyit tudtunk meg - és később erről az ügyvivő testület is állásfoglalást adott ki, - hogy a párt elégedett a minisztereivel és nem tart indokoltnak személycseréket. A pártelnök azt mondta: most nem aktuális az a kérdés, hogy megszűnik-e az informatikai minisztérium, bár kedden még arról volt szó, hogy ezt a lehetőséget is mérlegeli a miniszterelnök. Kovács László, a szocialista párt elnöke nem tartotta kizártnak a sportminisztérium megszüntetését sem, de lapinformációk szerint mára ez lekerült a napirendről.

- Egy ilyen szervezeti átalakítás együtt járhat nem szükségképpen, de együtt járhat minisztériumok megszűnésével és esetleg új tárcák létrehozásával, közölte Kovács László, aki így folytatta: lényeg az, hogy a kormány működése ne többe, hanem kevesebbe kerüljön.

Gyurcsány Ferenc sportminiszter posztjára a hírek szerint Baráth Etele a Miniszterelnöki Hivatal- és Mesterházy Attila a szaktárca jelenlegi államtitkára esélyes. Ami biztos, lesz egy fejlesztési tárca nélküli miniszteri poszt. Hogy ezt ki kapja, arról egyelőre csak találgat a sajtó, de újsághírek szerint Csillag István gazdasági miniszter neve is szóba került, bár az SZDSZ nem tartja indokoltnak a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium feladatainak átcsoportosítását.

- Például az Unió 2007-2013 közötti költségvetéséből adódó fejlesztési lehetőségeknek a koncepcióját fogja ez a tárca nélküli miniszter kialakítani, mondja a külügyminiszter, aki szerint ez most egy koncepcionális kérdés, minden konkrétum, legyen az személy vagy egy konkrét tárca sorsa, az még korai.

A jelenlegi külügyminiszter uniós biztosi megbízatása miatt október végén távozik a kormányból, de a szocialisták őszi, tisztújító kongresszusa után még egy bársonyszék megüresedhet. Hiller István kulturális miniszter ugyanis hivatalosan is bejelentette, hogy versenybe száll az MSZP elnöki posztjáért.
 Kádár Dóra

Két nappal az athéni olimpia megnyitója előtt a program néhány alapeleméről már fellebbentették a fátylat a görög szervezők, de természetesen a szerdai sajtótájékoztatón sem derült ki, hogy ki gyújtja meg majd a lángot, s milyen sztárok lépnek fel a három és fél órásra tervezett műsorban. Az előadásban keveredik majd a múlt és a jelen, a gála első felében az ötkarikás játékok és a házigazda ország története elevenedik majd meg. A második rész már a modern időket idézi, s a hagyományoknak megfelelően ekkor kerül majd sor a csapatok felvonulására, s a lánggyújtásra is.

Az biztos, hogy teltház, 70 ezer érdeklődő figyelheti majd a 4000 fellépőt érintő gálát, amelyben megelevenednek majd az olimpia és a görög történelem legfontosabb eseményei. A tájékoztatón az is elhangzott, hogy a legutóbbi próbán 17 perc alatt evakuálták a stadion közönségét. A tökéletes biztonságért minden helyszínen külön csapat dolgozik majd, mindegyik folyamatosan készül, de a szervezők reményei szerint "bevetésükre" nem kerül sor. (MTI)

Az ideológiai megközelítés láthatóan a stílus alsó szintjeit hívta elő, nemcsak az FDP és a német Zöldek megszólalásaiban (az előbbiek "özönvíz előtti, a valóságtól elszakadó"-nak nevezték a levelet, az utóbbiak szerint "az egyház a középkor és az újkor között ragadt"), hanem abban a bízvást alpárinak minősíthető válaszban is, amit a KDNP elnöke adott az SZDSZ kissé talán elhamarkodott, a világsajtó híradásaira építő nyilatkozatára. Nagy kár volna viszont, ha a vita a megszokott kardcsörtetéssé alacsonyulna. Nemcsak a téma fontossága - a nők esélyegyenlősége és a nemek társadalmi viszonyainak normalizálása - miatt, hanem azért is, mert a dokumentum érdemes arra, hogy komolyan elgondolkodjunk rajta.

A vatikáni állásfoglalás a nemek társadalmi viszonyának rendezésére kínál teológiai megalapozású alternatívát, s egyben bírál két, újabban észlelt tendenciát. Az egyik kifogásolt nézet szerint a nők csak akkor bontakozhatnak ki igazán, ha a férfiak ellenfeleivé válnak: hogy ne legyenek kiszolgáltatva a hatalommal való visszaélésnek, nekik is hatalmat kell szerezniük. A másik bírált fölfogás az, amelyik a nemek közötti biológiai különbségeket jelentéktelennek tekinti, s a nemek szerepeinek eltérését sokkal inkább a tanult nemi identitással (dzsender) magyarázza. Ez a szemlélet a dokumentum szerint megkérdőjelezi az apa-anya kettősségére épülő családmodellt, azonosan kezeli a hetero- és a homoszexualitást, és megerősíti azt a nézetet, hogy a nők fölszabadításának magában kell foglalnia a Szentírás kritikáját is, merthogy az egy alapvetően a férfiak által irányított kultúrában fogant, s így Isten patriarchális koncepcióját nyújtja. A dokumentum kiemeli, hogy e szemlélet nem tulajdonít jelentőséget annak a ténynek sem, hogy Isten fia az emberi természetet annak hímnemű formájában jeleníti meg.
*
Úgy tűnik, az erőteljes homofóbia és a bűnbakkeresés ebben az esetben az egyház önmagával való őszinte szembenézését helyettesíti.
*
A bírált nézetek helyett a vatikáni levél a nemek együttműködését javasolja, abból kiindulva, hogy Isten terve szerint az emberi a férfi és a női princípium egysége. Teológiai érveléssel mutat rá, hogy mindkét nemet azonos méltóság és azonos jogok illetik meg, de egyben meghatározónak tartja a köztük lévő biológiai különbségeket. Ezek a vatikáni állásfoglalás szerint pszichés és spirituális különbözőségekhez is vezetnek. A levél a nőiség legmeghatározóbb jegyének a másokért való életet tartja (beleértve az anyaságot is), és megbecsülést követel az otthon végzett munkának. Ugyanakkor kijelenti, a nőknek lehetővé kell tenni, hogy szabadon választhassák meg, nőiségüket otthon vagy a munka világában, vagy mindkét szerepben akarják-e kibontakoztatni. Fölhívja a figyelmet arra is, hogy a nőkre a gazdasági és társadalmi problémák megoldásában nagy szükség van, s azt is biztosítani kell, hogy felelős pozíciókba kerüljenek; valamint meg kell szüntetni a nőkkel szemben elkövetett visszaéléseket és diszkriminációt.

Ez a megoldási javaslat és a mögötte álló teológiai érvelés nem először jelenik meg a vatikáni gondolkodásban: lényegében azonos a tartalma II. János Pál a nők IV. világkonferenciájára (1995, Peking) írt levelében, illetve az 1987-1988-as Mária-évet lezáró Mulieris Dignitatem (A nőiség méltóságáról) c. apostoli levelében foglaltakkal. A pápai feminizmus elméleti háttere más, mint a feminista irányzatok többségéé, de gyakorlati követeléseiben, még ha a hangsúlyok és a prioritások mások is, meglehetősen hasonlít hozzájuk - az abortuszt és a nők papi szolgálatának kérdését kivéve. (Ezek viszont nagyon fontos eltérések.)

Ez nem jelenti azt, hogy ne volna érdemes megvitatni a pápai feminizmus alaptézisét, mely a nemek biológiai különbségeiből vezeti le a nők, illetve férfiak pszichéjének és spirituális szerepének eltéréseit. A spirituális szerepek különbségeire vonatkozó kijelentések megvitatása értelemszerűen nem a laikusok dolga. A spirituális vonatkozások leválasztásával azonban tudományos vita tárgyává tehető, hogy valóban meghatározóak-e a két nem közötti biológiai különbségek a kognitív képességek és a pszichés attitűdök kialakításában, valamint a társadalmi szerepek választásában. A spiritualitás és a biológia, illetve pszichológia szétválasztása az egyház számára lehetővé tenné, hogy ne erkölcsi-etikai megközelítést alkalmazzon természettudományos kérdések megítélésekor, mint ma teszi, s megismerje azokat a tudományos eredményeket, amelyek nagy mennyiségben rendelkezésre állnak a nemek biológiai és dzsender-eltéréseinek összefüggéseiről. Ez a lépés a Genezis szimbolikus értelmezésének további, az ember teremtésére vonatkozó kiterjesztése volna: ugyanezt az utat járta be a katolikus egyház, amikor végül fölismerte, hogy a geocentrikus világkép nem tartható, vagy amikor lassan elfogadja az evolúció tanát is.

A dokumentumot az első sajtóinterpretációk erősen feminizmusellenesnek nevezték, jóllehet a "feminizmus" szó elő sem fordul benne. Ezek az interpretációk mégsem tévedtek nagyot. A bírált nézetek elméleti hátterét ugyanis a szociális konstruktivizmus adja, s ez a feminista irányzatok egy részét is jellemzi. Ebben a kontextusban, a nők felszabadítását szorgalmazó törekvésekre vonatkoztatva, a sugallt jelentés tehát valóban az, hogy a Vatikán bizonyos feminista irányzatokkal elégedetlen.

Leginkább mégis azért érdemel figyelmet a két "tendenciát" elítélő bírálat, mert ez új eleme a Vatikán nemekkel kapcsolatos véleményének. Megjelenése valószínűleg nem független attól a ténytől, hogy az említett korábbi két írással szemben a püspököknek szóló levelet nem II. János Pál, hanem Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció vezetője jegyzi. A testület (az egykori inkvizíció utóda) a hit kérdéseiben irányadó vatikáni álláspontok meghatározója, a német bíboros a pápa belső embere, némelyek szerint egyik lehetséges utóda. Nincs kizárva, hogy a bíboros ez esetben pápább akart lenni a pápánál, s a nemek viszonyának rendezésére vonatkozó javaslatot próbálta egyben fölhasználni arra is, hogy elhárítson vele két, a katolikus egyházat jócskán zavarba ejtő kihívást.

Az utóbbi időben kínosan megszaporodtak a katolikus papok pedofil és homoszexuális botrányairól szóló híradások. Csak az elmúlt egy évet visszaidézve: nyilvánosságra hozták, hogy az utóbbi fél évszázadban az USA-ban 4450 papot vádoltak meg gyermekek molesztálásával, s a több mint 11 ezer esetből 6700-ban bizonyíthatóan megalapozottan. Több férfi tett följelentést egy alaszkai jezsuita atya ellen, aki arra hivatkozva "játszadozott" az akkor még kisfiúkkal, hogy az alaszkai őslakosok erkölcsei amúgy is lazák; Norvégiában éppen Ratzinger bíboros vizsgálódik homoszexuális zaklatási ügyekben. A bécsi érsek 1988-ban kipattant pedofil-homoszexuális botrányát ugyan még próbálta diszkréten kezelni az akkori osztrák katolikus vezetés, a St. Pölten-i katolikus szeminárium körül a közelmúltban kitört viharokat már nem lehetett. Azt azonban a Vatikánban sem gondolhatják komolyan, hogy az osztrák paptanárok feminista nézetek hatására létesítettek homoszexuális kapcsolatot növendékeikkel, vagy töltötték meg a szeminárium számítógépeit gyermekpornót ábrázoló és szodomista felvételekkel. Úgy tűnik, az erőteljes homofóbia és a bűnbakkeresés ebben az esetben az egyház önmagával való őszinte szembenézését helyettesíti.

A katolikus egyházat belülről feszegetik azok a tradíciók, amelyeket sok teológus szerint korszerűtlen ballasztként hurcol magával a katolicizmus. Ilyen a papi cölibátus megtartása, az áldozás megtagadása az elváltaktól, és ilyen az is, hogy a nőknek nem engedik papi szolgálat végzését. A női papi szolgálat érdekében erőteljes, sok egyházi személy részvételével szerveződött mozgalom lép föl. Teológiai érvekkel támadják a Vatikán szerintük férfiuralmi szemléletű, patriarchális, a Szentírással valójában ellentétes tanát a komplementaritásról, amely férfi és nő teljes egyenlősége helyett egyfajta kiegészítő spiritualitást tételez föl - éppen ez az a szemlélet, amely a pápai feminizmus teológiai hátteréül szolgál. Így érthetőbb, miért kap különös hangsúlyt a vatikáni dokumentumban a Biblia feminista kritikájának elvetése, s miért sorolódik egy csoportba a "biológiai nemi jelleget elmosó" nézetekkel: az itt megbélyegzéssel fölérő besorolás a kritika érdemi vitát elkerülő semlegesítését célozza.

