|
A Magyar Kultúra Napja: január 22. - Variációk az ünnepre
Dacosan írom le a fenti címet, mert megint megbélyegezhetnek majd ebben a privatizációs, reprivatizációs, integrálódó, globalizált,
internetes, imeles világban. A fenti címet már csak a stílusosság kedvéért
is írhatnám úgy, hogy www.magyar.kultura.hu.
A Magyar Kultúra Napján emlékezni kell régen élt
lángoló szavú, szemű alkotóinkra, akiknek sorsa sokszor a számkivetettségbe,
a meg nem értésbe, tébolydába, öngyilkosságba torkollott. Mert a szellemiek
terén gazdag ország voltunk, vagyunk.
Csak a gazdagság sokszor kifolyt ujjaink közül, mint
az esővíz, vagy a homokszem, melyek a világ különböző partjaira sodródtak.
Technokrata és európai uniós világunkban ma sem könnyű magyarnak lenni,
magyarul alkotni ott, ahol a városok üzletein a felirat legalább két-három
nyelvű, az árak feliratairól nem is beszélve. A kukkolós-műsorok lila ruhába
öltözött riporterei és sztárjai törik, nyekergetik édes anyanyelvünket.
Míg a költő, az író, a színész és a kultúra megannyi
szent megszállottja vért izzad vért izzad, naponta meghal és feltámad, hogy megszülessen
az alkotás, a mű. Nagy elődök, régiek és újak nevei gomolyognak sűrű egymásutánban
és véletlenszerűen, mint Vörösmarty Mihály, Arany János, Babits Mihály,
Ady Endre, Nagy László, Weöres Sándor, Bartók Béla, Kokas Klára, Szörényi
Levente, Bródy János, Bajor Gizi, Kabos Gyula, Tolnay Klári, Latinovits
Zoltán, Ruttkai Éva, Csontváry Kosztka Tivadar, Munkácsy Mihály...
Sorolhatnánk egybefüggően a neveket, mert ők letettek
valamit a magyarság asztalára, aminek a terítéke egyre szegényesebb,
kopottabb, szürkébb.
De akadnak még színes egyéniségek, akik művészetükkel
kiemelkednek, s bátran vallják magukat a magyar nemzet gyermekeinek 2003.
január 22-én, a Magyar Kultúra Napján.
Mert 1823. január 22-én Szatmárcsekén Kölcsey Ferenc
papírra vetette a Himnusz versszakait.
Ugye talán még nem felejtettük el? És nem egészen?
Egészen még nem, hiszen tegnap, január 21-én este
szép számmal összegyűlt hallgatóság hajtott lélekben fejet a soproni
Széchenyi István Városi Könyvtárban.
|
|
Kalmár István alpolgármester
|
A Himnusz közös eléneklése után Kalmár István
alpolgármester köszöntötte a megjelenteket, s szólt a kultúra helyzetéről,
jövendő esélyeiről.
Juhász Gyula, Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi
Dezső, József Attila, Reményik Sándor verseit hallgattuk, miközben Kovács
Kriszta gitáron, Fodor
Gábor fuvolán és furulyán játszott magyar népdalokat, régi magyar
táncokat.
I. István királyunk királlyá koronázásának évében
ajánlotta országát Szűz Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának. Erre emlékezett
csodálatos furulyájával a Boldogasszony anyánk himnuszával Fodor Gábor.
|
A versmondók:
Kóczán Bálint, Kövesi György, Józsa Éva, Hanzséros
Ágnes
|
Józsa Éva szájából igazként hangzott Kosztolányi
szava: "hogy anyanyelvem magyar... életem legnagyobb eseménye, melyhez
nincs fogható". József Attila gyönyörű verse után Mezei András "Ez a házad"
című versét szavalta el.
Játszi, könnyed, mégis kultúránkat számbavevő, felsorakoztató
ez a vers.
"Erős vár a mi nyelvünk Istenem, ez a házad."
|
|
Fodor Gábor és Kovács Kriszta
|
Kövesi György versmondása tegnap este brilliáns
volt. Telitalálat volt előadásában Babits Mihály, Reményik Sándor,
Dsida Jenő, Tornai József verse. E nagyon nehéz művek az ő élettapasztalatával,
előadói elkötelezettségével, egyéniségével adták vissza igazán szépségüket.
Kóczán Bálint hangszíne egyéni, sokat ígérő
fiatalembert sejtet. Radnóti Miklós "Nem tudhatom" című verse ugyan ismert,
túlontúl ismert, mégis,
talán épp ezért korántsem könnyű. A weöresi hangvételben, a "Magyar
tanulságban" tűnt elő leginkább fiatal, dacos, lázadó tehetsége.
Hanzséros Ágnes mindent tud, amit a szavalásról
tudni kell, tudni lehet.
Tudatossága, bölcsessége átsütött Füst Milán versén.
És játszott. Okosan Ady, elgondolkodtatóan Vas István, s magával ragadóan
Nagy László versével. Végül hangjának selyemszalagával ajándékként átkötötte
a prózai csokrot, s átadta az est megkoronázására Kovács Kriszta és Fodor
Gábor duójának.
Méltó megemlékezés volt a tegnapi est a magyar kultúráról,
Kölcsey Ferencről
Csiszár Ágnes
Kölcsey Ferenc Deák téri szobránál tartott megemlékezés
A Deák téri Kölcsey-szobornál tartott városi ünnepi
megemlékezésen Kalmár István alpolgármester – a havasesőre és hidegre való
tekintettel – rövidre fogott köszöntőben ismételte meg a kultúra támogatása
fontosságáról és egy, a Sopron kultúr- és iskolavárosi jellegéhez méltó,
korszerű városi könyvtár szükségességéről szóló gondolatait.
|
| Kalmár István alpolgármester |
|
|
Pollák Veronika
|
|
|
Szabó Kriszina
|
|
|
Simon Andrea
|
|
|
Varga Tamás
|
|
Óvodások, kisiskolások. gimnazisták és tanáraik, a város kulturális
intézményeit képviselő személyiségek és soproni polgárok jelenlétében hangzott el a Berzsenyi
Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) diákjainak műsora. Elhangzott: Pollák Veronika
előadásában Kölcsey Ferenc: Himnusz A magyar nép zivataros századaiból,
Varga Tamás részleteket olvasott Kölcsey Parainesis művéből. Kocsár
Miklós: Saltus Hungaricus egy részletét Szabó Kriszina fuvolán adta elő,
az Isten áldja meg a magyart Simon Andrea énekelte. Takács Andrea
és Bernáth Csaba voltak a berzsenyis diákok felkészítő tanárai.
A megemlékezést Kölcsey Ferenc szobrának megkoszorúzásával és a Himnusz
eléneklésével ért véget.
Kapcsolódó cikkek:
Magyar Kultúra
Napja - Rendezvények Sopronban
A Magyar
Kultúra Napja előestéjén a Széchenyi István Városi Könyvtárban
(Pócsi u. 25.) ünnepi műsorral emlékeztek
2003. január 22., szerda 17:04
|
