CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. május 21., kedd, Konstantin, András napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lapszemle  

Október második felében derül ki, hogy ki lesz az új külügyminiszter
www.mti.hu
Csak október második felében jelenti be Medgyessy Péter miniszterelnök, hogy ki lesz az új külügyminiszter - mondta Kovács László, a külügyi tárca november 1-jétől távozó vezetője az MTI-nek csütörtökön. "Az augusztus végi kormányátalakítás nem fogja érinteni a külügyi tárca irányítását" - jelentette ki Kovács László, aki az új Európai Bizottság tagjaként fog dolgozni a következő öt évben. Hozzátette: a folyamatos és zökkenőmentes külügyi munka érdekében sem lenne szerencsés, ha már augusztusban ismertté válna az új külügyminiszter neve, hiszen ő új munkája kezdetéig ellátja a magyar diplomácia irányítását.

"Medgyessy Péter természetesen kikérte a véleményemet arról, kit tartok a legalkalmasabbnak a külügyminiszteri posztra. A többi szóba került jelöltről is elmondtam, mit gondolok" - közölte Kovács László, aki nevekről nem kívánt beszélni. Sajtóinformációk szerint Akóts Klára, a kormányfő kül- és biztonságpolitikai főtanácsadója, Balázs Péter regionális ügyekkel foglalkozó EU-biztos, Balogh András, a miniszterelnök nemzetközi stratégiai tanácsadója, Bársony András, a külügyi tárca politikai államtitkára, valamint Simonyi András washingtoni nagykövet is esélyes a posztra.
(MTI)



A Passió megihlette a zenészeket
www.mti.hu

Mel Gibson nagy vihart kavaró filmje a Passió megihlette a rock műfaj olyan kiválóságait, mint Scott Stapp, a Creed zenekar nemrég önállósodott énekese (képünkön), Lauryn Hill és a P.O.D. keresztény rockbanda. Dalaikból egy válogatáslemezt dobnak piacra augusztus 31-én The Passion of the Christ: Songs címmel.
Scott Stapp apja pünkösdista lelkipásztor, aki abban a szellemben nevelte a fiát, hogy az elektromos gitár az ördög hangszere. Ezért Scottnak szinte illegalitásban kellett megismerkednie a rockműfaj alapjaival. Középiskolás korában a lázadó szellem egyre erősödött a fiúban, gyakran szembeszállt az apjával. Sokszor azt a büntetést kapta, hogy másoljon a bibliából, ami több száz oldalt is kitett az idők folyamán. Azok a képek, amelyek a Creed-dalszövegekben megjelennek, ebből az élményből erednek.

A film mélyen megérintette az énekest, azt mondta, segített neki abban, hogy újragondolja, mit is jelent a szeretet. A héten megjelent Relearn Love című dala az első kislemez a 12 kompozíciót tartalmazó albumról. Egyúttal ez lesz Scott Stapp szólópályafutásának első száma is, amelyben a kanadai Tea Party rockbanda segítette, velük készül az év vége felé, vagy a jövő év elején kiadásra kerülő nagylemeze is. Ez a rock trió a Creed 1997-es turnéján előttük játszott, innen ered a kapcsolatuk.

A P.O.D. keresztény szellemiségű zenekar frontemberét, Sonny Sandovalt is nagyon felkavarta a Passió, így az együttes részvétele ebben a projectben egyértelmű volt. Tőlük az Amazing című dal szerepel a korongon. Lauryn Hill előadásában a The Passiont hallhatjuk, míg a fiatal Charlotte Church énekesnőtől a Finding My Own Way című kompozíciót. Az eklektikus válogatáson helyet kapott még többek között Kirk Franklin és Yolanda Adams gospelénekes, valamint a country műfajból Brad Paisley és Sara Evans.



Házastárs helyett élettárs
Népszabadság • f. t.

Egy éve ismerik egymást, rendszeresen találkoznak, hétvégente. Együtt töltik az éjszakát, ám reggel ki-ki a maga útjára indul. Úgy egy hétig nem látják egymást.

Napokig egy-két telefon, "tudod, sokat dolgozom", mondja a pasi, és sietve leteszi a telefont. Munka után a férfi fallabdázni megy a barátaival, de leginkább a kollégáival meg az ügyfelekkel, hetente egyszer, esetleg kétszer valamelyik bárban felhajt egy korsó sört. A nő esti programja aerobik, máskor a barátnőkkel csapnak traccspartit, de legtöbbször otthon egyedül tölti az estéket. Szombat délelőtt rendszerint felhívja a férfi, kedvesen kérdi, lenne-e kedve a lánynak az éjszakát vele tölteni.

A lány nem gondolkodik házasságban, azt mondja, szóba se meri hozni, azzal is beérné, ha "csak" összeköltöznének. Nem ritka az ilyen kapcsolat. A nő belemegy, aztán benne is marad a sokszor megalázó viszonyokban, remélvén, előbb-utóbb komolyra vagy legalábbis komolyabbra fordul a dolog. A férfi pedig kötődni nem akar, örül, hogy szépen lépdel előrébb a szakmai ranglétrán, a meseszép autó, a ház egyelőre fontosabb az értékek listáján, mint a házasság.

Jóllehet a fentihez hasonló kapcsolatokban még az élettársi viszony is reménytelennek látszik, nemhogy a házasság. De világszerte tendencia, hogy a fiatalok nem is házastársat, hanem élettársat keresnek.

Magyarországon is évek óta lanyhul a házasodási kedv, ez azonban nem jelenti feltétlen, hogy a családalapítás ideálisnak tartott korába érkezett fiatalok egyedül élnének. Amikor születtek, a 70-es, 80-as években meglehetősen ritka és elítélendő volt a papír nélküli együttélés, elsősorban az elváltak és az özvegyek körében dívott. Mára azonban teljesen bevett és elfogadott párkapcsolati forma lett. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint ma a 15-19 éves, párkapcsolatban élő nők 67 százalékának van élettársa, a 20-24 évesek majdnem 30 százaléka, a 25-29 éves nőknek megközelítőleg 20 százaléka él élettársi viszonyban párjával.

Hogy miért nem házasságot kötnek, hanem "csak" az együttélést választják, annak több oka lehet. Egyes teoretikusok szerint az élettársi kapcsolat egyenértékű a házasággal, még akkor is, ha az előző párkapcsolati formából - akárcsak külföldön, itthon is - jóval kevesebb gyermek születik, mint a másikból. Mégis ez esetben az együttélés az egymáshoz való kötődést és a közös életutat jelenti. Mások a hivatalos papír nélküli együttélést próbaházasságnak nevezik. Sokan ugyanis azért költöznek össze, hogy idejekorán kiderüljön, tudnak-e, akarnak-e egy életre szóló kapcsolatot kötni a másikkal. Más elméletek szerint az élettársi viszonyban az együttélést az egymással töltött idő gyakorlatias szempontja indokolja. Ez esetben a házasság nem közvetlen célja a kapcsolatnak.

Idevágó felmérések szerint hazánkban a házasság intézményét nem ítélik el a fiatalok, inkább későbbre halasztják. Nagyrészt ezzel indokolható, hogy évek óta kevesebb házasságot kötnek. Az idén például eddig 14 ezer pár állt anyakönyvvezető elé, ezerkétszázzal kevesebb, mint tavaly ilyenkor. Nálunk az élettársi kapcsolat mint első párkapcsolati forma lett divatos. Mire a fiatalok megházasodnak, mindössze egyharmaduknak nem volt kapcsolata, a többiek egy, esetleg két tartós kapcsolaton is túl vannak már. Szakemberek azt mondják, ma megfontoltabban és idősebb korukban házasodnak az emberek. Általánosságban elmondható, hogy három évvel későbbre tolódott a házasságkötések ideje, a nők 1990-ben még 21, a férfiak jellemzően 25 évesen léptek frigyre, ma a lányok általában 24, a fiúk 28 évesen házasodnak.

A jelenség kialakulásában nemcsak az játszik szerepet, hogy meghosszabbodott az iskolai életút, hiszen egyre többen vesznek részt felsőoktatási képzésben. Fontos tényező az is, hogy átalakultak a gazdasági, társdalami normák, az életvezetési értékek - nevezetesen, hogy a nő hasonló önálló egzisztenciát képes teremteni, mint a teremtés koronái, hogy megszűnőben a konvenciók, hogy mindennapos lett a válás. A fiatalok korán felismerik, mekkora áldozatvállalást követel tőlük a házasság. Azért preferálják az élettársi viszonyt, mert kevesebb felelősséget követel, és sokkal több lehetőséget és nagyobb függetlenséget nyújt, mint a házasság. Utóbbira rendszerint akkor adják a fejüket, amikor már stabil állásuk, keresetük van.



A „Korminátort” imádják Kaliforniában
Az észak-amerikai lapok szemléje
www.mno.hu
Simon Zoltán
Sántít Kerry megható története a Kambodzsában töltött karácsonyról – A több millió szimpatizánssal büszkélkedő keresztény-konzervatív szervezet vezetője Bushra szavaz az elnök erkölcsi helytállása miatt – Arnold Schwarzenegger népszerűbb kormányzó Kaliforniában, mint annak idején Ronald Reagen volt.

National Review Online

John Kerryt nem először vádolják meg, hogy „takarékoskodik az igazsággal”, ahogy a brit politikában szokás mondani. A legújabb téma: Kerry kambodzsai karácsonya. Míg Kerry többször is beszélt arról, hogy milyen maradandó élmény számára az a karácsony, amit Kambodzsában töltött a vietnami háború alatt, a tények arra engednek következtetni, hogy Kerry sosem járt Kambodzsában, és főleg nem töltött ott egy ünnepet sem - írja az elismert konzervatív magazin, a National Review website-ján Byron York. Kerry bajtársai szerint is sántít a történet: „Fizikailag, totálisan, határozottan, cakli-pakli lehetetlen volt bejutni a Kambodzsába vezető csatornába” egy olyan hajóval, amilyenben Kerry szolgált- állítja Steve Gardner, aki Kerry alatt szolgált Vietnamban. Bár számos interjúban Kerry azt állította, hogy Kambodzsában volt, más interjúkban már csak az indokínai ország közelében történt eseményeket elevenített fel.

Weekly Standard

A keresztény-konzervatív szavazók gyakran jönnek be a képbe Amerikában, mint jelentős politikai erő. Hugh Hewitt rádiós talk- show műsorvezető szerint ez idén is így lesz. Hewitt Jim Dobsont, a Fókuszban a család vezetőjét, interjúvolta meg nemrég. Ugyan az IRS (az amerikai APEH) miatt Dobson csak magánemberként támogathat politikusokat, ezt igen lelkesen teszi. Dobson, akinek Fókuszos műsorait milliók hallgatják, elmondta, hogy ő Bushra fog szavazni, mert az összes fontos morális kérdésben (pl. abortusz, házasság) a jó oldalon áll, és a nemzet védelmét is „csodálatra méltóan” látta el. Ha Dobson véleménye megfelelően reprezentálja a jelentős keresztény-konzervatív blokkot, mely általában amúgy is republikánus irányba tendál, ezek a szavazók Bush és a republikánusok javára billenthetik majd a mérleget a közelgő választásokon- foglalta össze Hewitt.

Washington Times

A kaliforniaiak egyszerűen imádják Arnold Schwarzenegger kormányzót, avagy a „Korminátort”. Egy vadonatúj felmérés szerint a kaliforniai lakosok 65%-a elégedett Arnieval. Ez még olyan korábbi kormányzók egykori eredményénél is jobb, mint Ronald Reagan, aki kaliforniai kormányzóként 58%-ig tornázta fel magát.



Az evés hatalma
Film
Népszabadság • Orsós László Jakab
 
Harcos és humánus kampányfilmnek indulhatott, csak sajnos időközben elvérzett az alkotók gyarlóságán

A nagy csinnadrattával mozikba került amerikai dokumentumfilm, a Super Size Me kitűnő oktatási segédanyagnak ígérkezik, melynek megtekintése után a témavezető pedagógusok öt perc alatt elintézhetik az egészséges táplálkozás körüli lelkigyakorlatot, hogy a következő ötvenöt percben bonyolult és tanulságos vitát kezdeményezzenek az igazságról, a tisztességről és az állítások árnyaltságáról.

Mindehhez Morgan Spurlock rendező filmje olyan mennyiségben szolgáltat nyersanyagot, hogy a nebulók, ha akarják, egész életükre megtanulhatják, hogy nem elég nagyokat mondani, de illik néha igazolni is mindazt, amit állítunk. A Super Size Me ugyanis elsősorban csúfos bukás, és csak másodsorban felkavaró témaötlet. A rendező a gyorséttermek hegemóniájáról és cinikus profithajszolásáról akar beszélni. A veszélyes, sőt gyilkos táplálkozási trendekről, amelyek - elsősorban Amerikában - emberek millióinak életét teszik, tehetik tönkre. Figyelemre méltó dolog, minden bizonnyal nem is teljesen valótlan, főként ha belelátunk a szövevényes lobbirendszerbe, és megérezzük a hamburgerek mögött az elképesztő mennyiségű pénzt, de Morgan Spurlock fejletlen retorikai-filmes képességeivel inkább tovább rontott a helyzeten, mintsem segített volna.

Pedig a Super Size Me alapötlete - és marketingstratégiájának sarokköve - a vészjelek leadása és az önzetlen filantrópia. Mindenki gondolja át az életét, pörgesse végig agyában, hogy eddig hány McDonald'sban evett és mennyit, vetítse magára a filmben látott diagramokat, érezze a cukrot és a zsírt, amit magához vett eddigi élete során, és azonnal forduljon zöldségeséhez. Harcos és humánus kampányfilmnek indulhatott a Super Size Me, csak sajnos időközben elvérzett az alkotók gyarlóságán.

A legszomorúbb mindenekelőtt, hogy a film vonzó és komor ítéletei nincsenek alátámasztva. Pontosabban csak formális igyekezet történik minderre. A legfőbb vád a filmben, hogy ha az ember kizárólag gyorséttermekben étkezik, akkor nagyon hamar komoly egészségkárosodást szenved. Ezt a tételt szolgálja a tetszetős és ötletes dramaturgiai fogás: a rendező filmjének főhőseként egy hónapig csak McDonald'sban eszik, így saját testén demonstrálhatja a döbbenetes eredményeket. Miközben a nézők hüledeznek a rendszeres orvosi vizsgálatok eredményein, egyszer csak gyanút fognak, hogy az egész olyan, mint egy gyenge színjáték. Az orvosok néhány szakszó ismételgetésének segítségével amatőr színészi játékba kezdenek: csodálkoznak, megijednek, fenyegetnek - de nem mondanak semmi kézzelfoghatót.

A Super Size Me módszeres hibái fárasztó demagógiává laposítják a filmet. A rendező nemcsak arról nem beszél, hogy miért eszik a normálisnál sokkal többet, de arról sem, hogy vajon mik a mélyebb okai annak, hogy az emberek tömegesen a gyorséttermeket választják. A film fél óra után úgy fest, mintha egy automatára állított térítővel állnánk szemben: újra és újra ismételt mondatok, önmagukba zárt, egyre erőszakosabb állítások, fogyatkozó érvek, szűkülő körökben.

Nemcsak retorikai és morális, de a legelemibb dokumentumfilmes szempontoknak sem tesz eleget a Super Size Me. Mániákus és végletesen egyszerűsítő módszerekkel dolgozik, amitől a téma nemhogy világosabbá, hanem éppen hiteltelenné válik.

A film végére oda jutunk, hogy jószerével a rendezőnek egy szavát sem hiszszük. Pedig szeretnénk nagyon. Morgan Spurlock igazi dokumentumfilmes áruló. Témája elé pördül, csinál néhány tetszetős flikflakot, bevet egy-két animációs ötletet a korszerűség jegyében, majd visszavonul, és elfelejt gondolkozni. Végtére is ő már megmondta az elején: a hamburger egészségtelen, és lám, az. Ő is hogy meghízott.

Nagyon komolytalan és nagyon éretlen filmet farigcsált kósza ötletéből.

De a jutalom nem marad el: a Super Size Me olyan unalmas, hogy az ember nem tehet mást, bosszúból megeszik egy Big Mac menüt.



Brazil kávébank
www.dunatv.hu
Nem mindennapi ötletet valósít meg a brazil kormány. Az agrárkutató intézet tanácsára kávé-DNS-bankot hoznak létre.

Úgy tűnik, a jó kávénak is kell a cégér. Bár Brazília a világ vezető kávéexportőre, a kormány mégis a helyi fekete leves kiváló minőségére kívánja felhívni a figyelmet. A DNS-bankba valóságos kávékuriózumok is bekerülnek. A kutatók máris megkezdték a gyűjtögetést a kávécserjék körül. A DNS-bankba csaknem 200-féle növény kerül be.