Kétségtelen, hogy a vatikáni levélben sejtetett feminizmusbírálat nehezen védhető állításokat fogalmaz meg. Méltatlan volna azonban erre hivatkozva egyszerűen félresöpörni a dokumentumot, hiszen a pápai feminizmus és más feminista irányzatok céljai sok szempontból közösek. A nemek esélyegyenlőségének megteremtése, társadalmi viszonyaik normalizálása nyilvánvalóan nem következhet be anélkül, hogy a társadalom egyáltalán tudomást venne arról, hogy a két nem esélyei ma nem egyenlők, hiszen az azonos bánásmódra vonatkozó jogi szabályozás önmagában nem képes kulturális berögződések megváltoztatására; s hogy fölismerné, az erőteljes sztereotipikus gondolkodás mindkét nemnek károkat okoz. A bajok tudatosítását jelentősen elősegítheti a társadalmi vita, s ennek kiindulópontjaként, mint az egyik lehetséges konzervatív javaslat, használható a napokban megjelent vatikáni dokumentum.

Az SZDSZ ezért - a vatikáni levél szándékaival összhangban - kezdeményezni fogja, hogy a pártok esélyegyenlőségi szakértői és a civil szervezetek képviselői vitassák meg, hol azonosak, hol eltérőek álláspontjaink, s hogy az eltérő ideológiai meggyőződések ellenére hogyan tudunk a közös célok érdekében együttműködni. Úgy gondolom, ezek eléréséhez mindannyiunknak a magunkéhoz hasonló ideológiai keretben gondolkodó nőket és férfiakat kell megnyernünk - és először saját pártjainkon, szervezeteinken lesz érdemes számon kérnünk a kinyilvánított elvek érvényesítését is.

A szerző az SZDSZ OT elnökségének tagja

Több mint hússzoros különbség is lehet az unió 25 tagállama, a tagjelöltek és az Egyesült Államok törvényesen megállapított bérminimumszintje között – derült ki az Eurostat legfrissebb adataiból.

Az Európai Unió tagállamai közül mindössze hétben nincs törvényileg szabályozva a minimálbér: Ausztriában, Cipruson, Dániában, Finnországban, Németországban, Olaszországban és Svédországban. A többiben, a három tagjelölt esetében és az Egyesült Államokban a havi bruttó minimálbér 61 (Bulgária) és 1403 (Luxemburg) euró között volt az idén január elsején. Jelentős szórás van a vizsgált országok között abban is, hogy a teljes időben foglalkoztatottak hány százaléka él minimálbérből: a spanyol, brit, cseh, ír, holland, máltai, lengyel és portugál adat 0,8 és 4 százalék között van (az Egyesült Államokban 1,5), míg Romániában 8,9, Magyarországon 11,4, Franciaországban 14, Luxemburgban 15,1 és Lettországban 15,4 százalék.

A jelenlegi túlzsúfolt és gazdaságilag túlságosan is domináns főváros, Szöul tehermentesítését 45 milliárd dollárból akarják megoldani. A tervek szerint az új helyen - valahol Csungcsong tartományban, vagyis az ország közepén - az építkezés 2007-ben kezdődhet meg, és a munkálatokkal a tervek szerint 2030-ra végeznek.

Előreláthatóan a kormányzati és más, adminisztratív intézmények költöznek majd, de elképzelhető, hogy a parlament és a legfelsőbb bíróság is átteszi székhelyét az új fővárosba.
A koreai kormány várhatóan év végén árulja el, pontosan hova álmondták meg az ázsiai ország új fővárosát.

A Hegyköz hét magyar lakta településének közös ünnepét minden alkalommal különös rendezvényekkel próbálják emlékezetessé tenni. Volt már Trabant-törő verseny, jelképes falbontás, valamint a terrorizmus koporsójának máglyán égetése. Idén a körcsárdásrekord felállítása volt a rendezvény csúcspontja. - Ez egy jelképe, szimbóluma annak, hogy a magyarság összefog, hogyha akar, és remélem, nemcsak a csárdásban, hanem a politikában is ugyanúgy fog működni. A számlálóbiztosok szerint 237 ember csárdásozott a legelőnyi területen. A hajnalig tartó mulatságról készült fényképeket és videofelvételeket, valamint a közjegyző által hitelesített jegyzőkönyvet elküldik a Rekordok Könyvének illetékeseinek. A jelentkezés elfogadásával a szervezők szerint nem lesz gond, mivel ilyen kategóriában még nem született világrekord.