CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. november 24., vasárnap, Emma napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Hírek - események  

Terror Háza múzeum: az eredeti ötletadó: dr. Szájer József volt

- Február 24-én nyitotta meg kapuit a Terror Háza múzeum az Andrássy út 60. szám alatt. A nyilas-keresztes és a kommunista diktatúra áldozatainak emléket állító múzeum létrehozásának alapötlete dr. Szájer Józsefé, akit az ötlet indíttatásáról, megszületéséről és kivitelezéséről kérdeztünk.
- Részben valóban igaz az, hogy az én ötletem volt a múzeum létrehozása, bár igazából azon csodálkoztam, hogy ez nyolc-tíz éven keresztül senki másnak nem jutott eszébe. Az Andrássy út 60. Magyarországon fogalom, hiszen mindenki tudja, aki az előző rendszerben élt, és vannak tapasztalatai vagy tanulmányai a nyilas időszakról, illetve az ötvenes évekről, hogy az Andrássy út 60. az ország legszörnyűbb épülete volt. Pár évvel ezelőtt újraolvastam Faludy György A pokolbéli víg napjain című könyvét, amelyben egy egészen hosszú fejezet foglalkozik azzal, hogy mi történt vele az Andrássy út 60. pincéjében, hogyan vallatták, verték őt ott; nagyon megrázó része ez a műnek. Az épületet magát, amely szépen belesimult az Andrássy út szép polgárházai és palotái sorába én addig nem láttam. Egy vasárnap délután elmentem és megnéztem a családommal, hogy melyik is ez az épület, amelyben akkor különböző, használaton kívüli, lakatlan hivatalok, irodák voltak. Arra gondoltam, hogy ennél hitelesebb hely arra, hogy a nyilas és a kommunista diktatúrák áldozatainak emléket állítsunk nem lehet. Ezután indult el a munka. A múzeum kivitelezése már nem az én dolgom volt.

- A Terror Háza Múzeum megnyitását megelőzően politikai támadások célpontjává vált.
- Magyarországon tizenkét évvel a rendszerváltoztatás után minden jó érzésű embernek egyet kell értenie azzal a gondolattal, hogy a nyilas és a kommunista terror áldozataira való megemlékezés helyét, egy világszínvonalú múzeumot létrehozzunk. A Terror Háza létrehozását ért támadások technikai köntösbe bújtatottak, de valójában politikai jellegűek voltak. Hosszú ideig nagyon sokan úgy gondolták, hogy 12 év után megúszhatják, azt hogy megnevezik őket, hiszen ez a múzeum megnevezi az áldozatokat és megnevezi azokat is, akik a bűnöket elkövették. Nem kiszabott büntetést kaptak az elkövetők, hanem a történelem hiteles bemutatása az az eszköz, amelyet a múzeum használ. Egyébként meg azok, akik ezt bírálják be sem mentek a múzeumba, úgy mondtak róla sommás ítéletet, hogy konkrétan nem is tudták, hogy abban mi található.

- Orbán Viktor miniszterelnök kifejtette, hogy erre a múzeumra nem azért van szükség, hogy a fiatalok a félelemről és a megaláztatásról személyes élményeket szerezve megborzongjanak, hanem azért hogy tudják azt, hogy mit álltak ki az előttük járók. Mennyire megdöbbentő a benti látvány?
- Azokat a szörnyűségeket, amelyeket nők és férfiak ellen elkövettek ebben a házban a két diktatúra különböző tisztségviselői, titkosszolgálati emberei, naturálisan nem is lehet bemutatni. Nem is az a cél, hogy ezeket naturális formájukban mindenki láthassa. Viszont láthatnak a látogatók számos interjút, visszaemlékezést arról, hogy mi történt ebben az épületben. Visszaemlékezéseket arra, hogy mit jelentett a nyilas rémuralom, illetve a kommunista korszak Magyarország és a magyarok életében. Mindezt hitelesen, érhetően. Én, magam kétszer láttam a kiállítást: nagyon megrázó élmény volt, mint már említettem nem a naturálisan bemutatott élmények miatt, amiről szó sincs, hanem megrázó volt egyáltalán végigkísérni és átélni azt a folyamatot, ahogyan egy országban lehetséges volt az, hogy ilyen szörnyűségeket elkövessenek. Az ember azzal a meggyőződéssel jön a múzeumból ki, hogy ilyen többet nem történhet meg. Éppen ezért azt gondolom, hogy lélekben erősít minket, magyarokat abban a múzeum, hogy Magyarországon ilyen többet nem következhet be. Abban a tudatban is megerősít a kiállítás, hogy ilyen nem is következhetett volna be Magyarországon külföldi hadseregek támogatása nélkül.

