Október második felében derül ki, hogy ki lesz az új külügyminiszter
www.mti.hu
Csak október második felében jelenti be Medgyessy Péter miniszterelnök,
hogy ki lesz az új külügyminiszter - mondta Kovács László, a külügyi tárca
november 1-jétől távozó vezetője az MTI-nek csütörtökön. "Az augusztus
végi kormányátalakítás nem fogja érinteni a külügyi tárca irányítását"
- jelentette ki Kovács László, aki az új Európai Bizottság tagjaként fog
dolgozni a következő öt évben. Hozzátette: a folyamatos és zökkenőmentes
külügyi munka érdekében sem lenne szerencsés, ha már augusztusban ismertté
válna az új külügyminiszter neve, hiszen ő új munkája kezdetéig ellátja
a magyar diplomácia irányítását.
"Medgyessy Péter természetesen kikérte a véleményemet arról, kit tartok
a legalkalmasabbnak a külügyminiszteri posztra. A többi szóba került jelöltről
is elmondtam, mit gondolok" - közölte Kovács László, aki nevekről nem kívánt
beszélni. Sajtóinformációk szerint Akóts Klára, a kormányfő kül- és biztonságpolitikai
főtanácsadója, Balázs Péter regionális ügyekkel foglalkozó EU-biztos, Balogh
András, a miniszterelnök nemzetközi stratégiai tanácsadója, Bársony András,
a külügyi tárca politikai államtitkára, valamint Simonyi András washingtoni
nagykövet is esélyes a posztra.
(MTI)
A Passió megihlette a zenészeket
www.mti.hu
Mel Gibson nagy vihart kavaró filmje a Passió megihlette a rock műfaj
olyan kiválóságait, mint Scott Stapp, a Creed zenekar nemrég önállósodott
énekese (képünkön), Lauryn Hill és a P.O.D. keresztény rockbanda. Dalaikból
egy válogatáslemezt dobnak piacra augusztus 31-én The Passion of the Christ:
Songs címmel.
Scott Stapp apja pünkösdista lelkipásztor, aki abban a szellemben nevelte
a fiát, hogy az elektromos gitár az ördög hangszere. Ezért Scottnak szinte
illegalitásban kellett megismerkednie a rockműfaj alapjaival. Középiskolás
korában a lázadó szellem egyre erősödött a fiúban, gyakran szembeszállt
az apjával. Sokszor azt a büntetést kapta, hogy másoljon a bibliából, ami
több száz oldalt is kitett az idők folyamán. Azok a képek, amelyek a Creed-dalszövegekben
megjelennek, ebből az élményből erednek.
A film mélyen megérintette az énekest, azt mondta, segített neki abban,
hogy újragondolja, mit is jelent a szeretet. A héten megjelent Relearn
Love című dala az első kislemez a 12 kompozíciót tartalmazó albumról. Egyúttal
ez lesz Scott Stapp szólópályafutásának első száma is, amelyben a kanadai
Tea Party rockbanda segítette, velük készül az év vége felé, vagy a jövő
év elején kiadásra kerülő nagylemeze is. Ez a rock trió a Creed 1997-es
turnéján előttük játszott, innen ered a kapcsolatuk.
A P.O.D. keresztény szellemiségű zenekar frontemberét, Sonny Sandovalt
is nagyon felkavarta a Passió, így az együttes részvétele ebben a projectben
egyértelmű volt. Tőlük az Amazing című dal szerepel a korongon. Lauryn
Hill előadásában a The Passiont hallhatjuk, míg a fiatal Charlotte Church
énekesnőtől a Finding My Own Way című kompozíciót. Az eklektikus válogatáson
helyet kapott még többek között Kirk Franklin és Yolanda Adams gospelénekes,
valamint a country műfajból Brad Paisley és Sara Evans.
Házastárs helyett élettárs
Népszabadság • f. t.
Egy éve ismerik egymást, rendszeresen találkoznak, hétvégente. Együtt
töltik az éjszakát, ám reggel ki-ki a maga útjára indul. Úgy egy hétig
nem látják egymást.
Napokig egy-két telefon, "tudod, sokat dolgozom", mondja a pasi, és
sietve leteszi a telefont. Munka után a férfi fallabdázni megy a barátaival,
de leginkább a kollégáival meg az ügyfelekkel, hetente egyszer, esetleg
kétszer valamelyik bárban felhajt egy korsó sört. A nő esti programja aerobik,
máskor a barátnőkkel csapnak traccspartit, de legtöbbször otthon egyedül
tölti az estéket. Szombat délelőtt rendszerint felhívja a férfi, kedvesen
kérdi, lenne-e kedve a lánynak az éjszakát vele tölteni.
