Bertalan Gábor és Csizovszky Sándor gondolataival, versekkel és énekekkel, csöndes imádsággal tartották meg a soproni Széchenyi téren az iraki háborút elutasítók záró-békedemonstrációjukat, április 20-án, Húsvétvasárnap.
    A rendezvényen elhangzott Radnóti Miklós: Razglednicák, Ady Endre: Imádság háború után, Rónay György: Szerápion legendák – Részlet, Koncz Zs.: Békét és reménységet, Ha én rózsa volnék..

,,Tisztelt Egybegyültek! Tisztelt Barátaim!

A XXI. században nagyon korán kezdődött egy igaztalan emberirtás. Mert azt hiszem, ami az alapot adta e háború elindításához, azzal szinte minden országot meg lehetne támadni, mivel gyilkos eszközök, gázok és mérgek mindenhol vannak. Reméltük és hittünk abban, hogy ez az új század majd a szellem és lélek évszázada lesz, abban, hogy nem ismétlődhet meg mégegyszer az az embertelenség, amit az elmúlt évszázadban a fasizmus és a kommunizmus tökélyre vitt. Ez a háború aztán kijózanítóan hatott ezekre a gondolatainkra: mert tapasztaljuk: ez a század épp olyan lesz, mint az elmúlt évszázadok, de az ember sem lesz más. Arnold Toynbee, angol polgári történész azt mondja a Civilizációk tündöklése és bukása című művében, hogy az emberiség történetében minden civilizáció hasonló fázisokon megy át kialakulásától a fénypontjáig, illetve bukásáig. Mindig külső kihívások késztetik válaszokra. A kihívásokra adott válaszok milyensége dönti el, hogy éppen milyen fázisban van a vizsgált civilizáció.

Egyértelműen egy civilizáció hanyatlásának a jele, ha a népek egymás közötti konfliktusaikat csak brutális háborúkkal kívánják megoldani, vagy, ha egyik vagy másik nép jogot formál és érez ahhoz, hogy mások fölött uralkodjon. A civilizációk hanyatlásának jele az is, ha lesznek, akik többet megengednek maguknak másoknál, és saját túlélésük-jólétük meghosszabítása érdekében, ha kell erőszakkal, és kreált háborúkkal ráteszik a kezüket a föld minden energiatartalékára.

Ez a háború újabb bizonyíték arra, hogy az ember nem tud békében élni, s ha ez csak tovább folytatódik, az emberiség előbb fog elpusztulni, mint a Föld amelyen lakik. Ma a terror az uralkodó, és művelői: a nagyhatalmak. Az északi és nyugati civilizációk hanyatlásának biztos jele az is, amikor népek a demokrácia és a szabadság köntösébe bújva igázzák le egymást.

A jelen állapotot nehéz definiálni. Nem tudom, ez milyen állapot: se háború, se béke. Most, hogy már nem a fegyvereké a döntő szerep Irakban, kicsit megnyugodtam. De belül mégis fáj a szívem, mikor olvasom a meghalt és sebesült civilek és katonák számát. – Értelmetlenül. Falvak, városok romokban. Évtizedek és évszázadok munkája és értéke lett semmivé napok alatt. A háború katasztrofális következményeivel kell szembesülnünk: az éhség és járványok, az ingatag politikai helyzet, fosztogatások és pusztítások. Tapasztalhatjuk azt is, mivé válik az a nép, amely nem is olyan rég még együttérző és összetartó volt? Hova lett az a hazaszeretet, amelyért emberek feláldozták magukat? Ez a nép most képes kizsákmányolni és pusztítani önmagát, ezzel is rontva az ország helyzetét. Csaknem 170 ezer műkincs esett áldozatul a Bagdadi nemzeti múzeumba végzett fosztogatásoknak és pusztításoknak! Ez katasztrófa Irak kulturális öröksége szempontjából. Mikor lesz itt újra emberek számára élettér és közbiztonság, újjáépülés?

Segítő szándékokról hallunk és reménykedünk, hogy ez minél előbb megvalósuljon. De kezdődik egy újabb háború, amely egyenlőre fegyver nélküli: ez nem más, mint a piaci és tőkeérdekek realizálása: harc a nyersanyag, elsősorban az olaj fölötti és kereskedelmi útvonalak ellenőrzéséért. Hova fog vezetni az újabb hatalomharc? Melyik ország következik Irak után?