- Számítottak-e arra a hatalmas tömegre, amely a megnyitó napján megjelent és fegyelmezetten és méltóságteljesen adózott az emlékezésnek?
- A rendszerváltozás óta nem volt ilyen nagy, az emberi jogok, a demokrácia melletti tüntetés, amely ugyanakkor a diktatúrák ellen szólt. Különböző számok jelentek arról meg, hogy hány ember vett részt a megnyitón. Azt hiszem nem a számok fontosak. Mi, akik ott jelen voltuk mindenképpen láthattuk és megtapasztalhattuk, hogy óriási az a támogatás, az a kiállás, ami azt bizonyítja, hogy erre szükség volt. A múltat le kell zárni, a múlt lezárásának ez az eszköze Az a sok ember, aki oda eljött, és az az egymillió ember, aki televízión keresztül nézte a megnyitó ünnepséget, átélhette azt, amitől még nem is vagyunk időben annyira messze.
- A szocialisták kormányra jutásuk esetén a megbékélés és emlékezés házává neveznék át a Terror Házát. Ehhez a bejelentésükhöz Ön szerint hogyan viszonyul az, hogy a megnyitón nem is képviseltették magukat?
- Különös ötlet a szocialisták részéről az átnevezés. Ismerjük, hogy a szocialisták hogyan nevezik át a különböző dolgokat, mint például annak idején amikor az MSZMP-ből MSZP lett…
    Én ebben a kérdésben egyetértek Schmidt Máriával, aki azt mondta, hogy a nyilas és a kommunista terrornak nincs más neve: ez a neve. Semmilyen terrort nem lehet szépelgő kifejezésekkel megszépíteni, azzal ebben a formában valóban szembe kell nézni. Ez a ház valóban a terror háza volt, szerencsére ma már csak múzeum.
    Ami a meghívást illeti, szintén sajnálatos, hogy Magyarországon még vannak ma is olyanok, akik nem vesznek részt olyan eseményen, amely – véleményem szerint – minden magyar számára közös esemény kellene hogy legyen. Ezzel maguk zárták ki magukat abból a fajta demokratikus felfogásból, ami a diktatúrák elitélését jelenti. Ebben a tekintetben sajnálatos, hogy olyan politikusok is, mint Mécs Imre, – akinek a szenvedéseire emlékezett a százezres tömeg a Terror Háza előtt – úgy nyilatkozott, hogy nem látta és nem is akarja látni ezt a múzeumot. Úgy gondolom, hogy a múlttal szembe kell nézni.
    A múzeum nyitását követő napokban beszélgettem egy európai parlamenti képviselővel – svéd liberális párt képviselője – aki azt mondta, hogy ő nagyon szeretné, ha több ilyen emlékhely lenne, hiszen mindenki számára fontos, hogy ezek az emlékhelyek megmaradjanak. Nagyon érdekelte a múzeum amely egyébként a külföldiek számára is érthető és átélhető lehet.
- Mi az, amit Ön a múzeumban nagyon megrázónak talált?
- Számomra a ház legmegrázóbb része a pince volt, ahol a valódi cellák a vallató terem eredeti formájában található. Ezen túl sokat nem is kellett "dolgozni" , hiszen a terror-rendszer letűnte után még arra sem vették a fáradságot, hogy ezek nyomait eltakarítsák. Meggyőződésem, hogy Magyarország számára a nyilas-terror és a kommunista terror időszaka számokban, összegekben alig mérhető módon, rengeteg kárt okozott: negyven éves lemaradásunkat, azt hogy most nem úgy élünk, mint a környező Ausztria, vagy Németország polgárai. Örök memento a múzeum, ezért az összeg, amiből megteremtődött nem sok, hiszen a világból mindenhonnan eljönnek látogatók és velünk együtt ők is megemlékeznek azokról az áldozatokról, akik ebben az épületben és Magyarországon szenvedtek.
- Sokan közreműködtek az eredeti ötlet kivitelezésében. Ákos volt a zenei ötletek megvalósítója, Fábry Sándor – ennek az időszaknak jó ismerője – a tárgyi kultúráé, de nagyon sok történész is dolgozott ezen a múzeumon.
- Már most érkeztek olyan jelzések, amelyek arról szólnak, hogy sokan dokumentumokat, tárgyi emlékeket szeretnének oda bevinni. Ez egy alapja lehet, tehát egy olyan gyűjteménynek, ahol a terror időszakának emlékei megőrződnek és így részeivé válnak a történelemnek.
    Egy dolgot nem sikerült elérni. Péter Gábor irodája az a szomszédos épületben volt, egy ajtót kellett volna kinyitni hozzá és a Magyar Tudományos Akadémiának egy termét kellett volna ehhez átadnia. Ez ügyben még – annak érdekében, hogy a Péter Gábor irodáját annak eredeti formájában be lehessen mutatni – tárgyalásban van a múzeum vezetése.

T. A.- T. É.

Kapcsolódó anyag: http://cyberpress.sopron.hu/article.php?id=4893



2002. március 04., hétfő 12:11


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület