|
Közép-európai változások -Temesvári forradalom
A Temesvári Forradalom Emlékháza fotói a B. W. Pannónia
Med Hotelben
|
|
Orban Traian, a Temesvári Forradalom Múzeuma
igazgatója Sopronban mécsest gyújt a forradalom mártírjainak emlékére
|
Időben igen közeliek még a nyolcvanas évek végi közép-kelet-európai
sorsformáló történések ahhoz, hogy az események nyomát lelkiekben-testiekben
ne hordanák magukon mindazok, akik azok sűrűjében éltek; és időben igen
távoliak az események ahhoz, hogy a jelenből visszatekintve bizonyos nyilvánvaló
összefüggéseket már ne lehetne felfedezni azokban.
Hogy egymáshoz közvetlenül köthetők-e, avagy egyszerűen
a történelem rendelt folyásának megfelelően, vagy ,,csak" a társadalmi-politikai
szükségszerűség folytán következtek be az események, annak részint
irodalma van, részint azt mindenki maga – saját tapasztalata szerint is
– végiggondolhatja ( ha ugyan éppen akarja); ennek Sopronban alkalma is
adódik, évente minimum egyszer, a Páneurópai Piknik évfordulóján.
Az eddigi évfordulókon a sopronpusztai áttörés, az esemény
tárgyi emlékei, a német-német múzeum anyaga, a berlini fal dokumentumait
mutatták be, amelyet követően az idei tárlat Közép Európai változások
- Temesvári forradalom címmel a romániai 1989-es események indulásának
helyszínén készült dokumentum-fotókból áll.
Döbbenetes képek, döbbenettel teli napokról. Temesvár
hét napjáról, amelyeket az azokat megélő és túlélő Orban Traian,
a kiállítás rendezője, a temesvári Forradalom Emlékház igazgatója a világ
teremtésének hét napjához hasonlít. A képek látványa mindenkit meggyőz
arról, hogy a.halál torkából menekült megfogalmazása nem költői túlzás.
Az élet és halál hét napig tartó harca Tőkés Lászlónak, a református
segédlelkésznek kilakoltatása ellen összegyűlt református egyháztagok kis
csoportjának a bátor és konok kiállásával kezdődött, amely a rendszer és
a diktátor elleni tüntetéssé alakult, majd a Bukarestből vezényelt karhatalmi
fellépéssel, sztrájkokkal, tömeges, országossá duzzadt megmozdulásokkal
folytatódott. Halálra rémült tüntetők, majd a halállal konokul szembenézők
véres napjainak képes krónikája, amelyen áldozatok és a lövéseket leadók
egyaránt szerepelnek.
Rengetegen vannak olyanok, akiknek mérhetetlenül nagy fájdalmat okoznak a felvételek, és bizonyára, Romániában lehetnek olyanok is, akiket a Forradalom
Emlékháza Múzeum anyaga zavar. Többek között a bukaresti krematórium halottégető
kemncéjének fényképe, amelyben a Temesváron legyilkoltak holttestét égették
el, a tömegbe lövő, felismerhető páncélos, a kivezényelt katonai egységeket
megörökítő fényképek, az eltüntetett áldozatok névsora, a hősök temetője, vagy a tömegsírok fényképei.
,, Mégis, ki lőtt?" - teszi fel a kérdést az egyik képfelirat.
Erre még ma sem kapott senki sem választ. A temesvári
bíróságon készült felvételen pedig – finom megfogalmazással a ,,karhatalom
vezetőinek" titulált – szekusok háttal ülnek a nézőnek.
,,Az igazság akkor derül ki, amikor a szemből készült
fotó is előkerül és kiállítható lesz" - vélte egy kiállításlátogató.
A szemtanúk, a túlélők – akik a '89 óta eltelt tinennégy
év alatt is megéltek egyet s mást – ott és akkor szembenéztek a gyilkosokkal,
és látták őket; tény, amely az igazság kiderítéséhez egyszerre kevés és
túl sok is. Temesvár véres győzelmének hét napja egy folyamat kezdete,
amelynek végére annak elindítói nem biztos, hogy elérnek majd, és nem mindig
a leghitelesebb személyek és eszmék csapódnak a változások forgatagában
a kezdeti nemes szándékhoz.
A túlélők Temesváron és a többi városban is együtt
élnek azokkal, akik lőttek. Az elitélteket is szép csendben, egy-egy amnesztiát
követően börtöneikből kiengedték...
Traian Orban múzeumigazgató, a Temesvári Forradalom
Emlékháza Egyesület elnöke ezért kitartóan gyűjti az esemény hiteles dokumentumait.
Ahányszor pedig megszólalási lehetőséghez jut mindig elmondja: ,,Jel és
a Jó Isten akarata szerint való volt, hogy éppen egy református lelkészt
választott ki arra, hogy a romániai változások elinduljanak". Amiként Temesvár
győzelmét követően a város Fő terén egy emberként, együtt mondta a Miatyánkot
magyar, román, német, szerb, ortodox, római katolikus, görök katolikus,
református, evangélikus együtt, ugyanúgy emlékeztető jelként éppen tizenkét
helyen áll emlékműve a temesvári mártíroknak. ,,Isteni szám a tizenkettő"
- mondta Orban Traian, aki a hit reményével és erejével végzi a sorstól
kapott feladatát. Egyelőre még – úgy tűnik – kevesebben vannak azok,
akik megértik, azt, amit tesz. Nem csoda, hiszen az igazság érdekében teszi,
annak az igazságnak az érdekében, amely elindította a közép-európai változásokat,
egyénenkénti sorsunk – különböző irányú változásait.
A Közép Európai változások - Temesvári forradalom kiállítás képei szeptember
6-ig tekinthetők meg a B. W. Pannónia Med Hotel földszinti termében, naponta
9-17 óra között.
T.É.
Kapcsolódó cikk:
A Páneurópai
Piknik 14. évfordulóján
2003. augusztus 28., csütörtök 23:56
|
