|
Mühl Aladár (ismét) a Festőteremben
Megtelt a Festőterem
Szombaton, november 16-án délután 5 órakor megnyílt Mühl Aladár festőművész születésének 100 évfordulójára gyűjteményes kiállítása a Festőteremben. A megnyitón megjelent Sopron apraja-nagyja, Ali bácsi még élő ismerősei, tisztelői, Lonci néni, a művész özvegye, és a személyes ismeretség jogán is megjelent Walter Dezső, a város polgármestere.
A Hunyadi Evangélikus Iskola énekkara népdalokat énekelt, majd Fodor Gábor fuvolaművész játszott a megjelenteknek. Ezután Walter Dezső polgármester úr szólt a jelenlevőkhöz. Szavaiban az Ali bácsit ismerő városvezető emlékei elevenedtek fel, miközben kifejezte megbecsülését a művésznek és özvegyének (a város is támogatást nyújtott a kiállítás megrendezéséhez).
A megnyitáson szereplők
Sulyog Gabriella grafikusművész nyitotta meg a tárlatot. Az odafigyelő polgárok nem mindennapi szöveg hallgatói lehettek. Sulyok Gabriella jó ismerősként és pályatársként messze túlment az ilyenkor szokásos kereteken, miközben személyes élményt szerzett a hallgatóknak azzal, hogy - milyen nagy dolog! - ki merte választani Ali bácsi talán legszebb képeit, egyenként, és mindenki füle hallatára kitűnő elemzést nyújtott róluk.
Sulyok Gabriella grafikusművész, a tárlat megnyitója
Miközben hangsúlyozta az érett alkotások összetettségét és árnyaltságát, nem feledkezett meg a fiatalkori képek hatalmas lendületéről, frissességéről, mintegy választ adva az Ali bácsi tisztelői között is létező dilemmára: vannak, akik fiatalkori műveit szeretik jobban, azok nyitottsága miatt. S valóban, a kiállításon is megfigyelhető, hogy a tépelődő, a mindig jobbat akaró művész hogyan nem tudta többször abbahagyni az alkotást, hogyan festette tovább képeit ezernyi árnyalattal. S ezáltal vesztett is és nyert is.
Lonci néni a képek előtt
A megnyitó Lonci néni köszönő szavaival ért véget, aki mindazoknak, név szerint is, megköszönte a segítséget, akik munkájukkal hozzájárultak a kiállítás sikeres megrendezéséhez.
S hogy honnan a cím? Honnan az "ismét"? A tanítványok kiállítása kapcsán feleségemmel együtt elevenítettük fel, s foglaltuk írásba személyes emlékeinket Ali bácsiról. Talán nem mindenki tudja, hogy a Festőterem az ő aktív idejében nyerte el mai jelentőségét, főleg azzal, hogy rendszeresen, már akkor ott rendezték az Őszi tárlatot. Ali bácsi - másokkal együtt - annak rendszeres résztvevője volt. Egyszerűen nem volt elképzelhető ez az esemény nélküle.
S történt, hogy élete vége felé "kizsűrizték", nem jutott be a szeretett lehetőségbe, amiért egész életében sokat tett. Hasonlóan járt a megyei megmérettetésen - kibontatlanul hozták vissza munkáit! Akik akkor találkoztak vele, azok emlékezhetnek rá, hogy ez milyen fájdalom volt számára, noha alkotókedvét ez sem vette el, sőt mindazoknak, akik bejutottak, volt ereje gratulálni, és őket is csak buzdította. Feltettük pedig most a kérdést: hol vannak azok a zsűritagok, és Ali bácsi itt van ismét előttünk szeretett termében. Ha nem is követte meg senki - nagyon nem divat ez manapság - de legalább lehetőséget kaptunk arra, hogy ismét adjon, ismét tanítson, és ismét huncutul kacsintson egyet ránk a Festőterem falairól.
- DI -
Kapcsolódó cikkek:
Sulyok Gabriella
grafikusművész: Mühl Aladár emlékkiállítása
Mühl-emléktáblát
avattak a Bécsi út 20. szám alatt
Mühl-Aladár
emlékest és koszorúzás
Mühl
Aladár tanítványainak kiállítása a Várkerület Galériában
2002. november 16., szombat 20:26
|
