Kérem szépen, a hatodik nap a Sziget fesztiválon már egyáltalán nem piskóta dolog. Ahogy a koncerteken néztem a csápolók kezét, láttam, hogy ezt mások is így gondolják. Ugyanis a legtöbb kézen zöld karszalag virított, ami a hétfői napijegynek felelt meg. A Szigetbe már egy kicsit belefáradt hetijegyesek hátrébb álldogáltak. De ne siessünk ennyire előre. A koncertig még találkoztam néhány ismerősömmel, megittunk néhány sört, megbeszéltünk egy-két dolgot és sétáltunk is a Szigeten...

Luminárium... Azaz Szín-tér. Egy hatalmas valami - kívülről úgy tűnik, mint egy légvár. Amolyan bevásárlóközponti "urálóvár". Pedig egyáltalán nem az. Alan Parkinson nevű angol úriember találta ki, és ő műalkotásként, szoborként jellemezte. Speciális, nagyon vékony, különböző színű műanyagból készült és a napfény különös fényhatásokat hoz létre a belsejében... Kb. ennyit tudtam róla, na meg azt, hogy minden nap hatalmas sor állt a bejáratánál. Kettőtől nyolcig volt nyitva, de már fél kettőkor vagy ötvenen álldogáltak, a nyitásra várva. Tegnap azonban - villanykaros létemnek és a pass-omnak köszönhetően - soron kívül (illetve soron elől) bejuthattam. Egy légzsilip és máris bent voltam ebben a különleges valamiben. Igazából szavakkal nagyon nehezen lehet leírni azt a csodálatos színvilágot, ami bent uralkodott. Bárhol le lehetett ülni és gyönyörködni a zöld, piros vagy éppen kék színben tündöklő "mennyezetben", vagy bámulni azt az alkotást, amit talán egy lyukas fához lehetne hasonlítani - mindeközben meditációs zene szólt a falakból. A néha fel-feltámadó szél pedig csak fokozta a emberben kialakuló jó érzést. Egyébként már a világ számos helyén bemutatták a Lumináriumot, a Szigeten kiállított alkotás a "LEVITY" (Lebegés) nevet viseli.

Ez csak az első érdekesség volt. Pár órával később Emivel már egy labirintus bejárata előtt álldogáltunk. "A labirintusban nem elveszel. A labirintusban megtalálod önmagad. A labirintusban nem a Minotaurussal találkozol. A labirintusban önmagaddal találkozol" - állt a Medence-csoport által tervezett labirintus ismertetőjén. Átjárók és lépcsők tették bonyolulttá ezt a kis építményt, a falakat pedig különböző képek díszitették. Csak egy helyes út volt, ami elvezetett a kijáratot jelentő toronyhoz, és ehhez az embernek tényleg meg kellett találni önmagát. Ugyanis egy eldugott, kis járatot csak türelemmel lehet felfedezni... Mindenesetre most hat perc alatt kijutottunk, szemben a pénteki labirintusbeli sétával, amikor Synternnel az egészet bejártuk...

Aztán a koncertek... A finn Nightwish idén is nagyot alkotott. Tarjában, az együttes énekesnőjében egy igazi opreaénekest tisztelhetünk, és az ő hangja adja azt a különleges hangzást, amit semmi máshoz nem lehet hasonlítani. Sétáltunk, amíg Sub Bass Monster elmondta a magáét, de az olasz Jovanotti koncertjét már a tömeg sűrűjénől néztük. Persze akadt egy kis időnk arra, hogy bepillantsunk a norvég Mari Boine előadásába (világzenei színpad). Majd a Dalmátban (egy hangulatos kis hely a világzenei színpad mellett - a szentendrei Dalmát pincéről kapta a nevét) elfogyasztott tequilla után - kerülgetve a fűben egymással foglalkozó párokat -, meghallgattuk a Korai Öröm elszállós zenéjét. Tomboltunk a Táncdalfesztivál sátorban, DJ Paplan zenéjére, s hajnali három tájékán ülve hallgattuk Ágnes Vanilia énekét...

Közben azonban a Fényár-Hangárban is zajlott az élet. Unokatestvérem az éjjel jelentős részét ott töltötte ismerősei társaságában - a szórakozásról pedig olyan DJ-k gondoskodtak, mint Dave Clark, Budai, Andy Slate. "Majd írd meg az újságba, hogy nagyon király volt a hangulat egész éjjel, de tényleg!" - kaptam sms-ben reggeli hatkor... (Egyébként maga a sátor az fehér színű, de esténként a raypainting technika segítségével színes alkotásokat varázsolnak rá.)

Észrevételeket, javaslatokat, beszámolókat, szigettel kapcsolatos sztorikat a sziget@sopron.hu címre várunk!

Bacsi

Kapcsolódó cikkek (szigetbeszámolók):

Egy fergeteges vasárnap
Gyere pörögj míg bírsz...
A harmadik napon
Árusok és koncertek
Visszatérni jó
Egy nap múlva Sziget...