A lány nem gondolkodik házasságban, azt mondja, szóba se meri hozni,
azzal is beérné, ha "csak" összeköltöznének. Nem ritka az ilyen kapcsolat.
A nő belemegy, aztán benne is marad a sokszor megalázó viszonyokban, remélvén,
előbb-utóbb komolyra vagy legalábbis komolyabbra fordul a dolog. A férfi
pedig kötődni nem akar, örül, hogy szépen lépdel előrébb a szakmai ranglétrán,
a meseszép autó, a ház egyelőre fontosabb az értékek listáján, mint a házasság.
Jóllehet a fentihez hasonló kapcsolatokban még az élettársi viszony
is reménytelennek látszik, nemhogy a házasság. De világszerte tendencia,
hogy a fiatalok nem is házastársat, hanem élettársat keresnek.
Magyarországon is évek óta lanyhul a házasodási kedv, ez azonban nem
jelenti feltétlen, hogy a családalapítás ideálisnak tartott korába érkezett
fiatalok egyedül élnének. Amikor születtek, a 70-es, 80-as években meglehetősen
ritka és elítélendő volt a papír nélküli együttélés, elsősorban az elváltak
és az özvegyek körében dívott. Mára azonban teljesen bevett és elfogadott
párkapcsolati forma lett. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint
ma a 15-19 éves, párkapcsolatban élő nők 67 százalékának van élettársa,
a 20-24 évesek majdnem 30 százaléka, a 25-29 éves nőknek megközelítőleg
20 százaléka él élettársi viszonyban párjával.
Hogy miért nem házasságot kötnek, hanem "csak" az együttélést választják,
annak több oka lehet. Egyes teoretikusok szerint az élettársi kapcsolat
egyenértékű a házasággal, még akkor is, ha az előző párkapcsolati formából
- akárcsak külföldön, itthon is - jóval kevesebb gyermek születik, mint
a másikból. Mégis ez esetben az együttélés az egymáshoz való kötődést és
a közös életutat jelenti. Mások a hivatalos papír nélküli együttélést próbaházasságnak
nevezik. Sokan ugyanis azért költöznek össze, hogy idejekorán kiderüljön,
tudnak-e, akarnak-e egy életre szóló kapcsolatot kötni a másikkal. Más
elméletek szerint az élettársi viszonyban az együttélést az egymással töltött
idő gyakorlatias szempontja indokolja. Ez esetben a házasság nem közvetlen
célja a kapcsolatnak.
Idevágó felmérések szerint hazánkban a házasság intézményét nem ítélik
el a fiatalok, inkább későbbre halasztják. Nagyrészt ezzel indokolható,
hogy évek óta kevesebb házasságot kötnek. Az idén például eddig 14 ezer
pár állt anyakönyvvezető elé, ezerkétszázzal kevesebb, mint tavaly ilyenkor.
Nálunk az élettársi kapcsolat mint első párkapcsolati forma lett divatos.
Mire a fiatalok megházasodnak, mindössze egyharmaduknak nem volt kapcsolata,
a többiek egy, esetleg két tartós kapcsolaton is túl vannak már. Szakemberek
azt mondják, ma megfontoltabban és idősebb korukban házasodnak az emberek.
Általánosságban elmondható, hogy három évvel későbbre tolódott a házasságkötések
ideje, a nők 1990-ben még 21, a férfiak jellemzően 25 évesen léptek frigyre,
ma a lányok általában 24, a fiúk 28 évesen házasodnak.
A jelenség kialakulásában nemcsak az játszik szerepet, hogy meghosszabbodott
az iskolai életút, hiszen egyre többen vesznek részt felsőoktatási képzésben.
Fontos tényező az is, hogy átalakultak a gazdasági, társdalami normák,
az életvezetési értékek - nevezetesen, hogy a nő hasonló önálló egzisztenciát
képes teremteni, mint a teremtés koronái, hogy megszűnőben a konvenciók,
hogy mindennapos lett a válás. A fiatalok korán felismerik, mekkora áldozatvállalást
követel tőlük a házasság. Azért preferálják az élettársi viszonyt, mert
kevesebb felelősséget követel, és sokkal több lehetőséget és nagyobb függetlenséget
nyújt, mint a házasság. Utóbbira rendszerint akkor adják a fejüket, amikor
már stabil állásuk, keresetük van.
A „Korminátort” imádják Kaliforniában
Az észak-amerikai lapok szemléje
www.mno.hu
Simon Zoltán
Sántít Kerry megható története a Kambodzsában töltött karácsonyról
– A több millió szimpatizánssal büszkélkedő keresztény-konzervatív szervezet
vezetője Bushra szavaz az elnök erkölcsi helytállása miatt – Arnold Schwarzenegger
népszerűbb kormányzó Kaliforniában, mint annak idején Ronald Reagen volt.
National Review Online
John Kerryt nem először vádolják meg, hogy „takarékoskodik az igazsággal”,
ahogy a brit politikában szokás mondani. A legújabb téma: Kerry kambodzsai
karácsonya. Míg Kerry többször is beszélt arról, hogy milyen maradandó
élmény számára az a karácsony, amit Kambodzsában töltött a vietnami háború
alatt, a tények arra engednek következtetni, hogy Kerry sosem járt Kambodzsában,
és főleg nem töltött ott egy ünnepet sem - írja az elismert konzervatív
magazin, a National Review website-ján Byron York. Kerry bajtársai szerint
is sántít a történet: „Fizikailag, totálisan, határozottan, cakli-pakli
lehetetlen volt bejutni a Kambodzsába vezető csatornába” egy olyan hajóval,
amilyenben Kerry szolgált- állítja Steve Gardner, aki Kerry alatt szolgált
Vietnamban. Bár számos interjúban Kerry azt állította, hogy Kambodzsában
volt, más interjúkban már csak az indokínai ország közelében történt eseményeket
elevenített fel.
Weekly Standard
A keresztény-konzervatív szavazók gyakran jönnek be a képbe Amerikában,
mint jelentős politikai erő. Hugh Hewitt rádiós talk- show műsorvezető
szerint ez idén is így lesz. Hewitt Jim Dobsont, a Fókuszban a család vezetőjét,
interjúvolta meg nemrég. Ugyan az IRS (az amerikai APEH) miatt Dobson csak
magánemberként támogathat politikusokat, ezt igen lelkesen teszi. Dobson,
akinek Fókuszos műsorait milliók hallgatják, elmondta, hogy ő Bushra fog
szavazni, mert az összes fontos morális kérdésben (pl. abortusz, házasság)
a jó oldalon áll, és a nemzet védelmét is „csodálatra méltóan” látta el.
Ha Dobson véleménye megfelelően reprezentálja a jelentős keresztény-konzervatív
blokkot, mely általában amúgy is republikánus irányba tendál, ezek a szavazók
Bush és a republikánusok javára billenthetik majd a mérleget a közelgő
választásokon- foglalta össze Hewitt.
Washington Times
A kaliforniaiak egyszerűen imádják Arnold Schwarzenegger kormányzót,
avagy a „Korminátort”. Egy vadonatúj felmérés szerint a kaliforniai lakosok
65%-a elégedett Arnieval. Ez még olyan korábbi kormányzók egykori eredményénél
is jobb, mint Ronald Reagan, aki kaliforniai kormányzóként 58%-ig tornázta
fel magát.
Az evés hatalma
Film
Népszabadság • Orsós László Jakab
Harcos és humánus kampányfilmnek indulhatott, csak sajnos időközben
elvérzett az alkotók gyarlóságán
A nagy csinnadrattával mozikba került amerikai dokumentumfilm, a Super
Size Me kitűnő oktatási segédanyagnak ígérkezik, melynek megtekintése után
a témavezető pedagógusok öt perc alatt elintézhetik az egészséges táplálkozás
körüli lelkigyakorlatot, hogy a következő ötvenöt percben bonyolult és
tanulságos vitát kezdeményezzenek az igazságról, a tisztességről és az
állítások árnyaltságáról.
Mindehhez Morgan Spurlock rendező filmje olyan mennyiségben szolgáltat
nyersanyagot, hogy a nebulók, ha akarják, egész életükre megtanulhatják,
hogy nem elég nagyokat mondani, de illik néha igazolni is mindazt, amit
állítunk. A Super Size Me ugyanis elsősorban csúfos bukás, és csak másodsorban
felkavaró témaötlet. A rendező a gyorséttermek hegemóniájáról és cinikus
profithajszolásáról akar beszélni. A veszélyes, sőt gyilkos táplálkozási
trendekről, amelyek - elsősorban Amerikában - emberek millióinak életét
teszik, tehetik tönkre. Figyelemre méltó dolog, minden bizonnyal nem is
teljesen valótlan, főként ha belelátunk a szövevényes lobbirendszerbe,
és megérezzük a hamburgerek mögött az elképesztő mennyiségű pénzt, de Morgan
Spurlock fejletlen retorikai-filmes képességeivel inkább tovább rontott
a helyzeten, mintsem segített volna.