Mitikás Románia
Erdélyi Napló
      Azt mondja egy máskülönben jóindulatú bukaresti ismerősöm, hogy miért mind mondjuk, írjuk azt: balkáni Románia, főleg annak a déli része, és hogy a román fővárosiak Mitikák, hiszen máshol is van kosz, szegénység, na meg ügyeskedő ember elég. Kapóra jött, hogy egy kanadai kisfiú járt a napokban nálunk, és jó néhány városbeli sétánkon ismerősöm is elkísért bennünket. A gyerek kérdéseiből aztán rájöhetett, hogy miért is mitikás Románia, amikor ők jobban szeretnék, ha inkább mitikusnak hinné a civilizált világ.
      Még ki sem mentünk a lakásból, éppen csak készülődtünk az induláshoz, amikor a fenti emeletről valaki egy üres sörös dobozt hajított ki. “Miért nem tette a felhasználható anyagokat tartalmazó szemetes kukába?” – kérdezte a gyerek. – “Minálunk Montrealban ez így történik.” Kinéztünk az ablakon. A doboz az alsó szomszéd erkélyére landolt, rengeteg cigarettacsikk, néhány üres konyakosüveg, elhervadt virágok, na meg egy szakadt abrosz közelébe. Kint az utcán aztán következtek a további kérdések. “Miért nem seprik a járdát?... Miért nem hordják el a szeméthegyet a parkokból?... Miért köpködik tökmagot a bácsi?... Miért olyan hangosak az emberek a metrón?... Miért nem állnak meg az autók, amikor nekik piros?... Miért nem áll meg a zebra előtt az a nagy fekete gépkocsi?” ... De főleg: “Miért nappal kenik be festékkel a parkban a padokat, hogy mindenki festékfoltos legyen?”
      Hagytam, hogy ismerősöm válaszolgasson. Becsületére legyen mondva, a végén kivágta, hogy mindez azért van, mert sok bukaresti bácsinak, néninek hiányzik a neveléséből az első hét esztendő. A fiúcska ezt nem nagyon értette, de elmesélte, hogy náluk nem bolyonganak felügyelet nélkül az apróságok az utcán, s a nagyok sem hangoskodhatnak, s nemhogy részegen tántorogjanak, hanem még sört sem ihatnak a gyerekek előtt. Meg hogy iskolabusszal jár az órákra, hiszen már befejezte az előkészítő osztályt, s most megy elsőbe, de még nem látott olyant, hogy ha a nagymamával a zebrán átmegy, akkor ne álljanak meg a gépkocsik. Legyen az bármilyen fekete és SEN vagy DEP rendszámú.
      De még be sem végezte a fenti mondókát, hatalmas kóbor kutya ugatta meg, amire csak azt mondta, hogy ilyen sincs Montrealban, de ha valaki ebet sétáltat, akkor kis lapátkával meg seprűvel eltakarítja a kedvenc állat piszkát, mert másképp az emberek ebbe beletaposnának, bepiszkolódnának. És egyébként is nincs ennyi sétáló felnőtt az utcán, mert ezek nappal dolgoznak, hogy legyen pénz, amin a gyerekeknek is vásárolhassanak játékot. És megkérdezte, hogy miért vannak koldusok majd minden utcasarkon, és nekik a pénzt kölcsön adják, ha igen, akkor mikor fizetik ezt vissza? Érdekelte az is, hogy a kopott villamost a múzeumból hozták-e, és ezért olyan zajos? Meg a néni miért sápítozza azt, hogy kivágták a táskáját, és ellopták a pénzét, amikor bankkártyával is fizethetne? És miért olyan mocskos, algás, nyálkás a tó, és miként élnek ilyen vízben a halak?...
      Megizzasztotta bukaresti ismerősömet, annyi bizonyos. “Te – mondtam neki –, ezt a kanadai kisfiút még el sem vittem a parlamentbe, hogy ott viszontlássa azokat a nagy fekete autókat, amelyek nem állnak meg a zebra előtt, és amint ott várják azokat a felnőtteket, akik nagy fizetésért nem a közt, hanem a maguk érdekeit szolgálják. S még azt sem mutattam meg neki, hogy bármely hivatalosságnál hálapénzt kell fizetni olyan dolgokért, amelyeket ingyen kellene elintézniük, hiszen az egész mindenség az ő adójából él. S még a rendőröket sem mutattam meg, akik inkább a nagyságok után szaladgálnak nagy szirénázva, vagy ezek útjait figyelik, ahelyett hogy a közember biztonságát ügyelnék. És még azt sem tudja, hogy itt délen abból az adóból élnek, amit ott északon, vagyis Erdélyben a polgárok fizetnek.”
      Csendben hallgatott. Azt sem mondta, hogy igazam van, de azt sem, hogy nem. Egy azonban bizonyos: azóta nem kérdezte, hogy miért írunk mitikás Romániáról.
Román Győző


Földön kívüli űrhajóroncs?
www.mtv.hu

Földön kívüli űrhajó roncsdarabját fedezték fel orosz tudósok a híres, rejtélyes tunguz meteorit csaknem száz évvel ezelőtti becsapódásának helyszínén - legalábbis ezt állítják.