Kedves Barátaim! Folytathatnánk ezeket a kérdéseket mindannyian. Elemezhetjük, értékelhetjük a zűrzavaros helyzetet, mint ahogy ezt teszik is a magukat hozzáértő szakértőknek mondók. Azonban arra a kérdésre, hogyha mindez így van, mi a teendő az egyén számára, senki ne akar válaszokat keresni. A válaszkeresésben Jézus példája segíthet nekünk. A Hegyi beszédben elmondott radikális tanításával, melyben feje tetejére állított, szeretet-értékrendet tanított. A szeretetet nem csupán érzelgős lelkiállapotnak tartotta, hanem megvalósítható magatartásfomaként tárta elénk. Nem állt a leigázókat gyűlölők élére, s nem kívánta erőszakkal elérni népe szabadságát, pedig ő is tapasztalta az akkori római birodalom hanyatlóban lévő kultúrájának realitását. Ezzel szemben egyedül a személytől-személyig érő kapcsolatokban hitt. Tudta, hogy az egyén hite hegyeket mozgathat, tudta, hogy csak az egyén képes őszinte metanoiára, őszinte és gyökeres megtérésre, sarkonfordulásra. Jézus nyomán nekünk is figyelnünk kell az idők jeleire. Az Örömhírt mindig aktualizálni kell. Minden kornak a sebeit az evangélium éppen aktuális üzenetével lehet gyógyítani. Csak az ilyen gyógyulásokból, megtérésekből, magunkba ájulásokból születhetnek új civilizációk."

Csizovszki Sándor:

,,A próféták, a szentek mindig tudták mit kell tenniük. Különös érzékük volt az idők jeleinek kitapintására. Különös érzékük volt életük gyökeres átalakítására. A Napfivér, Holdnővér c. film megrázó jelenetekkel kezdődik. A vérrel, mocsokkal, pusztulással, agresszióval teli keresztesháborúból hazatért Francesco megcsömörlik önmaga és a világban kézzelfoghatóan megtapasztalható emberi gonoszságtól. Az élet és halál küszöbén lázálmokat átélő fiatalember mélyen megrendül saját gonoszságai láttán. Megtér és életét úgy alakítja, hogy erőszakkal teli korában az erőszakmentesség prófétájává válik. Talán emlékezünk még, az első találkozásunkkor felolvasott imájára, melyet akkor énekeltünk:

“Uram,
tégy engem békéd eszközévé.
Hadd vigyem a szeretetet oda,
ahol a gyűlölet uralkodik,
a megbocsátást oda,
ahol a vétek él.
Hogy egyességre hozzam azokat,
akik széthúzásban élnek,
s az igazságot vigyem oda,
ahol a tévely az úr.
Hadd vigyem a hitet,
hogy szétoszlassam a sötétséget,
s az örömöt vigyem oda,
ahol szenvedés az élet.

Jó lenne, ha minél több ember jutna el a Ferenchez hasonló végleges kijózanodás állapotába! Barátaim! Hiszem, hogy nekünk se lehet más utunk! Mi is egy hanyatló civilizációban élünk, ahol az idők jele bennünket is őszinte megtérésre késztet, azért, hogy egyéni életünkben képesek legyünk elutasítani az erőszak minden formáját. Jelekké kell válnunk a világban, nekünk is az erőszakmentesség prófétáivá kell válnunk a XXI. század hajnalán, még akkor is, ha ennek a magatartásformának ma sem lehet más következménye, mint az előttünk járók esetében. Csak ezzel leszünk képesek egy új, a szellemről és lélekről szóló civilizáció alapjait lerakni.

Mivel az erőszak mindig és mindenütt, a legkülönbözőbb formákban felüti a fejét a világban, ezért egyéni tiltakozásunk természetesen mindezekre kiterjed. Azonban tudjuk, hogy mikor kell kijönni a térre, s a nyilvánosságot is vállalva kimondani érzéseinket, gondolatainkat. A kiemelkedően nagy igazságtalanságok, nyílt és arcátlan erőszakformák megjelenése mindenképpen ilyenek. Közösségünk, a soproni Bokor Közösségek nevében köszönöm mindenkinek, hogy jelenlétével csatlakozott tiltakozó utcai demonstrációinkhoz."