Pedig a Super Size Me alapötlete - és marketingstratégiájának sarokköve
- a vészjelek leadása és az önzetlen filantrópia. Mindenki gondolja át
az életét, pörgesse végig agyában, hogy eddig hány McDonald'sban evett
és mennyit, vetítse magára a filmben látott diagramokat, érezze a cukrot
és a zsírt, amit magához vett eddigi élete során, és azonnal forduljon
zöldségeséhez. Harcos és humánus kampányfilmnek indulhatott a Super Size
Me, csak sajnos időközben elvérzett az alkotók gyarlóságán.
A legszomorúbb mindenekelőtt, hogy a film vonzó és komor ítéletei nincsenek
alátámasztva. Pontosabban csak formális igyekezet történik minderre. A
legfőbb vád a filmben, hogy ha az ember kizárólag gyorséttermekben étkezik,
akkor nagyon hamar komoly egészségkárosodást szenved. Ezt a tételt szolgálja
a tetszetős és ötletes dramaturgiai fogás: a rendező filmjének főhőseként
egy hónapig csak McDonald'sban eszik, így saját testén demonstrálhatja
a döbbenetes eredményeket. Miközben a nézők hüledeznek a rendszeres orvosi
vizsgálatok eredményein, egyszer csak gyanút fognak, hogy az egész olyan,
mint egy gyenge színjáték. Az orvosok néhány szakszó ismételgetésének segítségével
amatőr színészi játékba kezdenek: csodálkoznak, megijednek, fenyegetnek
- de nem mondanak semmi kézzelfoghatót.
A Super Size Me módszeres hibái fárasztó demagógiává laposítják a filmet.
A rendező nemcsak arról nem beszél, hogy miért eszik a normálisnál sokkal
többet, de arról sem, hogy vajon mik a mélyebb okai annak, hogy az emberek
tömegesen a gyorséttermeket választják. A film fél óra után úgy fest, mintha
egy automatára állított térítővel állnánk szemben: újra és újra ismételt
mondatok, önmagukba zárt, egyre erőszakosabb állítások, fogyatkozó érvek,
szűkülő körökben.
Nemcsak retorikai és morális, de a legelemibb dokumentumfilmes szempontoknak
sem tesz eleget a Super Size Me. Mániákus és végletesen egyszerűsítő módszerekkel
dolgozik, amitől a téma nemhogy világosabbá, hanem éppen hiteltelenné válik.
A film végére oda jutunk, hogy jószerével a rendezőnek egy szavát sem
hiszszük. Pedig szeretnénk nagyon. Morgan Spurlock igazi dokumentumfilmes
áruló. Témája elé pördül, csinál néhány tetszetős flikflakot, bevet egy-két
animációs ötletet a korszerűség jegyében, majd visszavonul, és elfelejt
gondolkozni. Végtére is ő már megmondta az elején: a hamburger egészségtelen,
és lám, az. Ő is hogy meghízott.
Nagyon komolytalan és nagyon éretlen filmet farigcsált kósza ötletéből.
De a jutalom nem marad el: a Super Size Me olyan unalmas, hogy az ember
nem tehet mást, bosszúból megeszik egy Big Mac menüt.
Brazil kávébank
www.dunatv.hu
Nem mindennapi ötletet valósít meg a brazil kormány. Az agrárkutató
intézet tanácsára kávé-DNS-bankot hoznak létre.
Úgy tűnik, a jó kávénak is kell a cégér. Bár Brazília a világ vezető
kávéexportőre, a kormány mégis a helyi fekete leves kiváló minőségére kívánja
felhívni a figyelmet. A DNS-bankba valóságos kávékuriózumok is bekerülnek.
A kutatók máris megkezdték a gyűjtögetést a kávécserjék körül. A DNS-bankba
csaknem 200-féle növény kerül be.
Mitikás Románia
Erdélyi Napló
Azt mondja egy máskülönben jóindulatú
bukaresti ismerősöm, hogy miért mind mondjuk, írjuk azt: balkáni Románia,
főleg annak a déli része, és hogy a román fővárosiak Mitikák, hiszen máshol
is van kosz, szegénység, na meg ügyeskedő ember elég. Kapóra jött, hogy
egy kanadai kisfiú járt a napokban nálunk, és jó néhány városbeli sétánkon
ismerősöm is elkísért bennünket. A gyerek kérdéseiből aztán rájöhetett,
hogy miért is mitikás Románia, amikor ők jobban szeretnék, ha inkább mitikusnak
hinné a civilizált világ.
Még ki sem mentünk a lakásból, éppen
csak készülődtünk az induláshoz, amikor a fenti emeletről valaki egy üres
sörös dobozt hajított ki. “Miért nem tette a felhasználható anyagokat tartalmazó
szemetes kukába?” – kérdezte a gyerek. – “Minálunk Montrealban ez így történik.”
Kinéztünk az ablakon. A doboz az alsó szomszéd erkélyére landolt, rengeteg
cigarettacsikk, néhány üres konyakosüveg, elhervadt virágok, na meg egy
szakadt abrosz közelébe. Kint az utcán aztán következtek a további kérdések.
“Miért nem seprik a járdát?... Miért nem hordják el a szeméthegyet a parkokból?...
Miért köpködik tökmagot a bácsi?... Miért olyan hangosak az emberek a metrón?...
Miért nem állnak meg az autók, amikor nekik piros?... Miért nem áll meg
a zebra előtt az a nagy fekete gépkocsi?” ... De főleg: “Miért nappal kenik
be festékkel a parkban a padokat, hogy mindenki festékfoltos legyen?”
Hagytam, hogy ismerősöm válaszolgasson.
Becsületére legyen mondva, a végén kivágta, hogy mindez azért van, mert
sok bukaresti bácsinak, néninek hiányzik a neveléséből az első hét esztendő.
A fiúcska ezt nem nagyon értette, de elmesélte, hogy náluk nem bolyonganak
felügyelet nélkül az apróságok az utcán, s a nagyok sem hangoskodhatnak,
s nemhogy részegen tántorogjanak, hanem még sört sem ihatnak a gyerekek
előtt. Meg hogy iskolabusszal jár az órákra, hiszen már befejezte az előkészítő
osztályt, s most megy elsőbe, de még nem látott olyant, hogy ha a nagymamával
a zebrán átmegy, akkor ne álljanak meg a gépkocsik. Legyen az bármilyen
fekete és SEN vagy DEP rendszámú.
De még be sem végezte a fenti mondókát,
hatalmas kóbor kutya ugatta meg, amire csak azt mondta, hogy ilyen sincs
Montrealban, de ha valaki ebet sétáltat, akkor kis lapátkával meg seprűvel
eltakarítja a kedvenc állat piszkát, mert másképp az emberek ebbe beletaposnának,
bepiszkolódnának. És egyébként is nincs ennyi sétáló felnőtt az utcán,
mert ezek nappal dolgoznak, hogy legyen pénz, amin a gyerekeknek is vásárolhassanak
játékot. És megkérdezte, hogy miért vannak koldusok majd minden utcasarkon,
és nekik a pénzt kölcsön adják, ha igen, akkor mikor fizetik ezt vissza?
Érdekelte az is, hogy a kopott villamost a múzeumból hozták-e, és ezért
olyan zajos? Meg a néni miért sápítozza azt, hogy kivágták a táskáját,
és ellopták a pénzét, amikor bankkártyával is fizethetne? És miért olyan
mocskos, algás, nyálkás a tó, és miként élnek ilyen vízben a halak?...
Megizzasztotta bukaresti ismerősömet,
annyi bizonyos. “Te – mondtam neki –, ezt a kanadai kisfiút még el sem
vittem a parlamentbe, hogy ott viszontlássa azokat a nagy fekete autókat,
amelyek nem állnak meg a zebra előtt, és amint ott várják azokat a felnőtteket,
akik nagy fizetésért nem a közt, hanem a maguk érdekeit szolgálják. S még
azt sem mutattam meg neki, hogy bármely hivatalosságnál hálapénzt kell
fizetni olyan dolgokért, amelyeket ingyen kellene elintézniük, hiszen az
egész mindenség az ő adójából él. S még a rendőröket sem mutattam meg,
akik inkább a nagyságok után szaladgálnak nagy szirénázva, vagy ezek útjait
figyelik, ahelyett hogy a közember biztonságát ügyelnék. És még azt sem
tudja, hogy itt délen abból az adóból élnek, amit ott északon, vagyis Erdélyben
a polgárok fizetnek.”
Csendben hallgatott. Azt sem mondta,
hogy igazam van, de azt sem, hogy nem. Egy azonban bizonyos: azóta nem
kérdezte, hogy miért írunk mitikás Romániáról.
Román Győző
Földön kívüli űrhajóroncs?
www.mtv.hu
Földön kívüli űrhajó roncsdarabját fedezték fel orosz tudósok a híres,
rejtélyes tunguz meteorit csaknem száz évvel ezelőtti becsapódásának helyszínén
- legalábbis ezt állítják.
Elmondásuk szerint a most megtalált idegen eszköz 1908-ban csapódott
a földbe, Szibériában, a Köves-Tunguszka-folyó közelében. A kutatók találtak
egy fél mázsás, a környezetbe nem illő sziklát is, amelyet elemzésre Krasznojarszkba
küldtek.
Hogy az állítólagos idegen űrhajó roncsát hova vitték vagy küldték a
tudósok, arra nem tért ki az Interfax orosz hírügynökség, és arra sem,
hogy hogyan néz ki, milyen anyagból lehet, és hogy egyáltalán minek alapján
vélik az orosz kutatók Földön kívüli eredetűnek.
A tunguz katasztrófa néven ismert esemény amúgy a XX. század egyik legnagyobb
tudományos rejtélye: 1908. június 30-án történt, pár kilométerrel a földfelszín,
illetve a folyó felett. A detonációt több száz kilométerrel távolabb is
érzékelték, 2 ezer négyzetkilométernyi erdőt pusztított el, illetve tarolt
le. Máig sem tisztázott, hogy pontosan mi történt, bár a legtöbb tudós
szerint jókora, 100-150 méter átmérőjű kozmikus test - meteorit - robbant
fel a Föld légkörében, és ez tarolta le az erdőt. Mindig is akadtak azonban
olyanok, akik idegen űrhajó balesetére esküdtek.
Tréfás kedvű egyiptomiak
http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/
Nem egy fennmaradt korabeli karikatúra
tanúskodik arról, hogy a fáraók birodalmának idején külön házi isten vigyázta
az ókori egyiptomiak jókedvét: a félig törpe, félig oroszlán Besz. “Valószínűleg
azért van ilyen érzékünk a humor iránt, mert annyira rosszul megy a sorunk.
Elvégre nemhiába tartja egy arab közmondás, hogy a nyomorúság megnevettet
bennünket” – állítja Hiszam kairói újságíró.
Esszam Favci egyiptomi szociológus szerint
a nevetés erősíti a közösségtudatot. Segíti az embereket abban is, hogy
elviseljék az egyiptomi társadalomban rejlő ellentmondásokat, amelyekből
bőven van: nyomorúságos szegénység és hivalkodó gazdagság, vagy iszlám
fundamentalizmus és nyugati életmód között.
Szegények, akiknek nincsen pénzük nyaralásra,
előszeretettel mesélik, hogy szabadságukat a “gyapotszigeten”, vagyis odahaza,
az ágyukban töltötték. Ha egy taxi utasa kifogásolja, hogy csótányt vett
észre a kocsi hátsó ülésén, a sofőr így válaszol: “Tulajdonképpen nekem
lenne okom mérgelődni, mivel az átkozott rovar potyautas, és nem fizetett.”
A fiatalembereket a házasságkötéstől visszatartó pénzhiány lényegét Sarif
Arafa, az ismert karikaturista nemrég így jellemezte rajzával: a nősülni
készülő férfi megkérdezi leendő apósát: “Mi lenne, ha csak felét fizetném
ki a hozománynak, és ennek fejében a lányod csak csütörtökön és pénteken
keresne fel engem?” Előszeretettel viccelődnek az egyiptomiak a libanoniak
szerintük laza erkölcseiről: Egy egyiptomi nő megkérdezi libanoni nőismerősét:
“Beszélsz te tulajdonképpen szex közben a férjeddel?” Válasz: “Csak akkor,
ha közben hív telefonon.”
Sok egyiptomi vicc van forgalomban George
Bush amerikai elnök cseppet sem kedvelt kormányáról. A kormányhoz közelálló
kairói Al-Akbar című lapban jelent meg annak idején ez a karikatúra az
Afganisztán elleni amerikai légitámadásokról, amelyeknek során bombákat
és élelmiszert is dobtak le a támadó repülőgépek: Sovány tálib harcos ül
egy dombtetőn, kezében hamburgerrel. Dühödt pillantással tekint fel az
égboltra, és ezt kiáltja: “Hol marad a ketchup, hitetlen kutyák?”
2004. augusztus 12., csütörtök 15:37