Elmondásuk szerint a most megtalált idegen eszköz 1908-ban csapódott a földbe, Szibériában, a Köves-Tunguszka-folyó közelében. A kutatók találtak egy fél mázsás, a környezetbe nem illő sziklát is, amelyet elemzésre Krasznojarszkba küldtek.

Hogy az állítólagos idegen űrhajó roncsát hova vitték vagy küldték a tudósok, arra nem tért ki az Interfax orosz hírügynökség, és arra sem, hogy hogyan néz ki, milyen anyagból lehet, és hogy egyáltalán minek alapján vélik az orosz kutatók Földön kívüli eredetűnek.

A tunguz katasztrófa néven ismert esemény amúgy a XX. század egyik legnagyobb tudományos rejtélye: 1908. június 30-án történt, pár kilométerrel a földfelszín, illetve a folyó felett. A detonációt több száz kilométerrel távolabb is érzékelték, 2 ezer négyzetkilométernyi erdőt pusztított el, illetve tarolt le. Máig sem tisztázott, hogy pontosan mi történt, bár a legtöbb tudós szerint jókora, 100-150 méter átmérőjű kozmikus test - meteorit - robbant fel a Föld légkörében, és ez tarolta le az erdőt. Mindig is akadtak azonban olyanok, akik idegen űrhajó balesetére esküdtek.



Tréfás kedvű egyiptomiak
http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/

      Nem egy fennmaradt korabeli karikatúra tanúskodik arról, hogy a fáraók birodalmának idején külön házi isten vigyázta az ókori egyiptomiak jókedvét: a félig törpe, félig oroszlán Besz. “Valószínűleg azért van ilyen érzékünk a humor iránt, mert annyira rosszul megy a sorunk. Elvégre nemhiába tartja egy arab közmondás, hogy a nyomorúság megnevettet bennünket” – állítja Hiszam kairói újságíró.
      Esszam Favci egyiptomi szociológus szerint a nevetés erősíti a közösségtudatot. Segíti az embereket abban is, hogy elviseljék az egyiptomi társadalomban rejlő ellentmondásokat, amelyekből bőven van: nyomorúságos szegénység és hivalkodó gazdagság, vagy iszlám fundamentalizmus és nyugati életmód között.
      Szegények, akiknek nincsen pénzük nyaralásra, előszeretettel mesélik, hogy szabadságukat a “gyapotszigeten”, vagyis odahaza, az ágyukban töltötték. Ha egy taxi utasa kifogásolja, hogy csótányt vett észre a kocsi hátsó ülésén, a sofőr így válaszol: “Tulajdonképpen nekem lenne okom mérgelődni, mivel az átkozott rovar potyautas, és nem fizetett.” A fiatalembereket a házasságkötéstől visszatartó pénzhiány lényegét Sarif Arafa, az ismert karikaturista nemrég így jellemezte rajzával: a nősülni készülő férfi megkérdezi leendő apósát: “Mi lenne, ha csak felét fizetném ki a hozománynak, és ennek fejében a lányod csak csütörtökön és pénteken keresne fel engem?” Előszeretettel viccelődnek az egyiptomiak a libanoniak szerintük laza erkölcseiről: Egy egyiptomi nő megkérdezi libanoni nőismerősét: “Beszélsz te tulajdonképpen szex közben a férjeddel?” Válasz: “Csak akkor, ha közben hív telefonon.”
      Sok egyiptomi vicc van forgalomban George Bush amerikai elnök cseppet sem kedvelt kormányáról. A kormányhoz közelálló kairói Al-Akbar című lapban jelent meg annak idején ez a karikatúra az Afganisztán elleni amerikai légitámadásokról, amelyeknek során bombákat és élelmiszert is dobtak le a támadó repülőgépek: Sovány tálib harcos ül egy dombtetőn, kezében hamburgerrel. Dühödt pillantással tekint fel az égboltra, és ezt kiáltja: “Hol marad a ketchup, hitetlen kutyák?”
 



2004. augusztus 12., csütörtök 15:37


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület