CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2023. február 7., kedd, Tódor, Rómeó napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Hírek - események  

Soproni Tavaszköszöntő Napok: Színészházaspár a Lisztben

Szenkovits Péter Színházi Arcképcsarnok című beszélgetéssorozatának március 13-ai vendégei az ismert színészházaspár, Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter érdemes és kiváló színművészek voltak.

    Az első igazi márciusi szombaton, a Soproni Tavaszköszöntő Fesztiválon a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ Széchenyi termében megrendezett többszemközti, teltházas beszélgetés alaphangulatát első perctől kezdve meghatározta Rudolf Péter sajátos, ,,poénos" stílusa.
    A házigazda Szenkovits Péter bevezetője szerint “nekünk soproniaknak nagy mázlink van, hogy a Szilágyi Tibor vezette színházban két ilyen kiváló színművész alkothat.”

    A délután első témája a soproni Petőfi Sándor Színházban műsoron szereplő, Rudolf Péter rendezte Vágy villamosa volt, amelynek egyik főszereplője Nagy-Kálózy Eszter. A színésznő elmesélte: Szilágyi Tibor elsőként őt hívta fel, hogy vállalná-e Bella szerepét, majd ezután beszélt férjével, aki kétperces hezitálás után elvállata a darab rendezését. Rudolf Péter elmondta, nem szereti a mai keep smileingos világot. Szerinte nehéz ezen a pályán őszintén, csillogó szemmel hosszú évekig maradandót alkotni. A Csa-csa-csa című filmből is ismert színész hozzátette, szerencsésnek tartja magát a – mint ő maga mondta – ,, infantilis énje" miatt, majd mindezt kiegészítette azzal, hogy az az igazi csoda a színészetben, ha mindenki estéről-estére csillogó szemmel lép fel a színpadra. Nagy-Kálózy ezzel mindezekel egyetértve, hangsúlyozta: az a legideálisabb, ha az egész stáb mindent beleadva dolgozik a sikerért ezzel is segítve egymást. A színművésznő felidézte a ’93-as esztendőt, amikor –  az akkor még működő Művész Színházban – úgy érezte, olyan helyen dolgozhat, amelyre mindig is vágyott. “Ezért volt nagy fájdalom, amikor megszűnt ez a kis társulat.” – tette hozzá. Most újra úgy érzi, Sopronban megint megtalálta ezt az érzést. Rudolf Péter álnokságnak érzi a kötelező lelkesedést. Felidézte a profi futball világát, amelyben a játékosok irdatlan sokat keresve még mindig a játék öröméért űzik a szakmájukat. A Jászai díjas színművész a hasonlatot kibontva a 11-es rúgásokat hozta fel példaként, amikor a játékosok egymásba karolva szorítanak az éppen soron következő társukért.
    “Igenis, erőt ad ez az összekapaszkodás. Ebből kiindulva a Vágy villamosa első próbáján kértem a kollégákat hogy karoljanak egymásba. És ez a szokás megmaradt.”
    Arra a kérdésre válaszolva, hogy milyenek a visszajelzések a Vágy villamosáról, Nagy-Kálózy Eszter elmondta “…nem tudom, hogy a szakma hogyan értékeli, de igazán nem is érdekel. A civileknek viszont tetszik, és ennek örülök. Akinek meg nem tetszik, arról nem is szeretnék tudni.” Ezzel szembe Rudolf Péter úgy nyilatkozott: “Én ki vagyok hegyezve arra, hogy ki mit mond.” Számára ugyanis fontos, hogy mi a véleménye a szakmának, de a közönséghez mindig kiegyensúlyozottabb a viszonya, mint a kritikusokhoz. “Tartalmas két hónap volt, kevésbé érdekelt a siker, de nem hagyott hidegen.” – egészítette ki véleményét.
x
    A későbbiekben szó esett a két színművész szinte egyszerre és sikeresen indult pályájáról. A Hamvadó cigarettavég Karády Katalint megjelenítő művésznő szerencsésnek tartja magát, ugyanis anno az akkori szokásokkal ellentétben már másod éves főiskolás korában elengedték, hogy a Villámfény című filmben játszon. “Akkoriban azt éreztem, hogy nagyon nehéz lehet estéről-estére megélni egy szerepet, úgy gondoltam az én pályám a filmszínészet.” Ezek után már magától jött, hogy 1986-ban Deák Krisztina az újra indított forgatás alkalmával őt szemelte ki Csinszka szerepére. Rudolf Péter, aki ugyancsak sikeresen kezdte a színészpályát, hiszen két éves “gyakornokoskodás” után tizenöt évig a Vígszínház tagja lehetett, ahol saját szavaival megtanulhatta a polgári színjátszás csínját-bínját, mégpedig olyan színészektől, mint Ruttkay Éva, Páger Antal és Darvas Iván. A Szerencsés Dánielben is főszerepet játszó színművész úgy tartotta, a tehetség is szükséges a folyamatos tudatos munka mellett a jó alakításhoz. “Sem a színészek, sem a civilek, nem tudnak beszélni a színészetről. Ráadásul ez egy nőies szakma, könnyebb a nőkkel dolgozni.” Az Üvegtigris sztárja ezt kiegészítette azzal, hogy a szocializmusban, ha valaki valamelyik filmben szerepelt, vagy interjút közölt vele egy művészeti újság, akkor már ismertnek számított. Akkoriban semmi sem működött piaci alapon, és a hatalmon lévők felhasználták a színészeket a közgondolkodás befolyásolására.
    A magánélet sem maradhatott ki a beszélgetésből. Ugyanis a Jászai díjas, valamint Don Quijote díjas színészházaspár felidézte 1990-et, amikor is megismerkedtek egymással, majdnem egészen két hónapra rá Rudolf Péter megkérte Nagy-Kálózy Eszter kezét. Zárásként elmesélték, hogy a nemrég megjelent Meseház című albumuk készítésekor a saját gyermekeik véleményét is kikérték, mely történetek szerepeljenek azon.
    Arra a kérdésre, miszerint milyen együtt dolgozni Rudolf így válaszolt: “Mámorító.” Majd kiegészítette azzal, hogy vigyázni kellett azzal, nehogy a kollégák úgy érezzék, a rendező valakivel is kivételez.
    A jövőre vonatkozó kérdésre adott válaszában Nagy-Kálózy Eszter elmondta Szilágyi Tibor számít továbbra is rá, így a soproni közösség többször láthatja majd. Sajnos Rudolf Péter, mint az Új Színház művészeti igazgatója egyelőre nem tud a Petőfi Színház rendelkezésére állni. “Egy néző akkor kötődik egy színházhoz, ha tudja, hogy az ott szereplő színészeket, csak ott láthatja” - ezt művészeti igazgatóként fontos szempontnak tartja.
    Sopronról szólva, Nagy-Kálózy felidézte gyermekkorát, amikor sokat nyaralt a vidéken, talán ezért is szeret Sopronban lenni. Rudolf Pétert " taszítja a pesti téboly, “… ez a fajta élet, hogy olyan városban lakom, ahol a színház működik nagyon vonzó.”

StD
Fotó: T.Sz.


Kapcsolódó cikkek, oldalak:

Tennesse Williams esete Sopronnal: A vágy villamosa

Színházi arcképcsarnok: Keresztes Ildikó soproni sikere - Képriporttal -

A cyberpress SzínházVilág rovata



2004. március 14., vasárnap 10:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület